Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2022-07-15 09:47:07
Tisztelt Spielmann Sebestyén Mihály, kedves Misi!
Megszoktam, megszoktuk, hogy csütörtökön van a „kimenőd”, de most látom, hogy pénteken tartjátok az általad oly igen megszolgált ünneplést, amellyel 75. születésnapod alkalmából köszönteni fog örökös vásárhelyi (és nem csak) közösséged.
Hiába próbálnék szójátékokkal, humoros megjegyzésekkel előhozakodni ebből az alkalomból, semmi esélyem, hogy akár csak megközelítsem rendszeres heti jelentkezéseid színvonalát, így inkább néhány száraz mondat megfogalmazására merészkedem.
A mi „kifutó sorozatként” is jellemezhető korosztályunk, a második világháború alatt vagy közvetlenül utána születettek, valóban kivételesen szerencséseknek mondhattuk (és néhányan) mondhatjuk magunkat. Sikerült olyan évtizedeket leélnünk, amelyeknek hangulatát alapvetően meghatározta szüleink derűlátása. Ők ugyanis a világégés utáni években is töretlenül bíztak abban, hogy békében kell lennünk önmagunkkal és a világgal, erre biztattak-neveltek bennünket, legjobb tanárainkkal együtt.
Annak a Marosvásárhelynek a hangulatát, amelyet gyerekkorunkban-fiatalkorunkban megismertünk, sokan megidézték már. Te viszont, kedves Misi, hetente emlékeztetsz nemcsak a régi Vásárhelyre, hanem tanulságos emlékeidet is megosztod követőiddel. Tudom, itt nem azokra a követőkre kell gondolnunk, akik beleegyezésünk nélkül is szorgalmasan figyelték minden megnyilatkozásunkat, és nem is azokra a követőkre, akik a „lájkok” halmozásával bizonygatják önmaguk „fontosságát”.
Könyveid, amelyekkel (főleg) a Város krónikáját közismertté tetted, a Teleki Téka főkönyvtárosaként-igazgatójaként végzett tevékenységed mind olyan érték, amelyekről szívesen emlékezem meg ezen a jeles évfordulódon. Természetesen arról is, hogy egykori Maros megyei és marosvásárhelyi városi tanácsosként végzett szolgálatod is példaértékű volt. Az utóbbi években elharapódzott, gyakran parttalan vitákba, jogi buktatókba fullasztott közéleti tevékenység elkeserítő mindenkinek, aki szívén viseli a Város vagy akár Maros megye és természetesen Románia sorsát.
Ünneprontás volna erről hosszabban szólnom. Különösen úgy, hogy én nem „csak” kimenőn tartózkodom, hanem egyenesen kifutóvá lettem. Odahagytam a Város közösségét, így csekély jogom maradt arra, hogy a napi gondok megoldásába belekontárkodjam. Ezzel együtt önző módon azt kívánom, hogy még hosszú évekig élvezhessem a Népújságban utánozhatatlan stílusban megjelenő szösszeneteidet, történeteidet.
Isten éltessen és őrizzen meg egészségben, derűs hétköznapokban, nem „csak” csütörtöki kimenőid időtartamára!
Budapest, 2022. július 13.
Barátsággal, Virág György