LÁSZLÓ ROZÁLIÁRA
Minden évben eljön a nap, mely szívünkben fájó emléket hagy. Megnyílt az ég, és magához szólított a fény. Gyönyörű ragyogás csábított fölfelé, magad mögött hagytad a földi létet, szárnyaljon most már odafönt a lelked! Drága édesanyám, annyira hiányzol! Nagyon hiányzol, mert lelkem egy darabját vitted magaddal a messzeségbe, és ez a darabka nem pótolható nélküled.
A szívemben hordozlak, és szeretlek, amíg élek. Egy biztos pont voltál nekem ezen a világon. Nem tudom, nélküled mi lesz velem, nem tudom, miért nem maradhattál velem. Lelked most már lágyan öleli a fény, nincs bánat, nincs baj, nincs már betegség. Remélem, a lelked nyugalomra lel, a Jóisten vigyáz rád most már helyettem.
A halál nem jelent feledést és véget, amíg élnek azok, akik szeretnek téged.
Összetört szívünk mély fájdalmával emlékezünk LÁSZLÓ ROZÁLIÁRA március 24-én, amikor öt éve a kegyetlen halál elragadta közülünk. Emlékét őrzi bánatos leánya, Katalin, valamint szerettei. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! (1799-I)
