Megéri a fél banán…

Korán kelő lévén, nagy elégtétellel nézem a Duna Worldön 5-6 év távlatából újra műsorra tűzött portréfilmeket, azaz Barkó Judit régi műsorát. Összesen 122 ilyen film közül válogathattak a szerkesztők. Tulajdonképpen beszélgetések voltak, kellemes lámpafénynél, nyugodt hangulatot árasztó légkörben, minden bejátszás nélkül, olykor csillagfényt sugárzott a háttér, és a meghívott vendégnek mindig mesélő kedve lett. A néző pedig azt érezhette, hogyha csendben marad, valami szépet fog hallani.

Nagy nézettséget ért el a Lélek Boulevard, a műsorvezető utolsó jelenései a Duna tévében, amelytől 30 évi munka után vált meg. Jól emlékszem, sokat dolgozott, sokféle műsora volt, kreativitás, ötletesség jellemezte, azóta is élő adásban vissza-visszatérő közkedvelt arcokat tett ismertté. Témaválasztása is mindig meghívott vendége életútjának megközelítését próbálta elérni, szép vallomások, felidézett emlékek hangzottak el. Mindezek mögött szerénysége, amit különösképpen tisztelek. Sokszor visszavártam a képernyőre. Azért is örülök most, hogy a Vörösmarty téri könyvna-pokról elhozhattam új könyvét, az AntiIzgulint. Ügyes reklámcím, kit ne érdekelne az „izgulás” szorongató érzése, az erről szóló elmélkedés, magyarázat, sőt a meghatározás. Hosszú évek munkája során a szerző átélte, látta beszélgetései, műsorai közben, miképpen lehet ezt a sokaknál és sokszor beálló kellemetlen állapotot elkerülni, leküzdeni, és beszélgetései, tapasztalata, megfigyelései nyomán elérkezik oda, hogy bármely korosztályon bizonyítja: a leküzdés, a kellemetlen helyzetek elkerülése – az izgulás miatt is – lehetséges. 

Úgy tűnik, az izgulósnak (akár önmagamnak), hiába mondanám, hogy „ne kínozd magad, úgysem lesz jobb”, de lám csak, van egy gyógymód, és segít. 

Barkó Judit nem „celebekkel” beszélgetett és szerezte benyomásait, tapasztalatát, hanem olyan személyiségekkel, akik munkásságuk példája során váltak ismertté, akik megosztották ilyenkor gondolataikat a nézővel, pályaválasztásuk, elkötelezettségük motiválása meggyőző volt. „A világ így megyen” – mondta volt Móra, és a beszélgetésekből annyiféle életszemlélet, józan vagy elhibázott emberi lépés sorsfordulatot jelent.

A múlt súlyos csapásai és örömei a társadalmat, a környezetünket is érintették. 

Sokszor alig volt szükség felvezetésre, jellemzésre, két jó barát beszélgetett, és bejött a láthatatlan harmad, a néző. A műsorvezető nem volt riporter, kíváncsiskodó, nem akart mindenáron érdekességet, kinyilatkoztatást, meglepődést kelteni. Valahogy így alakulhatott ki Barkó Judit felismerése talán éppen a Lélek Boulevard útjain, hogy kell és lehet segíteni azokon, akiket nehezen lehet szóra bírni, akik nehezen tudják átadni tudásukat, vagy akik úgy érzik, megbillenő padlón állnak, ha bizonyítaniuk kell igazságukat, egy nehezen elnyerhető állásra jelentkeznek, vizsgáznak és elakad a szavuk. Számtalan esemény okozhat izgulást, félelmet, szorongást. 

Idézném, amit különösen érdekesnek és követendőnek találtam, ami a félelmetesnek látszó esemény előtt fontos, ez pedig a „táplálkozás”. 

Így szól a tanács: 

Előző este. 

* 19 óra után már ne egyél semmit.

* Ne fogyassz alkoholt, stimuláló szert, szénsavas vizet, üdítőt, illetve koffeintartalmú italt. 

Az esemény napján: 

* Ne fogyassz nehéz ételeket.

* Az esemény előtt két órával ne egyél semmit.

* Bármikor kezdődik az esemény, egyél meg előtte egy fél banánt.

* 15 perccel az esemény előtt egy-két percig nagyon intenzíven rágj rágógumit.

* Ne igyál szénsavas vizet, üdítőt.

* Gondoskodj róla, hogy legyen sima víz előtted.

* Mindig csak egy-egy kortyot igyál.

Ez a tréning egyik szabálya, rendszerint bevált, egy tréfás történet is tartozik hozzá. Egyetemi professzorról szól, aki bejárta a világot, híres egyetemek katedráján tartott előadásokat, de úgy érezte, nincs sikere, kínlódik a lámpalázzal. A negyedik tréning után boldogan jelentkezett egy világvárosból, hogy megtapsolták, működik a módszer. 

Ugyanő egy idő múltán megkérdezte: nem hagy nyugodni, mit csináljak a banán másik felével? 

Jót nevetünk, de nem feledjük, szükségünk van a fél banánra ilyenkor, lévén „az az egyetlen természetes élelmiszer, ami mindent tartalmaz, amire szüksége van a szervezetnek…” a szerző tudomása szerint. 

A régen látott és most újra ismételt Lélek Boulevard alkalmain a boldogságról, a tánc vagy az éneklés örömeiről, az agykontrollról, a fiatalság erejéről, tervekről, célokról, a magyar néplélek sajátos voltáról, szokásokról és a 122 műsorban még korunk emberének számtalan törekvéséről hallottunk, szép beszédben, a nézőt tisztelve.

Új könyvének sok és érdekes mondanivalójával vagy a tréninget folytatók tapasztalataival jó lenne a képernyőn is ismerkedni, ehhez pedig jó volna a szerző újabb jelenléte. 

Barkó Judit: AntiIzgulin, Saxum Kiadó, 2016