Jön a Most vagy soha! – a Petőfi-film kulisszatitkai

Negyvenöt nap múlva, 2024. március 14-től látható a magyar mozikban a Most vagy soha! című nagyszabású történelmi film. Az akciódús, romantikus kalandfilmben életre kel Petőfi Sándor, Szendrey Júlia, a márciusi ifjak és 1848. március 15., a nap, amely megváltoztatta a magyar történelmet. 

A Most vagy soha! egy valódi magyar gigaprodukció, hatalmas vállalás, melynek elkészültéhez olyan óriási fizikai, szellemi, lelki és technikai felkészültségre volt szükség, amilyenre még nem volt példa a magyar filmgyártás történetében. 10.000 statiszta, 6.000 jelmez, 1.000 fős stáb, 200.000 adag étel, másfél hektárnyi valósághű díszletváros felépítése, 70-tagú zenekar, magyar filmben még soha nem látott kaszkadőr bravúrok és digitális filmtrükkök garmadája, drónok, esőztetőrendszerek, lánctalpas gépek és megállíthatatlan szürkemarhacsorda a Nemzeti Múzeum kertjében – 1848 megelevenedik.

A Most vagy soha! előkészítése több mint egy évig tartott, melynek során az alkotók a film minden egyes jelenetét a legapróbb részletekig megtervezték, kidolgozták, majd számítógépes 3D modellben megépítették. A film forgatása három évszakot ölelt fel: 2022 tavaszán kezdődött, a stáb a rekkenő hőségben keresztüldolgozta a nyarat, míg az utolsó felvételek 2022 őszén kerültek rögzítésre. Végül a filmet másfél évig tartó vágó-, trükk- és hangutómunka során véglegesítették.

Díszlet:

A rengeteg izgalmat, akciót, küzdelmet, szerelmet és humort ígérő Most vagy soha! egy speciálisan ehhez a filmhez felépített díszletben forgott Fóton, egy óriási, másfél hektárnyi területen. A monumentális díszletet a kezdetektől úgy tervezték és építették, hogy még évtizedeken át tudja szolgálni a magyar filmeseket. Pető Beatrix látványtervező elképzelései alapján, a nemzetközi filmesek által is igen nagyrabecsült magyar díszletépítő csapat valósághűen építette meg a korabeli, 1848-as budai és pesti utcákat, több száz lakással, bolttal, ablakokkal, ajtókkal, kilincsekkel, kéményekkel, boltívekkel, cégérekkel, burkolatokkal, kutakkal. A valósághű tervezést és kivitelezést hosszú hónapokig tartó kutatómunka előzte meg. A díszletben megépült a legendás Pilvax kávéház is, amely részleteiben – bútorok, tapéták, gázlámpák – is pontosan megegyezik az eredetivel. A filmhez meg kellett még építeni a Duna-part egy szimbolikus részét is, megtűzdelve a pesti és budai rakpart vámházaival, sőt a cselekmény még egy nyolcvan méter hosszú hajóhíd kivitelezését is megkívánta. A film egyik legösszetettebb látványeleme a piac, melynek felépítéséhez a kutatók megkeresték az összes korabeli mesterséget: például a drótos tótot, a Duna-víz-árust, a szappanfőzőt.

• „A fóti díszletvárosba belépve összetett érzés kerített hatalmába: egyszerre volt felemelő, szinte euforikus, de ugyanakkor rám nehezedett a felelősség óriási nyomása is. Rajzon, makettben, számítógépen akkor már több mint egy éve dolgoztunk rajta, mindent kitaláltunk az utolsó szegletig, és egyszer csak ott állt előttem az egész készen: másfél hektár acél, fa és festék. A forgatás száz napja végig szó szerint emberpróbáló volt. Olykor ezren is dolgoztunk a díszletben, negyven fok mesterséges napsütésben vagy szakadó műesőben, koszosan, sárosan, mégis minden pillanat csodálatos volt, feltámasztottuk 1848-at” – emlékszik vissza Lóth Balázs rendező.

• Szente Vajk forgatókönyvíró, kreatív producer elmondta: „1848. március 15. a magyar történelem legismertebb és talán legfontosabb napja. A filmművészet lényege a történetmesélés: magunkról, magunknak, másoknak. Mi most elmeséljük a legfontosabb napot, amit ez a nép átélt. Pont úgy, ahogy történt. És mivel ez egy film, úgy is, ahogy történhetett volna.”

