Ma már csak az egykori székely őrtüzek mesés világát idézhetjük

Épített örökségünk

Szirtekre épített váraink pusztulása

A Bálványosvár romja Torjától északnyugatra, egy Bálványosfürdő fölé emelkedő 1028 méter magas hegytetőn, a Torjai-hegység és a Bodoki-hegység találkozásánál, Kovászna megye északi részén található. Innen tiszta időben látszik a Lakóca- (1777 méter) és a Pintilő-csúcs (1772 méter). Nevét onnan kapta, hogy a vár az ősi magyar vallás egyik utolsó fellegvárának számított, a vár birtokosai, az Aporok ugyanis a magyarok keresztény hitre térése után is hosszú ideig őseik hitét vallották. Az Aporok  a 12. század elején tértek át a keresztény hitre, a legenda szerint ugyanis a vár akkori ura, Apor Szilamér egyszer részt vett a torjai vásáron, ahol megpillantotta a Mike családból származó Imolát. Szilamér elrabolta a lányt, ezzel maga ellen hangolta a hatalmas Mike családot, amelynek tagjai fegyvert ragadtak, és Bálványosvár ostromára készültek, hogy így mossák le a gyalázatot. A lány azonban rávette elrablóját, hogy térjen át a keresztény hitre, így végül a két család kibékült, a fiatalok pedig összeházasodtak. Ezt a legendát dolgozta fel később Jókai Mór a Bálványosvár című művében.

A sziklahegy, melyet Bálványosvár romjai koronáznak

Kézdivásárhelytől északnyugatra, a Torjai-patak partján települt falu után  tizenegy kilométerre fekszik Bálványosfürdő. A község fölött emelkedő 1040 méter magas meredek sziklahegy tetejét az ősi Bálványosvár romjai koronázzák.

A három oldalán meredek, nehezen megközelíthető sziklacsúcs tetejére feljutni csak az északi oldaláról lehet, melyet egy hegynyak köt össze a Törösfej nevű heggyel. Ezen a hegynyakon kanyarog az út a körülbelül százhatvan méter kerületű vár falaihoz.

Az írott források a vár nevét a 12-13. században említik először

A hagyomány szerint Opour vezér építette még I. István király uralkodása alatt, hogy zavartalanul tovább őrizhesse ősei hitét.

Az írott források a vár nevét nevét a 12-13. században említették először Baluanus, majd 1360-ban Castrum Balwanus néven.

A vár ovális kerítőfalból, északi oldalán négyszögletes toronyból és az ehhez tartozó ciszternából állt, egykor belső és külső várfal is védte.

Az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros időszak idején Ottó magyar király a Szent Koronával együtt Erdélybe ment Kán (Apor) Lászlóhoz. Egyes források szerint azért, hogy feleségül vegye a főúr lányát, mások szerint ellenségei elől menekült.

Kán László elfogatta a királyt, és Bálványosvárban tartotta fogva egészen addig, míg Ottó le nem mondott a trónról, és meg nem ígérte, hogy soha többé nem teszi be a lábát az országba. Apor a koronát is elkobozta, és később átadta Károly Róbertnek.

A várat a 17. század elejéig az Aporok lakták, míg végül 1603-ban Apor László, a vár akkori ura elesett a Székely Mózes ellen vívott brassói csatában.

Az alsó vár falainak alapjai ma már alig láthatóak

A kelet-nyugati irányban elnyúló, ovális alakú vár alsó és felső részből állt. Az északról vezető út az alsó vár egyetlen, délkeleti kapujához vezet, melyet valószínűleg kaputorony és a sziklába vésett árkon átívelő felvonóhíd erősített.

A kaputoronytól északra rövidebb fal húzódik a felső várhoz, míg déli irányban a fal ív alakban halad az alsó vár nyugati sarkáig, majd kelet felé éri el a vár északi falát. A külső vagy alsó vár kerülete körülbelül kétszáznegyven méter, falainak vastagsága másfél–két méter, magassága három és fél – négy méter lehetett.

A várfalak a felső vártól mintegy harminc méternyire állnak, és az udvar olyan meredek, hogy ide épületeket nem emelhettek.

Az alsó vár falainak ma már az alapjai is alig látszanak, és az egész területet fák és bokrok borítják.

A védőfal közvetlenül a szikla szélén haladt

A felső várat övező fal, mely egy nagyjából lapos fennsíkot vett körül, 1,8-2 méter vastag volt, és ma is közel öt-hat méter magasan áll, kivéve déli oldalát, ahol tizenöt-húsz méter hosszúságban már leomlott. Ezen a részen lehetett az alsó várból bejárni.

A védőfal északi része közvetlenül a szikla szélén haladt. Az így bezárt udvar száznegyven-százhatvan méter kerületű lehetett, ahol a különböző rendeltetésű épületek helyezkedtek el. Ezeknek azonban ma már maradványai sem léteznek.

A vár legrégebbi része az öregtorony maradványa

Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy a felső vár északi szegletében, a hegy legmagasabb pontján van a vár legrégebbi része; a válogatott lapos kövekből épített, mészhabarccsal falazott öregtorony maradványa.

Alapját a sziklába vésték, vastagsága körülbelül másfél-két méter. Az alsó részén párkány látható, ezen nyugszanak a négyzet alaprajzú torony 10,5 méter hosszú oldalfalai. Magassága még ma is közel húsz méter.

Falán csak néhány lőrésszerű nyílás látható, ajtónak vagy bejáratnak nyoma sincs, így feltehetően csak a felső részből leeresztett kötélhágcsón lehetett bejutni a négyemeletes toronyba.

