Látomások fekete-fehérben. Egy elfeledett életmű margójára

Vass Tamás számomra – szakmai szempontból – az első szerelemnek számít, aminek gyümölcse most, több mint 10 év után ért be. Fiatal művészettörténészként nevével a mesterképzés ideje alatt találkoztam Banner Zoltánnak a 20. századi erdélyi művészetről szóló átfogó publikációjában, ahol a Dobozaink című grafikájának reprodukciója életreszólóan a retinámba égett. Ez indított el egy hosszas kutatási folyamatot, amely akkor a mesteri dolgozatomban öltött végleges formát, hogy majd egy évtized múltán egy nagyszabású kiállítás és katalógus apropóján kerüljön kiteljesedésre. Régi vágyam teljesült azzal, hogy február 16. és április 5. között a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központban megrendezésre került egy monografikus jellegű, a teljes életművet felölelő Vass Tamás-kiállítás, amelyet egy reprodukciókban bővelkedő katalógus is kísér. A dr. Salat Csaba műgyűjtővel közösen rendezett tárlat anyagát április 25. és május 15. között Marosvásárhelyen a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kiállítóterében is bemutattuk, így a művész alkotásai húsz év után ismét hazatértek (az utolsó jelentősebb posztumusz kiállításra 2004-ben került sor a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület szervezésében).

A művész neve szülővárosában nem ismeretlen, de emlékét leginkább csak a kortársak, barátok és közeli ismerősök, illetve egy nagyon szűk szakmai réteg őrzi, rövid munkásságát a művészettörténet igazságtalan módon, túl korán elfeledte – vagy talán meg sem ismerte kellőképpen. 

Vass Tamás 1942. december 15-én született Marosvásárhelyen, id. Vass Tamás ezredes és Vass (született Szőllősi) Ilona első gyermekeként, húga Vass Annamária (Babi). Az apa munkahelyi áthelyezése miatt az elemi iskolát 1949–1956 között Székelyudvarhelyen végezte, később a család ismét visszaköltözött Marosvásárhelyre. Tanulmányait itt folytatta 1956–1962 között a Zenei és Képzőművészeti Líceumban, ahol mesterei Barabás István és Nagy Pál festőművészek voltak. Különösen ez utóbbi gyakorolt nagy hatást pályaválasztására és későbbi művészi munkásságára, akinek emlékére egy nagy méretű, vegyes technikájú grafikát is készített (In memoriam Nagy Pál, 1980). Felsőfokú tanulmányait 1963–1969 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet grafika szakán végezte Feszt László irányításával, akinek a különböző grafikai technikák és sokszorosító eljárások akadémiai szintű elsajátítása köszönhető.

Vass Tamás tehetsége már a főiskolai évek alatt kitűnt. Elsőéves korától a Napsugár gyermeklap külső grafikai munkatársa, később, 1972–1987 között az Új Élet és az Igaz Szó, majd a Vatra és sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör lapok, 1982–1987 között pedig a Kriterion, a Dacia, illetve az Ifjúsági Könyvkiadó külső grafikai munkatársa volt. Különleges rajzkészségét és jellegzetes művészi látásmódját minden megyei vagy országos tárlat beszámolójában kiemelték – amelyről az elnyert díjak is tanúskodnak –, ám az átütő siker, elismerés ennek ellenére elmaradt. Nagy lépésnek számított viszont, hogy 1985-ben a korábban szüleivel élő művész főtéri műteremlakást kapott (az Amerikába emigrált Tamás Anna díszlet- és jelmeztervező által használt ingatlant „örökölte meg”). Itt a tágas tér a dolgozószoba és konyha mellett már egy sötétszoba kialakítását is lehetővé tette, amely nagymértékben megkönnyítette a továbbiakban a levonatokhoz szükséges fényképészeti tevékenységét. Sajnálatos módon csak rövid ideig élvezhette a saját műterem kényelmét és előnyeit, hisz 1988 márciusában egy banális, éppen a műteremben bekövetkezett baleset okozta halálát. Vass Tamás alkotói pályája így idejekorán kettébe tört, éppen akkor, amikor egy lendületes felfelé ívelés vette kezdetét, ami végre kimozdította a magány és a meg nem értettség szülte tehetetlenségből. Éppen a halála előtti évben sikerült végre egy nagyobb, átfogó egyéni kiállítást rendezni Marosvásárhelyen a Képzőművészek Országos Szövetségének kiállítótermében, illetve a Kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokában, amely tíz év alkotói munkásságát mutatta be.

