Kiss Székely Zoltán: Vásárhelyi csend

• 2022-11-11 12:40:17

• -

(Felelet az Enyedi csendre)

Áprily Lajosnak

135. születésnapjára

Vásárhelyi csend – megkívántalak.

Ott révültem több száz éves falak

alatt az iskolakert álmain –

első gyümölcseim benned értek,

s benned bomlottak meggy-virágaim.

Tőled indultam könyvtár-homályban

öreg könyvekből lesni szellemet.

Lélek-harangod torony honában

a jaj fülem ott érintette meg.

Iskolapálya békéje voltál,

óvárosház kapuján kerékvető,

vén eperfa lombja. S ma is ott áll

az Ebháton a roggyant bádogtető.

Várfal homálya őrzi első csókom,

Súrlott Grádics botladozásomat,

a Rákóczi lépcső fölött az ódon

Bulevárd a szép-mellű lányokat.

Indulóm voltál, kit hit vezérel,

élet-bölcsesség és halál-követ:

apám ötvenöt éves fejével

öledbe hullt a Skolából jövet.

Menedék voltál: éles pengéjű

szó szülője – bár komorult a szín –

valahányszor, mikor épelméjű

gondolat mélyén megcsillant a rím.

Lázadtam. Te hűtötted le vérem,

őriztél a Sáros utca felett,

világ-közepe Bolyai téren,

mikor támadt a kaszás gyűlölet.

Akkor az Isten fénye is késett,

sötétbe hullt a megbomlott világ.

Bolyait keresték vad fejszések...

Szobruk tövén nyílott a hóvirág

Most is hallom rémült szívverésed.

Sütő szemében kihunyt a világ.

Máig borzongatnak vad sejtések:

ott vesztetted el végleg glóriád.

Énekem az angyalföldi láz felissza,

köd hull most rám és Szahara-salak.

Vásárhelyi csend, te régi, drága, tiszta,

reád gondoltam, és áldottalak.

Ebhát, 2022. november.