Valahol ott
Sóvárad fölött, a Kerekhegyen.
De mondhatnám Endrebércét, vagy Szénégetőt.
Mondhatnám a Cserét, Virgót, Szénamezőt.
De Sóvárad fölött mindenképpen.
Ahonnan látható a Mezőhavas.
Vagy a Küküllő völgye Makfalváig.
Valahol ott.
Valamikor akkor.
Sovány tehenek előtt a barázdában.
Döglegyek dongásában.
Valahol ott, valamikor akkor.
Vagy a pohárderekú boglyák taposása közben.
Kukoricások szablyái között.
Vagy amikor szénásszekér-költemények
ereszkednek alá a római-kori úton
szombati-esti harangszó karjaiba.
Valahol ott.
És valamikor akkor.
Elsuhogó évek.
Őszök, telek.
Némaságok, tavaszok, nyarak.
*80 éve, 1943. november 19-én született Sóváradon a Kossuth-díjas költő.
Isten éltesse sokáig!
Utókor
mit szól majd hozzá az utókor
hogy ma délután
csodás valamitől indíttatva
kitekintettem az ablakon
az utcán épp nem járt
csodásan véletlenül senki
és nem voltam zseni
és nem töprengtem
semmi ragyogó gondolaton
mit szól majd ehhez
a hálátlan utókor
lesz-e toll
mely följegyezze ezt rólam
mit sejtenek meg abból
a jövendő fiak mai remények
hogy nem jött el még a tél
s így nem lépkedtem töprengőn
fejem lehajtva
mely nem hullt le még:
a novemberi hóban
ó hiába annyi szent pillanat
mely a szürke világra
megszenvedett aranyló szavaimat
krőzusi kézzel szórja
érzem ellenem múlnak a percek
senki sem gondol nemsokára
senki sem emlékszik már e délutánra
s amelyben nem sétáltam: a hóra
*Király László verse a 29. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Vásárlapjában jelent meg
