Mozart 270
Ragyogó évadkezdés Marosvásárhelyen. A filharmónia vonósnégyese feltette a lécet évadnyitó hangversenyével, a léc meg sem rezdült jó másfél órán át, s a közönség (Kisterem, telt ház) azért izgult, hogy még ne érjen véget a csoda. Mondhatnánk: persze, a Tiberius és Mozart. Igen, a Tiberius. Közel és távol a legjobb vonósnégyes, és Mozart 270 éve primus inter pares. Csakhogy a vonósnégyest az idő érleli elsőrangúvá; ahhoz képest, hogy ez az együttes középkorú, már jó. Hogy meddig, tagjai határozzák meg. A mai előadás szerint a következő lépcsőfok a műsor egyik meghatározó súlypontja. 1789–90-ben Mozart ebben az időben mesterművet mesterműre halmoz, és megteremti a vonóstrió eszményi példáját, amit – hat tételére való tekintettel – divertimentónak nevez. Tematikus feldolgozás, népies jellegű triók, mintha egy gyermekdalfüzetet olvasnánk. Molnár Tibor 1. hegedű, Molnár József brácsa- és Zágoni Előd csellójátéka Mozart variálóművészetét teljes fényében mutatja.
Zárásként Mozart Exultate, Jubilate című motettája hangzott fel a triókísérettel, Borsos Edit szoprán énekesnő hibátlan előadásában, ragyogó koloratúrával. Úgy velem, ez az Alleluja legjobb előadása minden tekintetben, precíz és tökéletes szövegmondással, elbűvölő interpretációval.
Csíky Csaba
