Megemlékező ünnepség a Postaréten

„A magyar szabadság történelmi márkanév”

Idén is megszervezte a március 15-i ünnepséget az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. A régi hagyományok szerint a postaréti Székely vértanúk emlékművét övező parkban lezajlott, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal partnerségben szervezett megemlékezés 16 órakor vette kezdetét.

Kányádi Orsolya műsorvezető üdvözlő szavait követően Péter Arthur marosvásárhelyi római katolikus főesperes mondott rövid áldást, majd sorrendben elsőként Péter Ferenc, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Maros Megye Tanácsának elnöke szólt a jelenlévőkhöz. 

– Az 1848-as szabadságharc ismert és névtelen hősei egyaránt mutatták az irányt a Kárpát-medence magyarságának. Hajlamosak vagyunk elégedetlenkedni a vélt vagy valós balsors miatt, s oly ritkán emlékeztetjük magunkat, hogy sorsunkat viszont mi magunk alakítjuk. Amikor a nemzet egy emberként lázadt fel és rázta le magáról az elnyomó hatalom fojtogató láncait, akkor éppen a sorsát alakította. Ha fejét lehajtva, elfojtott félszavakkal méltatlankodott volna, az is a sorsának alakítása lett volna. A történelemkönyvek tán vékonyabbak lennének. De nekünk, mai magyaroknak, hál’ istennek vaskos történelemkönyvek jutottak. A 12 pont tiszta, békés és jogos követeléseket tartalmazott. Egy igazságos és szabad rendszerben nem kellett volna követelni. Küzdelmük és véráldozatuk is csak „pusztába kiáltott szó” lett volna, ha nem egy emberként, egy közös akaratként fordultak volna szembe az elnyomókkal. De ha két szóban kellene összefoglalni a követeléseiket, hogyan fogalmazhatnánk meg úgy, hogy egy járványhelyzet után, háborúval a közvetlen szomszédunkban, elszabadult élelmiszerárakkal a boltokban, a jóléti társadalom modern lakói is értsék, átérezzék, miért ragadtak akkor pennát, később kardot a márciusi ifjak? Biztonságot követeltek. Szabadságot követeltek. Csak az lehet szabad, aki biztonságban érzi magát. És csak az érezheti magát biztonságban, aki szabad. Aki aggódik a mindennapi megélhetése miatt, az nem lehet szabad, és nem is érezheti magát biztonságban. Ez az aggodalom, ez a félelem sajnos rányomta bélyegét a világjárvány óta eltelt három esztendőre. A szabadságért dolgozni kell, bölcs döntéseket hozni, őrizni, megbecsülni. Olyan korban élünk, amikor józannak, megfontoltnak és előrelátónak kell maradnunk. Észrevenni, hogy biztonságban élünk és szabadok vagyunk. S hogy felelősök vagyunk ennek megbecsülésében – mondta beszédében Péter Ferenc.

Tollas Gábor színművész, a Tompa Miklós Társulat tagja Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című versét szavalta el, majd Nagy Zsigmond, Maros megye alprefektusa tolmácsolta Nicolae Ciucă üzenetét, amelyben a miniszterelnök rámutatott: március 15. lehetőséget biztosít számára arra, hogy üdvözletét küldje a romániai magyaroknak, és kiemelje hozzájárulásukat Románia fejlesztéséhez és modernizálásához. Mint írta, az elmúlt három évtizedben Románia jelentős előrelépéseket ért el egy demokratikus és befogadó társadalom építése terén, ezt pedig a magyar kisebbségi közösség hozzájárulása is elősegítette. A nemzeti kisebbségek kultúrájának, történelmének, etnikai, nyelvi és vallási identitásának támogatása és megerősítése egy érett, demokratikus és európai társadalom jellemzői, Romániának pedig szüksége van minden állampolgár kreatív energiájára, ötletére és inspirációjára, függetlenül az etnikai, nyelvi és vallási hovatartozástól. „Ezen a különleges napon őszinte jókívánságaimat küldöm a magyar nemzetiségű román állampolgároknak, akiknek egészséget, jólétet kívánok! Isten éltesse Önöket!” – állt a miniszterelnök üzenetében.

Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának képviseletében Percze László konzul Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének az üzenetét olvasta fel.

