Épített örökségünk

A székelykapuk királya

(Folytatás múlt heti lapszámunkból)

Torja a Torja-patak völgyében fekszik. Az 1899-ben egyesített Altorjából és Feltorjából, valamint az 1917-ben hozzácsatolt Karatnavolálból áll. Ide tartozik Bálványosfürdő és 1968 óta Futásfalva is. A Bálványosfürdő felé vezető országút menti Altorja és Feltorja mindig Háromszékhez tartozott, a velük szomszédos Karatna, valamint Alsó- és Felsővolál azonban 1876-ig Felső-Fehér vármegye része volt. 

Emlékeztető

A szóban forgó községet, Torját 1307-ben Thoria alakban írva említik először. Nevének eredetéről sem írásos emlék, de még monda sem maradt fenn.

Altorján áll az Apor család 17. századi kastélya, kissé távolabb az Aporok temetőkápolnája. 

A mai Torját alkotó falvak tatárjárás előttiek, legkésőbb a 10-11. században már azon a helyen léteztek, ahol most is vannak.

Felső-Háromszék egyik legnagyobb és legrégebbi települése. Első okleveles említése 1307-ből való terra sen possesio Thorya néven. 

A székelyföldi egyházalapítás Szent István törvénye: minden tíz faluból álló magyar településcsoport kötelezve volt egy templom építtetésére, a templomot a falvak saját költségükön kellett felépítsék.

Altorja templomának védőszentje Szent Miklós, így régi iratokban a helységet Szent Miklós Torjának is nevezték, 1334-ben pedig Torya inferiorként jegyzik nevét.

A hagyomány szerint a reformáció terjedésekor, Ikafalváról hittérítők érkeztek Felsőtorjára, ahol olyan sikerrel hirdették az új tanokat, hogy a község nagy része áttért a megújított vallásra.

A középkori templomot – melynek titulusa Szent Márton volt – és a várfalakat mindeddig Orbán Balázs írta le a legrészletesebben. 

Elemezve Orbán megállapításait, Gyöngyössy János is egyetért azzal, hogy a hajó déli bejáratát nem román korinak, hanem egy késő gótikus remissziónak lehet tekinteni, és így az 1516-os évszámmal ellátott feliratot helyesen olvasottnak tartotta.

Érveinek alátámasztására a szentély alatti kripta létét is felhozta, mondván, hogy ilyen kriptákat a 16. században kezdték építeni a templomok szentélye alá a gazdagabb családok és patrónusok temetkezési helyéül.

A fönnmaradt adatok alapján csak feltételezésekre hagyatkozva vázolható fel a templom építéstörténete.

Az 1838. évi földrengéskor a templom boltozata beszakad

A torony falán, a legfelső emeletet kivéve, sem lőrést, sem annak nyomát nem találni. Valószínű, hogy a toronyba való feljárást a középkorban is, akárcsak ma, a kapualjból induló grádics biztosította.

A tornyot zsindelyes, nyolcszögű hegyes gúlában végződő sisak borítja, amelyet az enyhébb lejtésű alsó résztől egy tornácos kiképzésű figyelő választ el. Feltehetően a 18. században készült, talán az oldalbejárat ácsolt portikuszával egy időben.

A bikfalvi torony 1768-as, ma részben elfalazott tornácos tetőszerkezete sokban hasonlított a feltorjaira. Ez a tornácos figyelő elsősorban a harang hangjának terjedését segítette elő.

Formavilága még a régi, a védelmét és megfigyelését biztosító erkélyes toronysisakok jegyeit hordozza.

Gyöngyössy János munkájából tudjuk meg, hogy egyházi adatok szerint az 1838. évi földrengéskor a templom boltozata beszakadt, és ezt egyszerű, lapos deszkamennyezetre cserélték. A templomot ekkor még zsindelytető fedte.

A mai templom 1914–1918 között épült, alaprajza feltehetően a középkori templom falainak vonalát követi.

Sajnos látható középkori részletet nem őrzött meg.

A világ egyik legnagyobb székelykapuja

A világ legnagyobb székelykapuját 2005-ben avatták fel a háromszéki Torja községben. A 9,4 méter magas, tizenöt méter széles kapu elkészítéséhez húsz köbméter tölgyfát használt fel alkotója, Pethő Sándor. 

A székelykapu az Európa-szerte előforduló fedeles kapu helyi változata. Míg azonban a magyar nyelvterület központi vidékein állított fedett kiskapuk feltűnően barokkos jellegűek, Erdélyben középkori eredetű ácsszerkezettel, gótikus arányokkal, esetleg reneszánsz gyökerű ornamentikával rendelkeznek. 