A Most vagy soha! az épített díszletváros mellett számos eredeti helyszínen is forgott: két hétig az 1848-as Pestet „játszó” Sopronban, ahol Petőfi, Szendrey Júlia és Jókai Mór Dohány utcai otthonát találta meg a stáb. A lakást korabelivé kellett alakítani, melyhez – a tapéta színétől kezdve a Petőfi íróasztalán található kerámiafiguráig – korabeli festmények is segítséget nyújtottak. A stáb a filmben a budai várat „alakító” komáromi erődrendszerben és Esztergomban is forgatott, míg a budapesti Andrássy út egyik impozáns lakásában Lederer tábornok rezidenciáját rendezték be. Táncsics börtönének jeleneteit a budai várban, a Landerer nyomdát pedig egy, a Kincsem parkban álló, csodálatos, korhű épületben forgatták le.

Casting:

Miután véget ért a közel egy évig tartó forgatókönyv-fejlesztés – Kis-Szabó Márk forgatókönyvíró és társai, Rákay Philip és Szente Vajk író, kreatív producerek vezetésével –, a casting folyamata is hónapokat vett igénybe, eddig tartott, míg minden karakterre megszületett a tökéletes választás. Petőfi castingja volt a legkritikusabb: minden magyar színészt, aki csak kicsit is hasonlított a nagy költőre, meghívtak a válogatásra, míg végül a döntéshozók Berettyán Nándorban látták meg a számukra tökéletes költőt.

• Rákay Philip forgatókönyvíró, kreatív producer kiemelte: „Mindannyiunkban van egy kis Petőfi, ne féljünk hát felismerni őt magunkban! Hiszen bennünk él nyughatatlansága, hirtelensége, lázadó összeférhetetlensége, lobogó igazságérzete, tántoríthatatlan hazaszeretete, a magyar érdekek bármi áron való megvédése, a felrázó önostorozás, és az a tűz, ami csak bennünk, magyarokban lángol így. S persze ez a mindig elfogult, kissé túlzó, magyaros szenvedély is ő, itt legbelül.”

A filmben Petőfi Sándor mellett életre kel Szendrey Júlia, Jókai Mór és Vasvári Pál és a többi márciusi ifjú: Bulyovszky Gyula, Sükey Károly, Degré Alajos, Irinyi József, Irányi Dániel, Vajda János, Vidats János. Megelevenedik a híres nyomdász, Landerer Lajos, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, Kubinyi Ágoston, Petőfi kiadója, Emich Gusztáv, Pest alpolgármestere, Rottenbiller Lipót és történelmünk egyik leghíresebb politikai foglya, Táncsics Mihály is. A mellékszereplőket is tehetséges magyar színművészek játsszák, mert fontos kritérium volt, hogy a nézők minden egyes ponton – még a forradalmi tömegben ellesett pillanatokban is – hiteles alakításokat lássanak. A Most vagy soha! produkcióban óriási számú, összesen tízezer statiszta vett részt, akiket mind egyesével, hosszú hónapok munkájával választottak ki a feladatra.

Jelmez:

A Most vagy soha! produkcióban hozzávetőlegesen hatezer jelmezre volt szükség. Rengeteg korabeli ruházat jelenik meg a filmben, de sok ezret speciális külföldi raktárakból kellett kölcsönözni, és több száz eredeti jelmezt korhűen megvarratni, Velich Rita jelmeztervező elképzelései szerint a legkiválóbb hazai ruhakészítőkkel. A főszereplőknek egy-egy ruhából akár tíz ugyanolyan példány is kellett, különféle roncsoltsággal: az időjárás és a körülmények függvényében, épp mikor, milyen állapotú az adott ruha, hogy hitelesen tudja szolgálni a cselekményt.

Kaszkadőrök:

Magyar filmben olyan különleges kaszkadőrjeleneteket még nem láthatott a közönség, mint a Most vagy soha! produkcióban. Közelharcok, támadó lovasok, vízi kaszkadőrmutatványok és egy speciális, magyar produkcióban egyedülálló, ablakon kizuhanós jelenet, amelynek vágatlanul kellett a filmbe kerülnie. A produkcióban az 1848-as utcákat vastag sár borítja, ami – a vérre menő üldözéses jelenetekben – extra terhelést jelentett a kaszkadőrök és színészek számára. A film visszatérő szimbolikus motívumai az osztrák elnyomás ködét elűző lángok, melyeket speciális effektusok és pirotechnika segítségével hívtak életre, míg a több száz négyzetméternyi ködöt ipari gépek biztosították.

Állatok:

A 19. századi pesti utcákon számtalan állat, kóbor kutyák és macskák, galambok, kecskék, lovak és tehenek fordultak meg, a film idomított statisztái. Hatalmas vállalás volt a Nemzeti Múzeum előtti sáros kertbe kivinni a szürkemarhákat, hiszen őket senki sem állítja meg, ha elindulnak. A korabeli piacon pedig tehenek, lovak, kecskék tucatjait állította csatarendbe a produkció. A szürkemarhákból is jutott a piactérre, ahol öntöttbeton-alapra kellett építeni a karámjukat, hogy valami megállítsa őket, ha megindulnának. Ha pedig lefeküdtek pihenni, nem volt tanácsos őket felkelteni.

Digitális trükkök, technika:

A Most vagy soha! digitális trükkjei is forradalmiak a magyar filmgyártásban. A film ötszáznál is több különleges VFX-felvételt alkalmaz: a speciális effektusok, digitális filmtrükkök garmadája szükségeltetett, hogy a leghitelesebben, legkorhűbben keltsék életre az 1848-as Buda-Pestet. Ez a digitális filmtrükkmennyiség a film képanyagának majd 25%-át teszi ki, mivel számos utca, tér, emelet, tető digitálisan jöhetett létre. Jól jött a trükkszakemberek tudása a több mint húszezres tömeg megteremtésénél is, de az éppen akkor készülő Lánchíd pillérei és állványzata is a digitális festők keze nyomán született meg.

A Most vagy soha! forgatásán magyar filmben igen ritka technikai megoldásokkal is dolgozott a stáb, Dobos Tamás operatőr irányításával. Ilyenek például az óriási, teleszkópos kameradaruk (technocrane) vagy építkezési daruk használata, amelyek az augusztusi tűző napon a forgatási helyszíneket borongós márciusira árnyékoló ponyvákat tartották. A tömegjeleneteket nagykamerás drónok rögzítették, a hatalmas tereket esőztetőrendszerek áztatták, a trükkfelvételek zöld háttereit pedig speciális lánctalpas gépek tartották.

A Most vagy soha! filmben egy állandó háromszáz fős stáb dolgozott, de a teljes csapat több mint ezer résztvevőt számlált. A stáb és szereplők létszámára jellemző, hogy a forgatás során kétszázezer adag étel fogyott el.

Zene:

A Most vagy soha! filmet több mint kétórás, egyedileg, erre a produkcióra készült, nagyzenekari zene kíséri, összesen ötvenhárom szerzeménnyel. Gulya Róbert zeneszerző egy éven át dolgozott rajta, csak a kották két hónapig készültek, hogy aztán négy napon át, egy hetventagú zenekar rögzítse a film zenéjét. A Most vagy soha! hangkeverése féléves munka volt, a legmodernebb, nemzetközi hangzással: ez az első magyar film, amely Dolby Atmos keveréssel készült, így a megfelelő mozitermekben a néző feje fölött süvít majd a szél, és testközelben csattognak a kardok.

A kétórás hosszúságú Most vagy soha! száznégy órányi forgatott anyagból lett összevágva, a rendező és a vágók – Kertai Gábor és Hegedűs Gyula László – által, a közel egyéves vágómunka során.

• „A Most vagy soha! négy év az életemből, ami nekem egy elképesztő időutazást jelentett, szellemi és lelki síkon is. Az íróknak és a producereknek egy fél évtized kellett, hogy megvalósuljon az álmuk” – összegezte Lóth Balázs rendező.

A Most vagy soha! a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült, forgatókönyvét Kis-Szabó Márk, Rákay Philip és Szente Vajk írta, rendezője Lóth Balázs, a film képi világáért Dobos Tamás operatőr felelt. A produceri feladatokat Csincsi Zoltán, Fülöp Péter és Kriskó László látta el, kreatív producerei Rákay Philip és Szente Vajk. A film látványtervezője Pető Beatrix, jelmeztervezője Velich Rita, vágója Kertai Gábor és Hegedűs Gyula László, zeneszerzője Gulya Róbert.

A Most vagy soha! főszereplői: Berettyán Nándor (Petőfi Sándor) és Mosolygó Sára (Szendrey Júlia). Kiemelt szerepekben látható még: Koltai-Nagy Balázs (Jókai Mór), Fehér Tibor (Vasvári Pál), Horváth Lajos Ottó (Farkasch, a titkos ügynök), Jászberényi Gábor (Meyer, a rablóvezér), Lukács Sándor (Ignatz von Lederer), Nagy Sándor (Emich Gusztáv), Szerednyey Béla (Landerer Lajos).