Maros megyei épületek a szentendrei Skanzenben

Múlt héten nyílt meg a szentendrei Skanzenben a nagyközönség előtt az Erdély épületegyüttes első kiállítási egysége, amely a második ütemben további tizenhét porta megvalósulásával válik teljessé. A tizennégy helyszín közül négy Maros megyei.

Az épületegyüttes Erdély, Partium és Moldva népi építészetébe, lakás- és tárgykultúrájába enged betekintést, és közel hozza szellemi örökségét, nemzetiségi és vallási sokszínűségét, oktatását is. A legjellegzetesebb erdélyi kistáji egységeket a Szilágyságtól Kalotaszegen át Gyimesig, Háromszéktől Gyergyóig áttelepített vagy másolatban felépülő épületekkel mutatja be a Skanzen. Bepillantást nyerhetünk nemcsak az erdélyi falu, hanem a székelyföldi városok lakóinak életébe is. Az épületegyüttes az első komplex összefoglaló kiállítás Magyarországon, amely két évszázadot átívelően mutat be egy határon túli területet.

Az erdélyi épületegyüttes egyik része a városi kiállítási egység, ahol székelykeresztúri patika, marosvásárhelyi kávéház és nyomda, székelyudvarhelyi postahivatal, kézdivásárhelyi divatáru-kereskedés és sepsiszentgyörgyi ügyvédlakás jeleníti meg a polgárosodó igényeket. A város mellett megépült a tájegység szakrális középpontját jelképező templom (a nyárádgálfalvi unitárius), az egyházi telekhez tartozó iskola (a tordátfalvai) és kultúrház (a kiskedei) mása is, míg magát a falusi világot a szászújfalusi, homoródalmási, négyfalusi, csíkszentsimoni és balavásári paraszti porták hozzák elénk, és határátkelő is nyílt.

Az épületegyüttes a megújuló muzeológia módszertanát alkalmazva – látványelemekkel, digitális eszközökkel, modern interpretációs elemekkel – egy olyan 21. századi kiállítást valósít meg, amely az épületek bemutatása mellett a történetmesélésre, egyéni történetek, sorsok és történelmi események bemutatására is vállalkozik. Különleges látványossága az Élő történelem interpretáció, amelynek során a portákat járva, a lakóházakba betérve az „ott élőkkel” találkozhatnak a látogatók. Az Erdély épületegyüttessel a szentendrei Skanzen hatvanhektáros területe tizenöt hektárral növekedett, és közel 150 épülettel és 25-30 ezer műtárggyal bővült.

Szimbolikus jelentéssel bír, hogy a határon túli épületegyütteshez egy határátkelőn és alagúton keresztül juthatnak el a látogatók, megismerkedve azzal, hogyan folyt a Magyar Népköztársaság idejében az útlevelek ellenőrzése és a vámvizsgálat a határátkelés során.

A marosvásárhelyi Korzó kávéház, a Bartók Béla utca 1. szám alatt álló saroképület egy városi kávéház életébe enged bepillantást. A zenés kávéházként működő, éjjel is nyitva tartó szórakozóhely 1904-ben nyitotta meg kapuit, és a város társasági életének központja lett. A kávéház működő vendéglátóhely a Skanzenben, és általa a látogatók megismerhetik a kor információszerzési és szórakozási szokásait. A kávéházépület emeletén Marosvásárhely társadalmi életének másik meghatározó elemét, a Bethlen Páholyt mutatja be a múzeum. A szabadkőműves páholy a város virágkorának idején – az első világháború előtti évtizedben – komoly támogatást nyújtott a város polgármesterének, dr. Bernády Györgynek.

A Marosvásárhely központjában álló egyik impozáns, szecessziós homlokzatú épületben Hirsch Mór nyomdász papír- és könyvkereskedést működtetett a századforduló éveiben. Nyomdaműhelye és kereskedése nemcsak a városi hírközlést, információátadást segítette és színesítette, hanem hozzájárult a polgárok művelődéséhez és szórakoztatásához is. A marosvásárhelyi miliőt a Hirsch által kínált képeslapok, kis nyomtatványok és nyomdatermékek teremtik meg. Az aktív helyszínként működő nyomdaműhely a sokszorosításhoz kapcsolódó tematikus programokon és az élő történelmi karaktereken keresztül vonja be a látogatókat a megismerésbe.

A nyomdaépület felső szintjére két kisebb kiállítást terveztek meg, egy lap- és egy könyvszerkesztőség révén az erdélyi irodalmi örökség kerül fókuszba. Az épületbe tervezett irodalmi kiállítással az erdélyi városiasodást és az írást, olvasást előtérbe helyező urbánus szellemiséget ragadja meg a Skanzen.

A falusi épületegyüttesben kiemelt szakrális épületként jelenik meg Nyárádgálfalva unitárius templomának másolata, az itt megjelenő kiállítási témák: az unitárius vallás megszületése, a vallásszabadság és vallási türelem kérdése, a felekezeti együttélés bemutatása. A templom keleti része 1757-ben épült, majd 1840 és 1847 között megnagyobbították, és tornyot emeltek hozzá. A templom harangjának másolatát Székelyudvarhelyen Lázár Imre öntödéjében készítették el a Skanzen számára, míg az eredeti orgona másolata a székelyudvarhelyi Papp Zoltán orgonaépítőnek köszönhető. A templom fő dísze az 1773-ban készített szószékkorona (itt másolatban). 

A balavásári porta a Kis-Küküllő vidékének építészetét, életmódját, gazdag textilkultúráját, a jellegzetes kukoricatermesztést és az erdélyi puliszkának a gasztronómiában elfoglalt helyét mutatja be. Ezen a helyszínen megjelenik a cigány–magyar együttélés egy példája is. A balavásári házban egy gyermektelen idős házaspár életterét mutatja be a múzeum az ezredfordulón. Érdekessége, hogy itt nem a 2000-es évekre jellemző lakásbelső jelenik meg, hanem egy ötven-száz évvel korábbi berendezés, mivel az egykori lakók élethelyzete nem tette szükségessé és lehetővé a kisebb átalakításokat sem a bútorzatban. A jómódú család gazdasági hanyatlásának egyik oka az 1962-es kollektivizálás volt, amely építkezésre, modernizációra nem adott lehetőséget, másik oka gyermektelenségük, ami nem motiválta őket arra, hogy változtassanak megszokott életformájukon. A ház két hátsó helyisége gasztronómiai helyszínként az erdélyi konyha mindennapi alapanyagát, a kukoricát és a belőle készült ételt, a puliszkát állítja középpontba.