Szexuális erőszak mint hagyományőrzés

Másfél évtizede lehet tudni, mégsem történt semmi

Megrázta az erdélyi nyilvánosságot az Átlátszó Erdély cikke, amelyben arról számolt be a nagybányai Németh László Elméleti Líceum két volt diákja, hogy a tanintézmény történelemtanára, Nagy-Jenei Zoltán éveken át érzelmi és szexuális abúzusokat, valamint ütlegelést követett el velük szemben. A cikk szerint 2024-ben több próbálkozás is volt arra, hogy az elkövetőt leállítsák. Az Átlátszó Erdély tudomása szerint az ügyben legalább egy rendőrségi feljelentés történt. A lap úgy értesült, hogy több érintett vallomást tett már a nyomozó hatóságok előtt, illetve, hogy a nyomozás során felmerült a gyanú, hogy jelenleg is van kiskorú sértett. Szintén a cikk világít rá arra, hogy a bántalmazások története (legalább) 2009-ig nyúlik vissza. Az abúzusok egy hagyományőrző csoport álcája alatt történtek. Nagy-Jenei Zoltánt felfüggesztették, a Máramaros Megyei Tanfelügyelőség hangsúlyozta, hogy ez egy ideiglenes, megelőző intézkedés. Az ügy kapcsán a nagybányai Németh László Elméleti Líceum közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozzák, hogy a bántalmazás, a visszaélés és az erőszak minden formájával szemben a zéró tolerancia elvét alkalmazza. „Az iskola vezetése a teljes igazság feltárása érdekében mindenben támogatja a rendőrség munkáját, és teljeskörűen együttműködik a hatóságokkal a folyamatban lévő nyomozás során. Intézményünk várja a hatósági eljárás hivatalos eredményét és a tények mielőbbi, megnyugtató tisztázását” – közölték.

A bántalmazási ügy a román sajtót is bejárta, a ProTV még az Átlátszó Erdély cikkének megjelenése előtt írt arról, hogy a rendőrség szexuális bántalmazás gyanújával házkutatást tart több Szatmár és Máramaros megyei helyszínen. A helyi sajtó arról számolt be, hogy az ügyben három gyanúsított van, az egyik a Németh László Elméleti Líceum tanára, a másik kettő pedig két volt diákja.

A diákságot megrendítette a hír. A Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetsége, a MAKOSZ is állásfoglalást tett közzé, amelyben úgy fogalmaznak, hogy mély megrendüléssel értesültek a nagybányai Németh László Elméleti Líceumban történt szexuális visszaélésekről. Továbbá a következőket írják: „A MAKOSZ mélyen elítél és elfogadhatatlannak tart minden olyan megnyilvánulást, amely a diákok erkölcsi vagy testi méltóságát, szabad akaratát vagy emberi jogait sérti. Szorgalmazzuk az ügy mihamarabbi kivizsgálását és a szükséges lépések megtételét. Arra kérjük az érintett diákokat, hogy amennyiben bármilyen információval rendelkeznek, merjenek felszólalni.”

Lázár Attila, a MAKOSZ elnöke a Népújság megkeresésére elmondta, hogy mély megrendüléssel fogadták a történtek hírét, és olvasták a diákok beszámolóit. A megrendülés annak is szól, hogy másfél évtizedre rá derül ki, hogy a történelemtanár milyen szexuális atrocitásokat követett el, amit a középiskolások szövetsége mélyen elítél. „Fel akarjuk hívni a diákok figyelmét arra, hogy ilyen esetben van kihez fordulni, ismerjék fel a problémát, és merjenek segítséget kérni, hiszen senki nem maradhat csendben” – mondta Lázár Attila, utalva az állásfoglalásuk címére is. Az állásfoglalással a MAKOSZ bátorítani szeretné az áldozatokat, hogy amennyiben ilyen atrocitások érik őket, akkor merjék szóvá tenni. A nagybányai eset ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a diákok nem mertek segítséget kérni az iskola vezetőségétől, nem érezték azt, hogy a tanár szavával szemben lenne bármilyen érdemi elérésük. Azonban ha az iskola vezetőségéhez eljut egy ilyen pletyka, már akkor kötelességük kivizsgálást kezdeményezni, nyomatékosította a MAKOSZ elnöke, rámutatva arra a tényre, hogy ez viszont 15 éven keresztül nem történt meg. Jelenleg zajlik az eljárás az ügy kivizsgálására.

Sok diák ugyanakkor tart a retorzióktól is, ezért nem mernek megszólalni ilyen esetekben. Ez a tény mutatja, hogy még 2026-ban sem elég erős a diákok érdekvédelme ahhoz, hogy elég bátorságot szerezzenek a középiskolások a felszólaláshoz, mondta Lázár Attila, aki szerint a diákok úgy érzik, hogy nincs szavuk a tanárokkal, az iskola vezetőségével szemben. Viszont a felszólalás elengedhetetlen feltétele a változásnak, a 21. század negyedénél pedig ezek az ügyek továbbra is megakadályozzák, hogy az oktatás valóban a diákokról szóljon, és biztonságot nyújtson.

