Az a baj, hogy mindig csak tárgyalgatnak: egyrészt, hogy ki kell benyújtsa és meddig a 600-as nyomtatványt, másrészt a szenátus gazdasági bizottságában kedden felmerült az egészségbiztosítási járulék befizetési kötelezettsége is.
Az a baj, hogy mindig csak tárgyalgatnak: egyrészt, hogy ki kell benyújtsa és meddig a 600-as nyomtatványt, másrészt a szenátus gazdasági bizottságában kedden felmerült az egészségbiztosítási járulék befizetési kötelezettsége is. Míg az első esetben logisztikailag ismét felkészületleneknek bizonyultak az illetékesek, a második már alapvető változtatásról szól. Konkrétan arról, hogy azok a főállású alkalmazottak, akik jövedelmükből eddig kötelező módon befizették az egészségbiztosítási járulékot, egyéb jövedelmeik után ezután ezt ne fizessék. A liberálisok képviselője, Daniel Zamfir, illetve Turos Loránd (RMDSZ) véleménye egybecsengett: ugyan mivel kap valaki több egészségügyi szolgáltatást, jobb ellátást, ha több pénzzel járul hozzá az egészségügyi kasszához? Ionut Mişa pénzügyminiszter nem zárkózott el attól, hogy ezt a kérdést elemezzék, és adott esetben úgy döntsenek, hogy a fizetésekből visszatartott járulékon kívül az alkalmazásban levők egyéb tevékenységekből származó jövedelmük után ne fizessenek egészségügyi hozzájárulást.
Nos, ezt az esetet valóban alaposan meg kell vizsgálni. Indulásból igazságtalan, hogy minden jövedelem után egészségügyi járulékot kell fizetni ugyanazért az alapcsomagért. Valójában a polgár azt sem tudja, milyen egészségügyi szolgáltatásokra jogosult alapcsomag, a minimális csomag címen, vagy adott esetben lesz-e hozzáférése az országos egészségügyi programokhoz. Ugyan jogszabály rögzíti ezeket a járulékbefizetés ellenében „járó” szolgáltatásokat, de a beteg nem tudja konkrétan, hogy mennyi pénzért mire jogosult, általában időben és terjedelemben is igen hosszú várólistákon találja magát, ha tisztességesen és nem kerülő utakon próbál bekerülni a rendszerbe. Pedig sokszor az időfaktor nagyon is számít, sürgős lenne az orvosi beavatkozás. Marad a protekció az állami ellátás igénybevételéhez, avagy a fizetős magánszektor.
A fentiek ellenére valószínűleg komoly megfontolás tárgya lesz, hogy lemondjanak-e az egyéb jövedelmek után fizetendő egészségügyi hozzájárulás kötelező jellegéről. Abban a helyzetben van az ország, hogy csupán megközelítőleg 6,8 millióan rendelkeznek egészségbiztosítással, és milliók mentesülnek jogszabályilag e járulék befizetése alól. Az egészségügy feneketlen zsák, sosincs elég pénz a rendszerben, a hazai – nyugati viszonylatban alacsony – bérek után számolt befizetések is szerények, miközben az egészségügyi szolgáltatások drágák. Így aztán várhatóan nehéz lemondani az „egyéb jövedelmek” után bevételezett összegekről, továbbra is érdek fenntartani ezt a zavaros állapotot, fékezni a magánbiztosítók belépését az egészségügyi piacra. Pedig a biztosított transzparenciát vár el, azt, hogy pénzéért megkapja a neki járó egészségügyi ellátást, nem pedig azt, hogy amikor beteg, közöljék vele: elfogyott a keret.
