Tudjuk már egy ideje az elnökről, hogy megjött a kedve a második mandátumra is, ezt maga volt oly kegyes közölni a minap.
Tudjuk már egy ideje az elnökről, hogy megjött a kedve a második mandátumra is, ezt maga volt oly kegyes közölni a minap. Aztán a korrupcióellenes főügyész hétfői menesztésének mikéntjével akkora csapást adott a saját újraválasztási esélyeinek, hogy azon a legádázabb ellenségei is csak elismerően csettinteni tudnak.
A dolgot lényegében eldöntötte már jó hónapja az alkotmánybíróság, az elnök meg egy hónapig gondolkodott fölötte, és azt lépte, amit sok más kérdésben: semmit. Pedig amikor megkapta a talárosok határozatát, még azt mondta, hogy az egy sor kérdést vet fel, amikre válaszokat kell találni. Lett is volna mit vitatni. Kezdve attól, hogy ha valóban lejárt az egyik alkotmánybíró mandátuma, mint az felmerült ez idő alatt, akkor érvényes-e egyáltalán a testület döntése. Egészen odáig, hogy a vonatkozó döntéssel a talárosok írnokká fokozták le az elnököt, és teljes mértékben miniszteri hatáskörbe utalták a főügyészek kinevezését. Folyt is találgatás, hogy egyáltalán milyen lehetőségei vannak az elnöknek ebben a helyzetben, de az érintett maga legfeljebb annyit közölt időnként, hogy még gondolkodik.
Valószínűleg ő is hallotta már, hogy a jó munkához (döntéshez) idő kell, a rosszhoz még több. Mert ha egyesek szerint nem is tehetett volna mást, mint végrehajtani kezes írnokként a kiszabott feladatot, azt legalább gesztusban lehetett volna férfiasan is. Kiállva a nyilvánosság elé, és nem elbújva egy szóvivő árnyékába. Ez így sportszerűtlen volt a most már exfőügyésszel szemben is, akinek a munkájával kapcsolatban mindig az elégedettségét hangoztatta. Igaz, az is kényelmetlenül sült volna el számára, ha szembesítik a kérdéssel, hogy ha se hozzátennivalója, se ellenvetése nincs, akkor miért várt egy hónapig az aláírással? Hogy legyen bőven műsorideje az ügy kapcsán egymás után a haveri tévék stúdiói előtt sorban álló összes politikusnak?
Mert így utólag is beigazolódni látszik, hogy az egész ügy csak cirkusznak volt jó. Meg annak, hogy az egykori városgazda szavazóiból még többnek nyíljon fel esetleg a szeme. És eszébe jusson, hogy emberükből tulajdonképpen a mára már elhamvadt balliberális USL „csinált” tényezőt a nagypolitikában, amikor kormányfőnek jelölésével hivatali elődjének, a tényleg játékos elnök extengerésznek akartak befűteni. Az akkor nem sikerült, de ami azt illeti, az egykori polgármester most is jó szolgálatokat tesz a hatalmon levő – mily véletlen –, szintén balliberális kormánykoalíciónak azzal, hogy bábként asszisztál az elnöki jogkörök módszeres megkurtításához a megfontolt hallgatásával. Ezzel már megágyaztak egy leendő vitának a mindenkori elnök és az alkotmánybíróság jogköreiről, de azt sem magasan szárnyaló értelmű kormányunk és műellenzéki elnökünk fogja ám lefolytatni.