Demján László műemlékvédő építész hozzászólása

„Állíttatta Torja népe”, 

avagy a faragott csoda

A reformációval járó európai, német hitviták mintájára Erdélyben is hasonló, nagyon kemény színterek alakultak ki. Ugyan a hármas nemzeti – magyar–székely–szász – kapocs próbált lágyabb átmenetet teremteni a pápistákból kiszakadó „hitszegők” többlépcsős útkeresésének kezelésére. 

Az erdélyi magyar reformáció két legnagyobb alakja, Heltai Gáspár, majd Dávid Ferenc a lutheri, majd kálvini tanokat követően egy egészen új világvallásig, az unitáriusig juthatott el. Végül is ez a vallásra, hitre vonatkozó befogadóképesség hasonló az itteni népesség sokszínűségével. 

Kezdetekkor helyenként, még a családon belüli ellentétek dacára, konfliktusmentesen nem lehetett megoldani az áttérések helyzetét. Ilyen történetként emlegetik az altorjai Apor Ilona és jobbágyainak kiállását a feltorjai reformátor prédikátorokkal szemben vívott hitharcának említésekor. „Ő állt ott, a megtámadott, szent hit védangyala, az ős Apor család dicső leánya, Ilona” – szól a vers, amelynek érdekessége, hogy a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság hajdani elnöke, a hithű katolikus Apor Károly az 1883. év tájékán egy amatőr tollforgató vagy valamelyik író-költő Fenyőszegi álnéven írt Apor Ilona Pókahalmán című balladáját nem közölte, nehogy megbántsa ezzel a mélyen protestáns Tolnai Lajost. Hát ennyire érzékeny a mi Erdélyünk. 

Ennek a havasalji torjai lankának van egy mai érdekessége, nemcsak a Székelyföld, de Erdély legnagyobb, 2005 szeptemberében felavatott, hungarikumnak számító székelykapuja. 

A tíz tonna körüli, 9,45 méter magas és 15,06 méter széles, a település bejáratánál álló és a kétsávos utat átölelő faragott csoda a székely nagykapuk építésének szabályai szerint készült, betartva annak ősi motívum és jelvilágát, hiszen ez az 1400-as évek óta apáról fiúra átszálló egyedi székely kincs titka. Rajta van a székelyek egyszerű, utókornak hagyott üzenete is: „állította Torja népe”.

Dr. Kálmán Attila tanár, történész kiegészítése:

Az Apor család 17–18. századi történetének kiemelkedő tagjai voltak Apor István és Péter.

Apor István az Erdélyi Fejedelemeség idején Apafi fejedelem híve, sőt 1679-ben Apafi követe Konstantinápolyban. 1685-ben kinevezték Csík, Gyergyó és Kászonszék főkirálybírájának. Apafi után a Habsburgok híve lett, ennek köszönhetően 1693-ban bárói, 1696-ban pedig grófi rangot kapott. 1693-ban kinevezték kincstartónak, 1697-ben Torda vármegye főispánja lett. 1703-tól az erdélyi hadak generálisa. A Rákóczi-szabadságharcban a bécsi udvar oldalán maradt. Nagyszebenben hunyt el 1704-ben, 1725-ben Kolozsváron újratemették a jezsuita templomban. 

Apor az ellenreformáció nagy támogatója volt, több alapítványt tett katolikus intézmények javára (pl. a kolozsvári iskola). Szerepe volt az erdélyi görög-katolikus egyház megalapításában. 1693-ban ő építtette újjá az altorjai kúriát. Farkas Zsuzsával kötött házasságából nem születtek gyermekei, úgyhogy birtokai nagy részét János fivérének a fia, Péter örökölte.

Apor Péter tanulmányait Kolozsváron és Nagyszombatban végezte. 1699-ben Küküllő vármegye főispánjává nevezték ki. A Rákóczi-szabadságharc idején, ameddig, tudott megmaradt a Habsburgok hűségén. 1704-ben Brassóba menekült. 1705-ben Havasalföldre menekült, de még ugyanabban az évben visszatért, és a kurucok mellé állt. A következő évben azonban a császáriak fogságába esett, és Brassóban tartották fogva. 1707-ben felmentették. 1708-ban kinevezték háromszéki főkirálybírónak. 1713-ban bárói rangot kapott. 

Több írása is fennmaradt, de a legismertebb munkája a Metamorphosis Transylvaniae, azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása… Végezte ezen munkáját 1736-ban. Apor Péter 1752-ben hunyt el, és az altorjai római katolikus templomba temették el.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak és Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek. Az illusztrációkat és a képeket Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Külön köszönet dr. Kálmán Attila történésznek.