Az őrhely nyomai

Az alsó három emeletet fafödémek választották el egymástól, a tartógerendák fészkei még láthatók.

A negyedik emelet boltozatos volt, erre utal az itt látható maradvány.

A torony felső részének fala körülbelül hatvan centiméterrel vékonyabb az aljánál. Az északkeleti szögletben egy kerek fülke található, talán egy őrhely lehetett.

Amit még a hagyomány és egy oklevél tartalma bizonyít: Apor Sándor a királlyal dacolva oltalmazza ősi hitét

Amint azt már röviden említettük, Bálványos várát a hagyomány szerint a hatalmas Apor (Opour) család egyik tagja építette.

Már I. István király korában állt, és falai mögött Apor Sándor a királlyal dacolva oltalmazta ősi hitét. Erre utal Zsigmond király 1402-ben kelt oklevele, amellyel megerősítette az Apor családot Bálványos várának birtokában.

A várat – oklevél szerint – azért nevezték Arx Idolatriaenek, mert amikor I. István a pogány vallást pártoló Gyulát legyőzte, Apor ide menekült, és itt építette fel várát, ahol zavartalanul áldozhatott az ősi bálványoknak, a Hadúrnak, aki hazát szerezni és megtartani segítette a hunokat.

Végül I. István Aport és a vele szövetkezetteket legyőzte, a székelyeket a keresztény vallás elfogadására szorította.

A székelyek elűzik a tatárokat

Kiss Gábor könyvéből tudjuk meg, hogy a székelyek két alkalommal is sikerrel űzték el a tatárokat a falak alól.

Az Árpád-ház kihalását követően Apor László erdélyi vajda lett a vár ura.

Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben a falu Terya, Thorya, Troya Inferior (Altorja) néven szerepel.

Apor Lengyelországba menekül, és a várat felrobbantatja

A vár egészen a 17. század elejéig épen állt. Apor László elesett az 1603-ban Székely Mózes ellen vívott brassói csatában. Özvegye, Lázár Borbála a nehezen megközelíthető, magasan fekvő várat elhagyta, és a Torján épített kényelmes kastélyba költözött, a vár pedig gondozás hiányában összedőlt.

Más adatok szerint a 17. század elején Bálványos vára Apor Andrásé volt, aki a birtokain átjáró királyi adószedőket elfogatta, deresre húzatta, és a Budára küldött hét szekér ezüsttallért magának tartotta meg.

A nádor, hogy az emiatt haragra gerjedt Rudolf királyt kibékítse, parancsot adott ki Apor elfogatására és a birtokainak elkobzására.

Apor azonban a börtön elől a kincstár javaival Lengyelországba menekült, a várat pedig felrobbantotta.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Messze fényes keletről idevándorolt székelyek ezen múltba lépkedő, sötét délkelet-erdélyi hegyek ködös homályát választották jövendőbeli szent tűzhelyük védelmére. 

Szirtekre épített váraikat akkoron még az óriások és tündérek világa uralta, amely szép lassan átvedlett a földi valóság emberei uralta legendákká. Ide, a Suvadás és Várpatak kanyarulatai által közrezárt Várhegy tartotta meg legtöbb ideig a pogánykori bálványhitükben áldozó ősmagyar hadvezérek szálláshelyét. 

Ezektől a harcos aporoktól, korabeli írásmód szerinti op-urak híres magyar vitézeitől rettegett még Bizánc császára is. Vitézlő székely táltos őseitől felvett családnévvé szelídült birodalommá változott a Csomád hegység Aporok lakta vidéke. 

Ide születtek az áldozatot kérő Hadúr helyett a későbbi Apor család nemes felmenői. Jókai Mór, Benedek Elek, Orbán Balázs adta át nekünk ezt a szépségeket feltáró csodaországot, amelyekből megismerhettük a soha el nem halványuló, székely kalendáriumokat is megjárt hiteles legendáriumot. A tágabb környezetüket is néha sanyargató rabonbánok letűnt világa helyett a már keresztény hitet hirdető Aporok csupán pár száz évig élvezhették panorámás sasfészküket. Pontosítandó, hogy hasonló nevű vár található még Dés mellett, valamint a több mint kétezer kilométerre fekvő oroszországi Vjatka-tónál is, illetve a Bükkben van még a Bálványszikla.

Kultúrtörténetileg tankönyvbe illő módon szerkesztették és építették fel az ezer méternél is magasabban fekvő fellegvárat. A sziklafallal összenőtt, körítő kőfalazatok, a szinteltolásos, kétrészes belső udvarok kapcsolata, a hajdani öreg, többszintes lakótorony ezt az átmentett világot hirdeti. A mai csonka torony az 1970-es földrengésig még messze a táj fölé emelkedhetett.

Bálványosvár és az Apor család a székelység folyamatos és kitörölhetetlen ittlétének bizonyítéka. Később ez a grófi és bárói ranglétrán elhelyezkedő család adott államtitkárt, főkirálybírót, boldoggá avatott megyéspüspököt, királyitábla-elnököt Marosvásárhelyen, az erdélyi fényképészet alapjait indító atyafit és párizsi világkiállításon aranyérmet szerzett borászt is egy személyben. 

Hát csak így dukál ez a volt pogány székelyek szellemét rejtő Erdélyünk földjén, amikor a hajdani ősi oltártüzek helyett mára a mai székely őrtüzek mesés világát idézhetjük.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek. Az illusztrációkat és a képeket Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Külön köszönet dr. Kálmán Attila történésznek!