Kézművesfagylaltot készítenek Sóváradon

November elején indította be vállalkozását Sóváradon Tóth Zoltán és Kinga. A fiatal házaspár kézművesfagylaltot készít, és már Szováta legnagyobb szállodájának ügyfelévé vált.

Zoltán és Kinga Sóvárad felső végében, a főút mellett, egy bérelt épületben kezdte el a fagylaltgyártást alig néhány hete. Zoltán Svájcban dolgozott egy tanyai gazdaságban, 2010-ben Kinga is követte, ő egy másik farmra került, ott ismerkedett meg a fagylaltkészítés módjával. A házigazda családnak volt egy háromhektáros eperültetvénye és 28 szarvasmarhája: mellékfoglalkozásként fagylaltot készítettek, hétközben legyártották, hétvégente rendezvényekre jártak értékesíteni. Kingának mindig az volt az álma, hogy gasztronómiai területen dolgozzon Svájcban, így az alapvető német szókészlet mellett a fagylaltkészítést is megtanulta ott. A fiatal pár az ott keresett pénzből közben itthon lakást építtetett, idén májusban pedig hazatelepedett, a megtakarított pénzből megvásárolta a fagylaltgyártó berendezést, és beindította a vállalkozást. Egy franchise rendszer tagjai, a holland „anyavállalattól” hozták át a termelést, technológiát és ízvilágot. A lényeg, hogy helyi termékeket dolgozzanak fel, a tej, tejszín, tojás, gyümölcs ha nem is a háztáji gazdaságból, de a közelből kerüljön ki.

Az út első lépéseit tették meg csupán, de a következő évekre már megvannak a terveik: saját épületben dolgozni, bővíteni a termelési kapacitást, ám távol maradni az ipari termeléstől.

 

Négytucatnyi íz

Alig indult be hivatalosan a vállalkozás, már sikerült megszerezni az első jelentősebb ügyfelet: a szovátai Danubius szállodáknak szállítanak, ám több környékbeli és székelyudvarhelyi szálloda jelezte, hogy igényelné a fagylaltjukat, és természetesen szeretnék néhány áruház polcaira is bejuttatni. Emellett a vidék rendezvényein is jelen lesznek a tavasztól, hogy az átlagember is megismerje az ízeiket, és más fagylaltokhoz viszonyítva a különbözőségeket. Amint mondják: az ízvilág és az ár az, ami miatt a szovátai hotelek az ő termékük mellett döntöttek.

Jelenleg 47 receptet ismernek, és mint mondják, szinte mindenből lehet fagylaltot készíteni, ami a fán vagy a földben megterem, de még sörből is – teszik hozzá félig viccesen. De csak félig, mert rögtön elmondják: Sóvárad jellegzetessége a zeller, a szomszédos Kibédé a hagyma, így a nyári falunapi rendezvényeken már ezekből is lehet majd általuk készített fagylaltot nyalogatni. Mindig az évszaknak megfelelő ízekkel szeretnének előrukkolni. A nyáron gyümölcsökkel próbálkoztak, most a téli ízek következnek: mogyoró, crocantino, tiramisu, forralt boros, pezsgős, fahéjas. Az idén főleg a háztáji gazdaságban termett gyümölcsöt dolgozták fel, a tejet, tejszínt, joghurtot Hargita megyéből vásárolták, de hamarosan kibédi tejből készítenék, és a gyümölcsöt is a vidékről szereznék be: a faluban van egy termelő, amelynek epermennyisége fedezni tudná a szükségletet, cseresznyét a siklódiaktól és nyárádmagyarósiaktól, almát, szilvát a sóváradiaktól vennének. Az alapanyagokat az anyacégtől szállítják rendelésre, a többit a hazai piacról szerzik be. Szigorúan betartják a recepteket és mennyiségeket, termékeik nem tartalmaznak emulgeátorokat, színezőanyagokat, csak porcukrot, keményítőt és íz-krémet. A termelés viszonylag rövid gépsoron történik: a gyümölcsöt mossák, hámozzák, kimagolják, főzik, az íztől függően adnak hozzá karamellt, diót, mogyorót, vizet vagy joghurtot, a folyékony állagú nyersanyagot 83 fokra felhevítik, majd –7 fokon kerül a fagylalt a dobozokba, azután –20 fokon tárolják hűtőszekrényben. Csak a rendelés függvényében készítenek el egy adott mennyiséget, s bár fél év a szavatossági idő, nem gyártanak tartalékba. Egyrészt, mert jelenleg nincs megfelelő tárolókapacitásuk, másrészt szeretnék, ha a fogyasztó mindig friss terméket kapna, harmadsorban pedig a faluban nem stabil az áramellátás, ez pedig tönkretenné a raktározott fagylaltot. 

Kérdésünkre elmondták: szerettek volna pályázati forrásokból fejleszteni, hiszen hűtőszekrényekre, hűtőpultokra, pénztárgépekre volna szükségük, esetleg a termelési kapacitást is növelnék, de egyelőre nem találtak támogatási forrást, és információt sem, hogy kezdő vállalkozásként pályázhassanak az idén. 

 

A minőség biztonság is

Az élelmiszer-biztonsági előírásokat normálisnak és szükségesnek találják, és szigorúan be is tartják: HCCP-rendszert alkalmaznak, ami egyfajta minőségi biztonságot is jelent számukra. Svájcban annyira megtanulták a pontosságot és igényességet, hogy ez már beléjük ivódott, és ragaszkodnak is hozzá. Figyelnek a tisztaságra, de a fogyasztó különleges igényeire is: termékeiken feltüntetik a lehetséges allergén anyagokat, és már diabetikus fagylaltot is gyártanak. Az az elvük, hogy ők tiszta terméket szeretnek fogyasztani, és vásárlóiknak is ezt kínálják.

A termelőhely kerítésén fehér táblán az áll: Bauernhof-eis, azaz tanyai fagylalt. Ez már Nyugat-Európában márkanév lett, átvették a franchise rendszerrel, és nem is változtattak rajta sem nyelvileg, sem képi megjelenítésben, hogy a nyugati átutazó turista is felismerje. A helyiek pedig hamarosan az ízéről fogják felismerni a kézművesfagylaltot. A termékeikről még kevés visszajelzést kaptak, a legtöbb sóváradi még meg sem tudta kóstolni, de aki megtette, az „függővé” vált, és olyanok is fogyasztják, akik addig sosem fagyiztak. A közeljövőben szeretnék a kis falusi üzleteket is megcélozni, és rendezvényekre is azért járnak majd el, hogy mindenkihez eljuttassák a kézművesfagylaltot. Ami az árat illeti, középkategóriás, hogy az átlagember is megengedhesse magának, és az fogyasztja, aki hajlandó megadni érte egy bizonyos összeget. Azután ki-ki eldönti, hogy a helyi, természetes, friss gyümölcsös ízek vagy az iparilag gyártott fagylaltok tetszenek neki jobban.