Kuti Dénes kiállítása Szovátán

Ahogy eddig nem láttuk

Közel fél évszázadot ölel át, de a 70 jegyé-ben nőtt népes közönséget egybegyűjtő, igazán jelentős eseménnyé a festő szeptember 27-én nyílt egyéni kiállítása. Szovátát hét évtizeddel ezelőtt nyilvánították hivatalosan is várossá, az évfordulóra emléktáblát avatott az önkormányzat, ennek avatóünnepségét egybekapcsolták a város festőművész díszpolgára, Kuti Dénes hetvenedik születésnapjára rendezett egyéni tárlattal. Az ünneplők a Kusztos Endre Emlékházban méltató, szép szavakkal, verssel, dallal, gratulációkkal köszöntötték a festőt, a kettős ünneplésről már tudósítottuk lapunk olvasóit, azt viszont tegyük még hozzá, hiszen jelképes értéke van, hogy éppen aznap volt a galéria névadója, a hét éve tragikus balesetben elhunyt Kusztos Endre születésnapja. 

Zsúfolásig telt a tágas kiállítóterem, a festményeket is majdhogynem elfedte a sok érdeklődő, de október végéig bőven lesz idő arra, hogy a művészetkedvelők csendben, hosszasan szemlélhessék a képeket, ízlelgessék azok különös világát, képzeletbeli párbeszédet folytassanak velük. Érdemes. Kivételes erejű és szépségű, meghökkentően szokatlan látványban lesz részük. Sokak számára szinte mindenik mű ismerős, és mégis így együtt valami más, eddig még nem érzett összhatás részesei lehetnek. Ez a válogatás ilyen társításban, ezek a képek egymáshoz ennyire közel egyazon térben eddig még sehol sem szerepeltek. A négyzetes galériában minden irányból Kuti-alkotások veszik körül a nézőt, rázúdul a varázslatos „Kuti-zöld”, elárasztja a ragyogás, lenyűgözi az álomszerűen valós és valószerűtlen természeti szekvenciák, a meghökkentő tájak és fények, színek és alakzatok együttese. Tizenöt kép fért el a falakon, festői bravúrral telített mindenik. Úgy kellett elhelyezni őket, hogy a kisugárzásuk ne zavarja egymást, az alkotói leleményben és a szárnyaló fantáziában fogant térerő viszont annál fokozottabban hasson a szemlélőre. És a művész eltelt évtizedeit is átfogja, az indulástól a napjainkig szervesen összefonódó alkotó periódusokat reprezentatívan képviselje. Mondhatni valamennyi felmutatja a festő minden jellegzetességét és alkotói erényét, de Kuti Dénes olyan kitartóan és következetesen, alkati spontaneitásában is akkora tudatossággal, szakmai tudással és igényességgel dolgozott mindvégig, hogy akár több hasonlóan értékes és megkapó válogatást kiállíthatott volna, mint ez a mostani. A Feledve, a Békés katicabogár, a Gyűrt mező, az Ösvény, a Fordított perspektíva, az Évszakok, a Vérmező, a Golgota, az Álomfa, az Átváltozások, a hősökre emlékeztető Dichtichon, a Látványterv a jövőnek, a Nagyapám forrása külön-külön is képes felrázni a napjainkra jellemző lehangoltságból, együttesen annál is többet ér. Különleges ajándék, ami nagy adag derűvel, optimizmussal tölthet fel a vélhetően kilátástalan elkövetkező hónapokra.