*Fülöp Judit a második kötetével lépett a szovátai közönség elé (Fotó: Fülöp Edmund)
Nem mindennapi könyvvel lépett a szovátai közönség elé Fülöp Judit: egy újabb, immár szépirodalmi-művészeti kötettel jelentkezett barátai, ismerősei, rokonai körében. A művet múlt kedden délután a Kodály Zoltán népfőiskola székhelyén, a Marianum házban mutatta be P. Buzogány Árpád író, költő.
Az érdeklődőket a Bernády Közművelődési Egylet nevében dr. Orosz Pál József házigazda fogadta a különleges művészeti eseményen, ahol egyszerre volt jelen a vers, a képzőművészet, a zene és a színművészet: Fülöp Judit haikukötetét a saját üvegfestményeinek képi világával gazdagította, illusztrálta. A bemutatón közreműködött Szalma Hajnalka színművész és Orosz-Pál Jocó dzsesszzongorista.
A kötet egy kerek egész, és januártól decemberig az év minden hónapjára kilenc verset tartalmaz, minden oldalon hármat-hármat. Mivel az év kerekével együtt az ember is állandó körforgásban van a maga érzelemvilágával, innen kapta a kötet a címét: Hangulatok körforgásban.
Fülöp Judit már egy ideje próbálkozik ezzel a nem szokványos, a magyar embernek különös, japán eredetű versformával (amelyet Kosztolányi Dezső óta már magyarok is költenek), amelynek szigorú szabályai vannak: háromsoros, összesen 17 szótagszámú alkotásban lehet megfogalmazni egy gondolatot, érzést, mondanivalót. A szerző egyik verse díjat nyert egy pályázaton, így tavaly Fülöp Judit is részt vett Budapesten a japán–magyar haikunapon, azóta kezdett mélyebben, intenzívebben foglalkozni a haikuval, és miután felkérésére dr. Egyed Emese egyetemi professzor is értékelte verseit, és pozitív visszajelzést kapott tőle, ez újabb lendületet adott a munkájának. Két-háromszor ennyi verse van már, ebbe a kötetbe ő maga válogatta be a megjelentetett költeményeket, amelyek tömör, elgondolkodtató módon vetítenek ki egy képet, hangulatot. A könyvet a saját kezűleg festett üvegeinek fényképei illusztrálják, ami a szerző számára még különlegesebbé teszi a műszakilag jól szerkesztett, nyomdailag szép kivitelezésű könyvet, amely akár zsebkönyvként is hordozható, bárhol olvasható. Az illusztrációkról Kovács Árpád művészettörténész úgy fogalmazott: „Fülöp Judit arra vállalkozott, hogy különböző színű és formájú üvegpalackokra álmodja rá lelkivilágának gazdag mondanivalóját, és ezáltal egy mások számára is érzékelhető, élvezetes világot teremt. (…) Üvegfestményein leginkább a magyar népi motívumkincsből táplálkozó díszítőelemeket fedezünk fel (…) A virágmotívumok mellett az alakos ábrázolás is jelen van Fülöp Judit művészetében. Erre a legjobb és legszemléltetőbb példa az a munka, amelyet egy ősi magyar motívum, a különösen szép kidolgozású, a Rakamazon talált hajkorongon lévő, turult ábrázoló egyik legismertebb honfoglalás kori régészeti emlékünk ihletett. (…)”. P. Buzogány Árpád a szerző rendezőelvét emelte ki, amely „a maga által kitalált forma és rend ellen nem vét sehol, sem a szövegben, sem az illusztrációk számával. Pontos, szabályos, ugyanazzal a mértékkel mérve. A világmindenség e szabályos leképezése így kerülhet csupán mások szeme elé. Elmével és érzésekkel csiszolt sorok, gondolatok, most már megérve arra, hogy az Olvasó elé kerüljenek.”
Fülöp Judit szovátai nyugdíjas óvónő így már második kötetével állt az olvasók elé, miután két évvel ezelőtt megjelentette az általa vezetett, lassan három évtizedes múltra visszatekintő szovátai Intermezzo kamarakórus történetét.