 „175 év távlatából is csodálattal emlékezünk erre a makulátlan fényű napra, amikor a magyar nemzet vérontás nélkül, békében és egyetértésben vívta ki szabadságát. Mi, magyarok történelmünk során sokszor bebizonyítottuk, hogy bátran fel merjük venni a harcot a ránk zúduló ellenséges túlerővel, ugyanakkor – más nemzetekhez hasonlóan – mégis jobban szeretünk élni a szabadságban, semmint meghalni érte. Évtizedeken át joggal és őszintén remélhettük azt, hogy Európa földjén nem pusztíthat többé háború. A mostani szörnyű időkben ezért még inkább szükségünk van a magyar szabadság iránytűjére, amely történelmünk annyi vészkorszakán vezetett már keresztül bennünket. Békére vágyunk, és a béke pártján állunk, tisztelettel fordulunk más nemzetek felé, de ugyanezt a tiszteletet várjuk el a magyarok iránt Brüsszelben, Washingtonban és Kijevben is. Erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy elhallgassanak a fegyverek, mert ez az egyetlen út, amely ma garantálni tudja a magyar emberek biztonságát és boldogulását a Kárpát-medencében. Legyen béke, szabadság és egyetértés!” – írta a külhoni magyarokhoz intézett levelében Orbán Viktor.

A marosvásárhelyi válogatott vegyes kar ünnepi műsorát követően Kovács Mihály Levente, az RMDSZ Marosvásárhelyi szervezetének elnöke szólalt fel. 

– Minden magyar ember legszeretettebb ünnepe egyszerre történelmi megemlékezés és közösségi esemény. Évről évre itt gyülekezünk a Postaréten, és nem találomra választottuk ezt a helyet. Az ünnepek általában megtalálják a maguk helyszíneit. Mi itt a szabadság iránti vágy, a bátorság, a vértanúhalál emlékére állított emlékmű körül érezzük igazán a mai nap üzenetét, melyet legrövidebben Kölcsey szavaival tudunk kifejezni: A haza minden előtt. 175 évvel ezelőtt a márciusi ifjak által kirobbantott forradalom hősei azt a harcot nemcsak magukért vívták, hanem az őket követő generációkért, értünk is. A szabadság utáni vágy és a nemzethez tartozás érzése ma is ugyanolyan fontos, mint akkor volt. A magyar szabadság történelmi márkanév, és ennek szimbólumát, a piros-fehér-zöld kokárdát büszkén viselhetjük ma is. Ma nem fegyverrel, hanem közösségi összefogással tudunk még erősebbek és sikeresebbek lenni. A szabadság és biztonság csak látszólag ellentétesek, a kettő mégis együttműködik. Hiszen mi adna nagyobb biztonságot, mint az a tudat, hogy szabadon dönthetünk? És mit érne a szabadság, ha nem tudhatnánk magunkat biztonságban? Ez a kettős vágy nem csak a múlt emléke, hanem a jelen törekvése is – mondta beszéde során Kovács Mihály Levente.

Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere beszédében kiemelte: március 15-e ott áll a szabadság nagy ünnepeinek sorában, amely meghatároz minket magyarként és szabad emberként is.

– Pest után Marosvásárhelyen vált a forradalom egyik indulójává Kölcsey Himnusza, és az sem lehet véletlen, hogy levelezése szerint Petőfi Sándor éppen itt tervezett letelepedni a szabadságharc után. Azt pedig szimbolikusnak vélem, hogy innen indult utolsó útjára a segesvári csatába, itt zárult le életműve, és vált halálában legendává. Történészként két dolgot tanultam meg a szabadság kapcsán: az egyik az, hogy a szabadság olyan, mint a búvópatak – előbb vagy utóbb utat tör magának, és érvényesülni akar. Nem volt olyan zsarnoki rendszer, aminek ne vetett volna véget a szabadság búvópatakának áradása. A másik fontos tanulság, hogy a szabadság fogalma egyszerű, de törékeny jószág. Az elmúlt években ezt is megtapasztalhattuk, akár egy világjárvány által, akár egy, a szomszédunkban zajló háború által, amely a lassan nyolcvanéves európai béke megszűnésével fenyeget. És ahol nincs béke, ott a szabadság nem lehetséges. A szabadságot tehát nem lankadó törődéssel ápolni kell – fejtette ki Marosvásárhely polgármestere. 

A Maros Művészegyüttes a forradalmat megidéző, Varga János által rendezett rövid előadását követően Jankovics Ferenc hagyományőrző huszár százados szólalt fel, majd a hagyományos koszorúzással zárult az idei megemlékező ünnepség, amelynek résztvevőit 1848 darab Kossuth-kiflivel vendégelte meg a marosvásárhelyi felsővárosi református egyházközség nőszövetsége.