Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-05-19 14:35:34
„Szerintem minden művészet. Minden. Az élet játszmája a legnagyobb művészet” – üzeni a virtuális térben a kötelező formákat, kényelmetlen és kényelmes álarcokat elutasító Szőke Beatrice. A 24 éves, segesvári születésű, jelenleg Székelykeresztúron élő alkotó május 24-én, jövő szombaton este 9 órakor a Rózsák téri Zanza kávézóban tárja fel szabadságszínektől áthatott világát a marosvásárhelyi közönség előtt. VIL(R)ÁGOS VIRÁG című kiállításán felsorakozó ceruzarajzai „a női test titokzatosságát tárják fel, amely számtalan gyönyörűséggel bír. ” A fiatal művésszel egy héttel a tárlatnyitó előtt beszélgettünk:
– Mikor, hogyan kezdődött ez az egész?
– Öt évvel ezelőtt olajfestményeket kezdtem festeni. Unatkoztam, nem tudtam, „hova, merre, melyik úton...” Korábban minden mással foglalkoztam, csak a művészettel nem, de akkor egyszer csak becsuktam az ajtót, kikapcsoltam a telefont, és engedtem, hogy rám találjon. Akkoriban arra volt szükségem, hogy teljes csend legyen körülöttem alkotás közben, persze, én attól énekeltem, táncoltam. Az első munkáimat az unokatestvérem, Molnár Orsolya látta, aki színit végzett, így, ha más területen is, de kapcsolata volt a művészetekkel. Ő bátorított elsőként. Azt mondta, ki kell állítani azokat a festményeket. Az első tárlatnyitómra 2010-ben , a székelykeresztúri Bonfiniben került sor. Nagyon sikeres kiállítás volt. A másodikat ugyanott 2012-ben tartottuk.
– Hogyan képezted magad, kértél-e valakitől segítséget művészeted kibontakoztatásához?
– Senkitől, autodidakta módon fejlődtem. Nem jelentkeztem képzőművészeti egyetemre, nem kértem ki a művésztársadalom véleményét, nem szakosodtam. Azt akartam, hogy az alkotásaimban is teljes mértékben, kalitkák nélkül önmagam legyek. Sohasem készítek vázlatokat, és nincs keret nélkül kallódó képem. Nem dolgozom folyamatosan, minden évben két-három hónapra bezárkózom, és akkor megszületik valami.
– Legutóbb például mi?
– Az utóbbi időben áttértem a ceruzarajzokra. Kézzel dolgozom, azt szeretem, hogy érezzem a felületet, egybeolvadok a rajzzal.
– Miről szólnak ezek a képek?
– Mindig foglalkoztatott a női test titokzatossága, azt tárom fel ezeken az alkotásokon. A mostani rajzaim témavilága absztrakt, erotikus. Korábban mindig valahonnan inspirálódtam, úgymond „másoltam”, azaz a látottakat a saját szemszögemből rajzoltam, festettem újra. A mostani rajzaim viszont teljesen az én világomból születtek. Úgy érzem, most sikerült igazán, teljes szabadságomban kibontakoznom.
– Hogyan készülnek a női alakokat ábrázoló munkáid?
– Nincs előttem modell. A test ábrázolásánál a tökéletes arányokat jelenítem meg. Az arcokkal általában találkoztam valahol. Amikor valami szépet látok, lefényképezem a szememmel, aztán a ceruzámmal felidézem. Mindig figyelem az embereket, nagyon érdekelnek az emberi viszonyok, kedvenc könyveim is a pszichológia témaköréhez kapcsolódnak. Egyébként életművész is vagyok, vagyis elsősorban az vagyok. Akkor tudok a legjobban dolgozni, amikor a legnagyobb a pörgés körülöttem. Keresem az új helyzeteket, a kihívásokat, szeretek stoppolni, ismerkedni. Rengeteget utaztam, laktam már Bukarestben, a tavaly négy hónapot Londonban töltöttem, az elkövetkezőkben pedig Miamiba szeretnék költözni. Az a mottóm, hogy a rutin megöli a kreativitást. Utálom a rendszert, folyamatosan lázadok ellene. Úgy gondolom, vannak, akik megszorítások, tabuk között élnek, a saját fantáziájuknak szabnak határt. Éppen ezért az új kiállításomon a határtalan fantázia világába vezetem a látogatót.
– A megnyitó is sajátos forgatókönyv szerint zajlik.
– Így van. Molnár Orsolya mutatja be röviden az alkotásokat, de nem a szövegen, hanem a vizualizáción lesz a lényeg. Hat DJ fűszerezi zenével az együttlétet, majd a Szomszédnéni Produkciós Iroda szórakoztatja a vendégeket. Azt szeretném, hogy akik eljönnek, tökéletesen jól érezzék magukat. Egyenek, igyanak, nevessenek. Egy minden érzéket kielégítő, külön sziget lesz ez az este. Minden részletét én szerveztem a marosvásárhelyi barátaim segítségével.
– Hol állítod ki az elkövetkezőkben a munkáid?
– Az idén Bukarestben lesz egy kiállításom, a jövő év elején pedig a bécsi közönségnek mutatom meg a rajzaimat. Közben pedig egy könyvet is írok az életemről.