Megnyílt Pittner Olivér retrospektív kiállítása

Amint arról korábban többször is hírt adtunk, a Maros Megyei Múzeum Művészeti Osztályának szervezésében, a Kultúrpalota jobb szárnyának második emeleti kiállítóterében pénteken délután megnyílt Pittner Olivér retrospektív kiállítása.

Pittner Olivér (Lupény, 1911–1971, Marosvásárhely) ahhoz a nagybányai nemzedékhez tartozott, amely a két világháború közötti időszakban megújította a művésztelep szellemiségét. 1930-ban iratkozott be a nagybányai festőiskolába, ahol hamar csatlakozott a baloldali eszméket terjesztő fiatalok csoportjához. Politizálásuk miatt 1931-ben kizárták őket a festőiskolából. E lázadó fiatalok (Agricola Lídia, Katz Márton, Csizér Lilla, Kahán Sára, Pittner Olivér, Vida Géza, Kazár László stb.) nemcsak egy igazságosabb társadalomért küzdöttek, hanem egy korszerű művészet kialakítását is szorgalmazták. Mondanivalójukat és a művészeti stílus szintézisét eleinte az erőteljes színhasználatban, a racionális-konstruktív szerkesztésben és a kubista hagyományokban találták meg. A csoport hamar szétszóródott, Pittner kontúros, kubisztikus stílusát pedig lassanként felváltották a puhább, festőibb pasztellképek.

Amint azt a szervezők közleményében is olvashatjuk, 1941 körül illegalista küldetései miatt Pittner felhagyott a festészettel, s csak jó egy évtized múltával kezdett hozzá ismét. Közben a marosvásárhelyi és a nagyváradi színház gazdasági vezetője volt, majd eltávolítása és a pártból való kizárása miatt különböző vállalatoknál dekoratőrként dolgozott. Az 1945 utáni társadalmi-politikai rendből kiábrándult, a kötelező szocialista realizmust elutasító Pittnert az újrakezdésben az 1960-as években Marosvásárhelyen letelepedett fiatalok, elsősorban Balázs Imre és Nagy Pál barátsága és biztatása segítette. Segesváron, Nagyszebenben készült, a kubizmushoz visszanyúló városképei szigorú, szinte geometrikus rendben sorakozó utcarészleteket ábrázolnak, a gyergyói vidékek redukált, hullámzó felületei viszont Barcsay Jenő tájképeivel mutatnak rokonságot. Az évtized közepén kezdte el kiszáradt fákat, összefonódó, kusza gyökereket ábrázoló, jelképszerű, máskor szürreális hatású sorozatát, amelyekből néhányat évente a tartományi, illetve a megyei képzőművészeti tárlatokon adott közre, majd 1970-ben a marosvásárhelyi művészek társaságában a bukaresti Dalles teremben is bemutatkozott. 

Pittner 1934-ben rendezte egyetlen önálló kiállítását Nagybányán, amelyet azután Szatmárra is elvitt. A későbbiekben életművének átfogó bemutatására nem került sor, így ezt az adósságot pótolja ez a retrospektív tárlat. A kiállítás minden korszakának legjellemzőbb alkotásait igyekezett összegyűjteni, s néhány olyan analógiával is kiegészülnek, amelyek jobban megvilágítják különleges művészi életpályáját. A 23 helyről kölcsönzött, németországi, magyarországi, romániai köz- és magángyűjteményekből érkező, megközelítőleg 70 olajkép, pasztell és grafika mellett a Pittner-hagyatékból származó leveleket, dokumentumokat, archív családi képeket is láthatja a közönség.

A kiállítás kurátora Szücs György művészettörténész (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest), társkurátora dr. Salat Csaba műgyűjtő (Marosvásárhely), koordinátora Oniga Erika művészettörténész (Maros Megyei Múzeum). A tárlat 2023. április 30-ig látogatható keddtől péntekig 9.00 és 16.00, szombat és vasárnap 9.00 és 14.30 óra között.