Mintaadó épületek, kimagasló alkotások

Tudomány-népszerűsítés és hasznos eszmecsere (1.)

Ötödik alkalommal tartottak tartalmas, adatokban és újdonságokban gazdag építészettörténeti tanácskozást december 3-án a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében mintaadó, kimagasló építészeti alkotásokról, erdélyi és határon túli előadók részvételével. Örvendetes tény, hogy a hallgatóság, akárcsak az előadók többsége, fiatal szakemberekből állt. A helyiek mellett voltak kutatók Kolozsvárról, Aradról, Pécsről, Nagykárolyból, Nagyváradról, Debrecenből és Egerből. Budapestről a Vásárhelyen is ismert ausztráliai származású Kós Károly-kutató Anthony Gall, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja jelentkezett be online.

Ötvös Koppány Bulcsú, a megyei múzeum igazgatója vezette be a konferenciát:

 – Régészként úgy gondolom, hogy egy átlag kelet-európai városhoz képest nem állunk rosszul az épített örökség számbavételét illetően. A kutatás a Marosvásárhely műemléki topográfiája projekt keretében zajlik, amelynek vezetője Orbán János, a Maros Megyei Múzeum művészettörténésze. Ebből a projektből nőtte ki magát a konferenciasorozat, és már olyan szinten van a kutatás, hogy be kellene vonni a politikum azon képviselőit, akik képesek tenni is az épített örökség védelméért. Most ez az időszak, amikor a várost egy olyan polgármester vezeti, akit ebben a kérdésben nem kell érzékenyíteni, egy jó kiindulópont lehet. 

– Milyen célokat tartottak szem előtt a konferencia szervezésekor? – kérdeztem a projektet vezető Orbán János művészettörténésztől, aki Álmok térben és tervasztalon. Építészet az új marosvásárhelyi Bernády-kiállításon címmel tartott előadást. 

– Konferenciasorozatunk, A város színeváltozása lassan tízéves múltra tekint vissza. Kezdettől fogva az volt a törekvésünk, hogy a helyi kutatásokat ne csak a lokális horizont határozza meg, hanem egy tágabb, legalább Kárpát-medencei keretben láttassuk őket. Kiemelten fontos a helyi építészettörténeti kutatásokat egy általánosabb, közép-európai keretben bemutatni, ha az Osztrák–Magyar Monarchia korának építészetéről beszélünk. Ebben a kiterjedt gazdasági és kulturális térben az építészeti formák és gondolatok szabadon áramlottak, így a kor nagy marosvásárhelyi megvalósításai sem magukban, hanem ebben a tágabb keretben értelmezhetők.

Az alcím által jelzett mintaadó épületek, kimagasló alkotások idén azért kerülhettek fókuszba, mert az utóbbi években, részben a koronavírus-járvány miatt a Marosvásárhely műemléki topográfiája program keretei között inkább az elmélyültebb, monografikus kutatásokra volt lehetőség, mintsem a terepmunkára. Ennek következményeként a több év óta elkezdett kutatás a Nyugdíjpalota, a zsinagóga vagy katolikus gimnázium kapcsán mára már beérett. Ezek bemutatásához kínált keretet a többi előadás. Fontos célkitűzésünk volt az is, hogy bevigyük a köztudatba a közeljövőre tervezett Bernády-kiállítást, amelynek makettjeiről és egységeiről szó esett az utolsó tömbben.

– Miben fog különbözni ez a kiállítás a meglévőtől?

– A jelenleg létező Bernády-emlékszobára, illetve -kiállításra ráfér az átalakítás, frissítés. Erre azért is van szükség, mert számos új kutatási eredmény született az utóbbi tíz évben, ezek elsősorban Fodor Jánosnak köszönhetők, aki nagyívű munkákban tárta elénk az eredményeit, mindezt pedig be kell építeni egy korszerű kiállításba. Építészettörténeti kutatásaink révén nekünk is rengeteg új eredményünk van a századfordulós városfejlődéssel, illetve építkezésekkel kapcsolatban. Ezeket fókuszba helyezve reményeink szerint egy látványos, a Bernády teljesítményéhez méltó kiállítással állíthatunk emléket munkásságának.

– Ebben egy érdekes színfoltot képeznek majd a polgármester idejében meg nem valósult épületek makettjei, amelyeket Anthony Gall építészmérnök, egyetemi oktató és tanítványai készítenek el. Melyek azok az épületek, amelyeknek csak a tervrajza maradt fenn?

– Az egyik a városi színház épülete, amely a jelenlegi Avram Iancu-szobor helyére épült volna. Ennek voltak legelőrehaladottabb állapotban a kiviteli tervei, ezt szeretnénk makett formájában megjeleníteni.

– Milyen stílusban készült?

– Már egyáltalán nem szecessziós, hanem a 1910-es években jelentkező klasszicizálásnak az egyértelmű jegyeit hordozza magán.

A következő kivitelezetlen épület a városi Bethlen Gábor Múzeum, amelyet a mai polgármesteri hivatal helyére szántak, az alaprajza inkább egy szépművészeti, mintsem egy történeti múzeumra emlékeztet. Földszintjén egy kávéház és egy vigadóterem is megjelenik. Ha nem szól közbe a háború, kivitelezésre kerül, és a koncepcióját nyilván alaposabban kidolgozták volna.

A harmadik a vármegyeháza, melynek első díjas tervét szintén Jakab Dezső és Komor Marcell dolgozta ki, ám hasonlóan izgalmas a második díjas terv, Kós Károly és Toroczkai Wigand Ede műve, ennek a makettje fog elkészülni a kiállításra. A források szerint ez a Tornakert környékére épült volna.

– Úgy érzi, hogy sikeres volt a tanácskozás?

– Igen. Színvonalas előadásokat hallottunk a hagyományos építéstörténettől az elméletibb megközelítésig, meglepetésemre az utóbbi tíz év egyik legsokszínűbb konferenciáján vagyunk túl. A konferencia jellegéhez mérten nagy volt az érdeklődés is, a teremben általában 40–50 érdeklődő tartózkodott, rengeteg kérdés hangzott el, eszmecserék, viták alakultak ki, és ez örvendetes, hiszen egy hasonló rendezvénynek a tudománynépszerűsítés mellett ez is a célkitűzései közé tartozik.