Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Mint antik Isten nesztelen ha lépked,
de nem keresve lugasok homályát,
a tereken, s az oszlopok során át
a Főtemplomhoz ért a csöpp kíséret
élén a Mester. Megfeszítve vállát,
ment emelt fővel, mint kit baj nem érhet,
s csak nézte még, hogy félve mind kitérnek,
akiknek lelkin érc-nyugalma átlát.
„Arany…! Szövet…!” Rikácsoló kufárok
között lesújtva büntetett a korbács
hogy jajjal iszkolt mind, a rút parázna.
S azóta, mintha álmaimba’ rázna
egy régi bűnt verssé lehető tolmács,
én, ember, Krisztus ostorára várok.
*2020. január 18-án, életének 85. évében Budapesten elhunyt Makkai Ádám kétszeres Kossuth-díjas költő, nyelvész, műfordító, a chicagói University of Illinois nyugalmazott professzora. A Magyar Szent István-rend kitüntetettje. Makkai János újságíró, politikus és az író, színésznő Ignácz Rózsa fia. Sokat tett a magyar költészet és irodalom nemzetközi megismertetéséért.