Juan Gyenes, a „Szép” fotográfusa

Juan Gyenes magyar születésű spanyol fotóművész huszonöt éve, 1995. május 18-án halt meg.

Gyenes Jánosként jött a világra 1912. október 21-én Kaposvárott, apja Gyenes Izsó hegedűművész, bátyja Reményi-Gyenes István író volt. Zenetanár apja példáját követve muzsikusnak készült, de már korán a fotózás szerelmesévé vált, tizennégy évesen korától fotózott Holzer Félix helyi fotográfus irányításával. 1927-ben Gyenes készítette Rippl-Rónai József utolsó fényképét a festő halálos ágyán, a következő évben Győrben letette a fényképészszakvizsgát.

A Színházi Élet fotóriportereként 1930 és 1937 között zenei és társasági eseményeket fényképezett Budapesten és Bécsben, fotózta Bartókot, Kodályt, Lehárt, Furtwänglert, Prokofjevet és Toscaninit. A világ akkor ismerte meg a nevét, amikor 1935-ben egy háztetőről sikerült lencsevégre kapnia a Budapestre látogató walesi herceget (a később rövid ideig uralkodó VIII. Edvárd brit királyt), aki megtiltotta, hogy fényképezzék.

Az egyre erősödő antiszemitizmus és megélhetési gondjai miatt a harmincas évek közepén Londonba, később Párizsba ment. 1938-tól a The New York Times egyiptomi tudósítójaként dolgozott, abban az évben ő fényképezte Faruk király, valamint Zogu albán király és Apponyi Geraldine esküvőjét. Amikor a második világháborúban Afrika is hadszíntérré vált, Madridban telepedett le, és a Campua című lap munkatársa lett.

1948-ban nyitotta meg portréstúdióját, ahol egyik segédje a későbbi világhírű flamencotáncos, Antonio Gades volt. Elsőként készített fényképet az akkor tizennégy éves I. János Károlyról, a későbbi királyról, ezután Franco és a királyi család hivatalos fotósa lett, a király általa készített portréi spanyol bélyegekre és pénzjegyekre is felkerültek. Modelljei között szerepeltek a múlt század nagy művészei, köztük a festő Pablo Picasso, Salvador Dalí, Joan Miró, a zenész Arthur Rubinstein, Herbert von Karajan, Montserrat Caballé, Andrés Segovia, a színész Charlie Chaplin, Orson Welles, Ingrid Bergman. Számos magyar híresség, többek között Kodály Zoltán, Molnár Ferenc, Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Cziffra György, Zilahy Lajos, Gábor Zsazsa és Puskás Ferenc portréját is elkészítette.

Rendkívül termékeny művész volt, portréival, színházi, táncművészeti képeivel, montázsaival szinte az egész világot bejárta, New Yorktól Tokióig. Hatszáz színdarabról készített képet, zenei sorozatai Beethoven, Liszt, Bach és Bartók muzsikájára épülnek. Fényképezőgépével is járta a világot, egyedül a Szovjetuniót kerülte el az 1956-os magyar forradalom leverése miatt.

Élete során több mint száz kiállítását rendezték meg, Bécstől New Yorkon és Johannesburgon át Londonig és Pekingig. A londoni Royal Society of Photography egyéni kiállítást rendezett számára, ezt a lehetőséget összesen három fotós kapta meg az évtizedek során, és választott tagja volt a Spanyol Királyi Szépművészeti Akadémiának, fotósnak rajta kívül még nem adatott meg az akadémiai tagság.

Az El Mundo című spanyol újság a múlt század egyik legnagyobb fényképészének nevezte. Ő maga a „Szép” fotográfusának tartotta magát, a férfiakat férfiasnak fotózta, a nőket pedig olyannak, amilyennek szerettek volna látszani, stílusa minden arcot megszépített. Magyar létére a legspanyolabb foto-gráfus volt, birtokosa a legnagyobb spanyol polgári kitüntetésnek, a Katolikus Izabella-rend Nagykeresztjének.

Noha 56 évet élt külföldön, szülőhazája és szülővárosa emlékét mindig ápolta, s ragaszkodott hozzá, hogy minden róla szóló kiadvány, cikk így kezdődjön: született Kaposvárott, Magyarországon. Spanyolul beszélt, de saját szavai szerint magyarul gondolkodott, számolt és álmodott. 1962-ben – édesapja emlékére – díjat alapított fiatal spanyol hegedűművészek számára (Premio Isidoro Gyenes).