2024. june 30., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Pro Cultura et Arte díjkiosztó és tárlatmegnyitó


Csütörtökön délután kettős esemény helyszíne volt a marosvásárhelyi Bernády Ház, aminek képletesen a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ volt a házigazdája. Egyrészt átadták a központ által 2019-ben alapított Pro Cultura et Arte díjat, amelyet a Magyar Újságírók Romániai Egyesületével (MÚRE) alapítottak, és olyan sajtómunkatárs veheti át, aki munkájával népszerűsíti az erdélyi magyar kultúrát, másrészt megnyílt a szárhegyi művésztelep tavalyi táborában készült munkákból összeállított kiállítás. Az eseményt a magyar kultúra napja tiszteletére is szervezték. 

Fotók: Vajda György 


Először a sajtós díjakat adták át. Simonffy Katalin televíziós szerkesztő, a MÚRE alelnöke elmondta, hogy az elismerés azoknak jár, akik munkájukkal népszerűsítik az erdélyi művelődési életet. Az idén, az előző évektől eltérően, két kategóriában – írott sajtó és audiovizuális média – a központ által meghirdetett pályázatra érkezett anyagok közül választották ki a legjobbakat. Az írott sajtó kategóriában a központ és a MÚRE képviselőiből álló zsűri Kiss Juditnak, a Krónika munkatársának ítélte oda a díjat. A méltatásakor elhangzott, hogy húsz éve a lap munkatársa, két évtizede követi az erdélyi kulturális életet, és több száz cikke jelent meg különböző művelődési eseményekről és nem csak. A díjat, Elekes Gyula képzőművész életfát ábrázoló tűzzománc plakettjét és a díszoklevelet Kolcsár Béla, a központ igazgatója és Kántor Boglárka Hargita megyei tanácsos adta át. Kiss Judit elmondta, szívügyének tekinti a kultúra szolgálatát, hiszen a lapokban többnyire a politikával, a pénzzel és a hatalommal kapcsolatos témák vannak jelen, holott a kultúra identitásunk lélegeztetőereje. Az audiovizuális kategóriában a díjat Bartha Ágnes és Kacsó Sándor, a Román Televízió magyar adásának szerkesztője és operatőre kapta. Simonffy Katalin hangsúlyozta, tulajdonképpen eddigi életművüket díjazták, hiszen nemcsak a kultúrával kapcsolatban, hanem az élet minden területéről tudósítottak, készítettek riportfilmet. Bartha Ágnes kifejtette, igyekeznek mindenhova eljutni, de van két olyan – több évtizede szervezett – kulturális esemény, amelyről nem hiányoznak. Az egyik a csíkszeredai régizene-fesztivál, a másik a Csűrszínházi Napok, ahova Kacsó Sándor családi köteléke is húzza őket. Az itt készült anyagok igazi televíziós krónikái az említett eseményeknek, amik már dokumentumnak számítanak. A díjátadót követően Kántor Boglárka egy hasonlattal élve hangsúlyozta, hogy az életben vannak olyan feladatok, amelyeket csak bizonyos személyek tudnak elvégezni, ilyenformán a gyergyószárhegyi központ is egyike azoknak az intézményeknek, amelyek egyedi alkotótáborokat szerveznek, de ugyanígy vannak sajtótémák is, amelyeket a kultúrára fogékony, érzékeny sajtómunkatársak tudnak a figyelembe középpontjába állítani. 


Az esemény második részében Kolcsár Béla elmondta, Gyergyószárhegy ötven éve az erdélyi magyar művészeti élet központja. A művésztelep működtetése mellett korábban a szárhegyi Lázár-kastélyban írók (Kriterion), népművészek is rendszeresen találkoztak. A szervezet jogutódjaként – a tulajdonosoknak visszaszolgáltatott kastélyból kiköltözve – ma is azon vannak, hogy folytassák a hagyományt, és talán a legnagyobb megvalósítás a művésztelep megszervezése, hiszen az alkotótáborok több hetet is eltartanak, és neves erdélyi, magyarországi, sokszor külföldi meghívott művészek a helyhez kötötten maradandót alkotnak. 

Nagy Miklós Kund művészeti író a gyergyószárhegyi alkotótáborban készült és a Bernády Házban kiállított munkákról és az alkotókról beszélt. Hangsúlyozta, az idei tárlaton teret nyertek a vizuális alkotások, fotók és a videóperformance-ok, de jelen van a landart (természetművészet), a szimbolikus szobrok is, amelyek egy kissé a feje tetejére állítják a világot, ugyanis ami kicsi kell legyen, nagyított formában és fordítva jelenik meg a tárlaton. Valamennyien felhasználva a helyi anyagokat vagy a környezet ihlette tájból, helyszínből merítkeztek. 

Ferencz Zoltán, a kiállítás kurátora hozzátette, tulajdonképpen három tábor munkáit összesítették, egyrészt két MAMŰ csoportét és a rezidenciaprogram keretében meghívott alkotókét, valamint több külföldi kortárs művészét, akik kiemelkedő munkákat készítettek. Végül két jó hírrel is szolgált: a Magyar Művészeti Akadémia felajánlotta a szaktanácsadását, és azt is elárulta, hogy a legutóbbi táborban jegyezték el egymást a marosvásárhelyi Makkai István képzőművész és Ungvári Zrínyi-Kata, ami azt is jelzi, hogy az ott megforduló, rendszeresen visszatérő művészek igazi nagy családot alkotnak. 

A kiállítás, amelyen 29 romániai, magyarországi, mongóliai és ghánai vizuális művész alkotását vonultatták fel, február közepéig látogatható. 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató