A legnagyobb kockázati tényezők már nem gazdasági jellegűek
A világot fenyegető legnagyobb kockázatok a 2008-as pénzügyi válság óta gazdasági jellegűek voltak, ez az időszak azonban véget ért – vélekedtek hétfőn Londonban ismertetett, 2014-re szóló átfogó helyzetértékelésükben stratégiai elemzők.
A világot fenyegető legnagyobb kockázatok a 2008-as pénzügyi válság óta gazdasági jellegűek voltak, ez az időszak azonban véget ért – vélekedtek hétfőn Londonban ismertetett, 2014-re szóló átfogó helyzetértékelésükben stratégiai elemzők.
Az Eurasia Group nevű globális politikai-gazdasági kockázatelemző csoport tanulmánya szerint a pénzügyi elemzők az elmúlt öt évben – az euróövezeti összeomlással, a kínai gazdaság „puha, közepes vagy kemény landolásával” és az amerikai adósságválsággal kapcsolatos félelmek közepette – azon tépelődtek, hogy miként lehet elkerülni a világgazdaság „pénzügyi berobbanását”.
Ennek azonban vége, 2014-től az összkép „ha még nem is kényelmes”, de stabil világgazdasági helyzetet ábrázol. Az új kínai vezetés gazdasági teljesítménye erőteljes, az amerikai gazdaság fellendülése pedig elég robusztus ahhoz, hogy a piacok ne törődjenek az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve mennyiségi enyhítési ciklusának várhatóan elkezdődő leépítésével – áll az Eurasia hétfői elemzésében.
A ház szerint nem igaz, hogy az Egyesült Államokban gazdasági hanyatlás kezdődött volna; valójában az amerikai „gazdasági növekedési sztori egyike a legizgalmasabbaknak a világon”.
E növekedés fő hajtóereje az amerikai energia- és élelmiszertermelésben zajló „forradalom”, valamint a sorsfordító horderejű technikai újítások egyszerre több szektorban, köztük a feldolgozóiparban, a gén- és nanotechnológiában, a számítástechnikában, a hadiiparban és mindezek számos, egymást átfedő területein.
A gyenge állami középfokú közoktatás és a rosszul működő új egészségbiztosítási rendszer kínos lehet ugyan az amerikai politikai vezetésnek, de ez nem fogja aláásni a vállalati szektor beruházási tevékenységét és a dollár nemzetközi támogatottságát – vélik az Eurasia Group elemzői. A cég szerint az amerikai külpolitika az a terület, ahol valóban érezhető a visszaszorulás. Ennek egyes tényezői strukturális természetűek: túl sok egyre befolyásosabbá váló országgal kellene hatékonyan koordinálni a külpolitikát, miközben az olyan súlyú felzárkózó gazdaságok, mint Oroszország és Kína, mind nagyobb kihívást jelentenek az Egyesült Államok külföldi érdekeinek érvényesítésével szemben.
Az amerikai külpolitikai visszaszorulás más tényezői a belpolitikai tájkép változását tükrözik: az amerikai választók kevésbé támogatják az ambiciózus külpolitikai tevékenységet, és különösen a szélesedő jövedelmi egyenlőtlenségek ébresztenek rá sok amerikait arra, hogy számukra nem jár anyagi előnnyel az USA külföldi szerepvállalása.
Mindehhez járul az Obama-kormány taktikai szintű, kockázatkerüléssel jellemzett külpolitikai hozzáállása, a Fehér Ház „gyenge és nem túl sok bizalmat élvező” külpolitikai stábja, valamint az olyan jelentős kormányzati ballépések, mint a Snowden-féle kiszivárogtatási botrányra adott hivatalos reakciók, a Barack Obama elnök nevével fémjelzett egészségbiztosítási reform indulási kudarca és a költségvetéssel kapcsolatos kongresszusi belharcok.
Az Eurasia Group szakértői szerint az amerikai vállalatok számára különösen költségesnek bizonyulhatnak a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) adatgyűjtési tevékenységéről szóló kiszivárogtatások. Az amerikai távközlési vállalatok, bankok, hitelkártya-kibocsátó cégek számára ugyanis „nehezebbé válhat a terep” olyan méretű piacokon, mint Franciaország, Németország vagy Brazília, ha a helyi szabályozási környezet ellenségesebbé válik azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek akarva vagy akaratlanul információkat osztanak meg az NSA-vel – áll az Eurasia hétfőn Londonban ismertetett tanulmányában.