A tanulók azért is félhetnek segítséget kérni, mert a tanár már fiatal korban, 7–8. osztályban a bizalmukba férkőzött, és idővel kialakult egy olyan toxikus viszony, amelyben kötődtek az elkövetőhöz, de közben utálták is, viszont nem akartak egy olyan személyt hátba szúrni, aki bizonyos értelemben fontos a számukra, így kialakult egy paradox helyzet, vélekedett Lázár Attila. Továbbá reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ez a tragikus ügy felnyitja a döntéshozók, az állam szemét, és elkezdenek az oktatásba fektetni, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy változtatni lehessen, a változásra, a fejlődésre pedig hatalmas szükség van az oktatás berkeiben. A nagybányai és az ahhoz hasonló ügyek ismét megmutatták a rendszerszintű problémákat. 

Látni kell azt is, hogy nem a bátorság hiánya az egyetlen ok, ami miatt a diákok nem mernek felszólalni ilyen és ehhez hasonló ügyekben, ugyanis rengeteg külső hatás is van, ami miatt nem állnak ki, mondta Dezső Janka 11. osztályos tanuló, a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT) elnöke, aki rámutatott arra, hogy sokszor a személyes biztonságukat érzik veszélyben a diákok, ha felszólalnak, továbbá nem egy esetben lehet nyomás a szülők, a tanári kar vagy éppen az iskola vezetősége részéről. A nagybányai esetben az elkövető, a bántalmazó egy karizmatikus személy, akivel szemben keveset érhet a diákok szava.

Problémát jelent az is, hogy a fiatalok nagyon keveset tudnak az ilyen helyzetekről, nagyon alacsony szinten van ilyen értelemben az edukáció, emelte ki Dezső Janka, aki azt is hozzátette, hogy semmilyen intézménynek nem érdeke, hogy ezek az ügyek kikerüljenek a nyilvánosság elé, mert abban az esetben sérül az intézmény megítélése. Továbbá a KMDT elnöke szerint a diákok nagyon nehezen fogadják el azt, ha ilyen helyzetbe kerülnek, és inkább megpróbálják meggyőzni magukat, hogy ők értékelik rosszul a helyzetet, ők gondolják túl.

A társadalom részéről is nagy nyomás nehezedik a felszólalók vagy felszólalni akarók vállára. Nagyon fontos, hogy milyen visszajelzések érkeznek a társadalom részéről, hogyan viszonyulnak az elhangzottakhoz, ki fogja hazugnak megbélyegezni a felszólalót, és hogyan fog az adott személy, diák megítélése sérülni, sorolta Dezső Janka, aki saját bevallása szerint nagyon szeretné azt gondolni, hogy vannak olyan közegek, ahol a felszólalás, valamint a véleménynyilvánítás támogatva van, azonban úgy látja, hogy ettől a gyakorlatban még nagyon távol vagyunk. Az adott diák, aki elszenvedője a bántalmazásnak, könnyen érezheti úgy, hogy egyedül van az egész intézménnyel szemben, azt tapasztalja, hogy az intézménynek nem érdeke önvizsgálatot tartani, legfeljebb etikai és erkölcsi szinten.

Mindezek fényében felmerül a kérdés: mit lehet tenni, hogyan lehet segíteni, bátorítani az áldozatokat, hogy szólaljanak fel, kérjenek segítséget? Dezső Janka szerint minél több ember áll mellettük, annál nagyobb súlya van a kijelentésnek, annál inkább felfigyelnek arra, hogy ott valami baj van. Az áldozatokat, a felszólalókat tehát fel kell karolni, támogatni kell, be kell állni melléjük, és nem szabad hagyni, hogy ezek az ügyek feledésbe merüljenek, elhallgassák őket , és az elkövetők tovább folytathassák a bántalmazást. Továbbá vannak jogi szervezetek és gyermekvédelmi szervezetek, amelyek szintén segítséget tudnak nyújtani harmadik félként. Nagyon fontos, hogy milyen környezetből, családból jön az adott diák, az, hogy mennyire kap otthon támogatást vagy segítséget, továbbá az osztályfőnök is egy köztes pont, egy közvetítő lehet, pozitív esetben, a diák és az iskola vezetősége között, így nem a diák kell beszéljen például az igazgatóval, tette hozzá a KMDT elnöke, aki kiemelte az ingyenes iskolapszichológus jelenlétét, hiszen a szakemberek tudnak segíteni az ügy feldolgozásában a diákoknak.

Amennyiben tudomása van gyerekekkel szembeni visszaélésről, bántalmazásról, hívja a 119-es segélyhívó számot. Ki hívhatja a 119-et? Az a gyermek, aki úgy érzi, hogy bántalmazták, traumát okoztak neki, elhanyagolták, bármilyen fizikai vagy érzelmi erőszakot követtek el rajta. Hívhatja továbbá egy másik személy is, akinek tudomása van ilyen helyzetről, egy barát, kolléga, szomszéd vagy rokon.