A 45 évesen távozó grafikus két évtized alatt egy olyan gazdag és változatos életművet hagyott hátra, ami mindenképp kiemelkedőnek számít az erdélyi és magyar grafikában. Bár számszerűleg nyilván limitált alkotói munkásságról beszélünk, annak technikai, műfaji és tematikai sokszínűsége, illetve gondolati mélysége és a kivitelezés kvalitása lenyűgöző. Vass Tamás készített linómetszetet, litográfiát, színes nyomatokat, aquatintát és különböző vegyes technikájú, foltmaratásos lapokat, ceruza- és tusrajzokat, gouache-t stb., legkiemelkedőbb munkái azonban főként rézmetszetek. 

Tematikai szempontból az életmű leginkább két, egymást kiegészítő pólus mentén értelmezhető. Egyrészt a vallomásos, nagyon szubjektív és kegyetlenül őszinte önéletrajzi vonatkozású munkák dominálnak: önarcképek, családtagok és barátok portréi, a szülői ház és környékének ábrázolása, viharos párkapcsolatainak és önemésztő életmódjának vizuális lenyomatai olyan egyedi megfogalmazásban, ami igazán jellegzetes, sajátos hangot ad az életműnek.

 Másrészt, pontosan e nagyon személyes vonatkozású képekkel ellentétben, munkái éppen az egyetemes emberi lét kérdéseit boncolgatják, az egyén és a hatalom viszonyát, az individuum és szabadság kérdését problematizálják, vagy a háborúk borzalmait jelenítik meg – és mindezt olyan technikai bravúrral, amelynek köszönhetően a kritika már akkor felfigyelt alkotásaira (akár Murádin Jenő, Banner Zoltán, Kántor Lajos vagy Gábor Dénes, Simon Endre, Marosi Ildikó stb. méltatásaira gondolunk). Bár e sokalakos drámai kompozíciók a múlt rendszer cseppet sem burkolt kritikáiként értelmezhetők (éppen ezért a korabeli tárlatokról gyakran ki is zsűrizték ezeket), aktualitásuk így, negyven-ötven év távlatából is megdöbbentő. Témáinak egyetemességéről így vallott maga a művész egy 1979-es, Koch Mária által készített interjúban: Én nem akarok olyan grafikát művelni, ami csak nálunk vagy csupán máshol mond valamit. Az egyetemes eszmei közlésre törekszem… Néha elfog egy gyengeség, elkezdek tájképet festeni vagy rajzolni, de a sok mondanivaló nem hagy nyugton. Így született meg az egyszerűnek induló Vasárnap a külvárosban c. munkám is. Amit az én utcámról rajzolok, az legyen érvényes bárhol a világban. (...) Feszt László tanárom ösztönzött arra, hogy grafikai megoldásokban is nemzetközi, korszerű igények szintjére törekedjem. A lényeg: nem csak környezetemnek, az emberiségnek van mondanivalóm. (Koch Mária: Egyetemes eszmei közlésre törekszem. In: Vörös Zászló, Az alkotó műhelyében, 1979/259. 4.)

Erről győződhettek meg a marosvásárhelyi látogatók is a Bernády Ház mindkét szintjén berendezett, 62 grafikát és 23 lemezt felsorakoztató kiállításon. A tárlat anyagát dr. Salat Csaba gyűjtötte össze (21 magángyűjteményből és két intézménytől), és fáradságos munkájának köszönhetően első alkalommal szerepelt ennyi Vass Tamás-alkotás egyetlen kiállítás keretében. A válogatás másik érdeme, hogy – sokszorosított grafikáról beszélve – néhány kivételtől eltekintve csak az eredeti (a művész által készített, és nem utólagos) levonatokat mutatja be, illetve, egészen rendhagyó módon, a Vártemplomi Református Egyházközség tulajdonában levő dúcok (réz- és cinklemezek) egy része is helyet kap a tárlaton. 

Reméljük, hogy a két helyszínen megrendezett kiállítás és a vele járó katalógus hozzájárul majd ahhoz, hogy Vass Tamás neve nemcsak szülővárosában, de határokon innen és túl ismertebbé váljon, életműve pedig méltó helyre kerüljön az erdélyi és magyar 20. századi grafikában.

Marosvásárhely, 2024. május 15.

Portik Blénessy Ágota