Az Átlátszó lények az Art Nouveau Galériában

Lények-e Balla Árpád Zoltán teremtményei? Külön-külön üvegtárgyként azonosíthatjuk őket, apró, köznapi mivoltukban, talpon vagy fektetve ott vannak az első teremben egy állványon, a bejáratnál már rájuk láthatunk, de kit érdekelnek eredeti mivoltukban, a falakról felénk áradó fény és ragyogás azonnal magába szippant! És amint szembesülünk a székelyudvarhelyi fotós méretes képeivel, egyből emberi tulajdonságokkal, fogalmakkal, érzelmekkel, értelmekkel, utalásokkal ruházzuk fel őket. Lényszerűvé alakulnak, átlényegülnek emberivé. Nyilván annak függvényében, ahogy a kamera elé került üvegekre a fény és árnyék vetült, ahogy azokon megtört, vagy megsokszorozódva felragyogott. Ez történhetett véletlenszerűen is, és úgy is nagyszerű látványt nyújtanak, de a fotográfus által tudatosan létrehozott kompozíciók humánus jelentéshordozóvá válnak, esszészerű, jelképes, metaforikus telítettséggel szólítják meg a nézőt. A marosvásárhelyit épp úgy, mint a bukarestit, a kolozsvárit, csíkszeredait. Azért e felsorolás, mert az Átlátszó lények című kiállítás anyagát az említett helyeken már láthatták. De máshol is szembesülhettek vele, hiszen a nemzetközi fotóművészeti megnyilvánulásokon is sikeres Balla Árpád Zoltán könyvben is bemutatta alkotói törekvéseinek ezt a vonulatát. A Bookart Kiadónál megjelentetett kötet az író Márton Lászlóval kialakult együttműködés eredménye. A kiadvány lényegét abból idézve próbáljuk tömören megragadni. Íme: „Az Átlátszó lények című kollekció (…) az üveg, a fény, az árnyék, a formák és felületek misztikus találkozását dolgozza fel, megragadva ezzel a megfoghatatlant, a létezés tünékenységét és jelenvalóságát. Az önmagukban saját jelentést nem hordozó, apró üvegtárgyak szimbolikus kompozícióival, a fény mint képalkotó eszköz felhasználásával, Balla Árpád Zoltán letisztult formavilággal, térből és időből kiemelve mutatja fel az emberi lény és az emberi közösségek visszatérő helyzeteit, feladatait, dilemmáit és érzéseit.” 

Márton László ajánló sorai ekképpen harangozzák be a könyvet: „Levélregény formájában megjelenő esszéfüzért és vallomást tart kezében az olvasó. Egy fotós írja és kapja a leveleket: ezekben munkamódszerekről, művészi fejlődéséről, világlátásról, szakmai és erkölcsi dilemmákról esik szó. Az olvasó tanúja lehet egy nagy alkotói energiákkal rendelkező személyiség küzdelmeinek, és láthatja e vívódások eredményét, Balla Árpád Zoltán legújabb alkotói korszakának képeit. A megelevenedő üvegalakok a kötetet látványként is emlékezetessé teszik.”

A tárlat persze egyénenként eltérő gondolatokat ébreszthet a nézőkben, de mindenképpen öröm a szemnek. Érdemes megtapasztalni.