Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-10-08 13:46:29
A mezőgazdaság lehetne Románia vezető, húzó gazdasági ága, ugyanis rengeteg kiaknázatlan lehetőség van. Mégsem a potenciálnak megfelelően fejlődik. Az időjárás, a támogatottság, az infrastruktúra hiánya mind fékezheti a folyamatot. Mindezek mellett igen fontos tényezője lehet a szakképzés is. Mint ismeretes, Maros megyében mintegy 20 évvel ezelőtt Nyárádszeredában elindult a Corvinus Egyetem kihelyezett tagozataként a kertészmérnöki szakoktatás. Ma már a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán is működik hasonló szak. Az új tanév elején a szakoktatás kínálta lehetőségekről Nyárádi Imre Istvánnal, a Sapientia EMTE kertészmérnöki tanszékének adjunktusával beszélgettünk.
– Szakkörökben vitát váltott ki a kertészmérnöki oktatás beindítása a Sapientián. Ennek ellenére sikerült kiépíteni egy komoly bázist, és a szakot is akkreditáltatták. Mi a viszonyulásuk a korábbi oktatási rendszerhez?
– Mindamellett, hogy az anyanyelvű felső szintű agrároktatást a budapesti Corvinus Egyetem felvállalta a nyárádszeredai kihelyezett tagozattal, a 2002/2003-as tanévtől kezdődően a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán is beindult a kertészmérnöki képzés. Először 5 éves időszakkal, majd 2007-től a bolognai rendszer szerinti programmal. Azóta a kertészmérnöki szakot (50 hellyel) akkreditálták. Ezenkívül a második évnél tartunk a tájépítész mérnöki szakkal, ahol 40 helyet biztosítunk a diákok számára. A két BSC szak mellett sikeresen elindítottuk a növényorvosi mesterképzőt – amely szervesen kötődik ehhez a tudományterülethez – 15 hellyel. Tulajdonképpen a két szak egymást kiegészítette, szükség volt rájuk. A ’90-es években az a megoldás, hogy az anyaországi intézmény kihelyezett tanintézetet működtetett Nyárádszeredában, jól működött. A végzettek elhelyezkedése 20 évig igazolta ezt. Ezzel párhuzamosan 2002-ben elindult a Sapientián is a képzés. Ez egy jó lépés volt, hiszen a Nyárádszerdában szerzett diplomát honosítani kellett. A végzettséget mint üzemmérnökit fogadták el, ami almérnökinek felel meg. Miután a romániai felsőoktatás áttért a bolognai rendszerre, megváltozott a helyzet, ugyanakkor a statisztika igazolta, hogy az érdeklődés megcsappant a nyárádszeredai képzés iránt. A két szaknak megvolt a fontossága, helye és szerepe is az oktatásban, ugyanis a nyárádszeredai kihelyezett szak elsősorban az idősebb nemzedék tagjait célozta meg, azokat, akik a ’90-es évek elején visszakapták a földterületeiket, és szükség volt a szakképzé-sükre. A Sapientiára viszont azok az érettségizett fiatalok jönnek, akik céltudatosan készülnek erre a szakra. Nekünk sikerült azóta megfelelő bázist előteremteni, jól felszerelt laboratóriumaink vannak, 21 hektár területünk, ahol gyakorolhatnak diákjaink. Mindemellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyárádszeredai karon tanult nagyon sok olyan oktató, aki most a Sapientián van. Ha dr. Jakab Samu nem indítja el és szorgalmazza azt a képzést, akkor jóval nehezebben tudtuk volna elindítani az oktatást a Sapientián.
– Van-e még más anyanyelvű mezőgazdasági oktatás Erdélyben?
– Tudomásom szerint a nagyváradi Partiumi Egyetemen vannak ezzel kapcsolatos szakok, mint az élelmiszerkémia vagy a környezetmérnöki. Mezőgazdász mesterképzést egy magyarországi egyetem indított el. A Sapientia stratégiájában szerepel az agrármérnöki szak beindítása. Kató Bélának, a kuratórium elnökének kezdeményezésére Sepsiszentgyörgyön szeretnék ezt a szakot beindítani. Én ennek örvendek is, meg nem is. Örvendek azért, mert indul egy olyan alapképzés, amely jó kezekre bíz majd 9,4 millió szántóterületet, hiszen azzal tisztában vagyunk, hogy a kertész csak ennek alig egytize-dét „gondozhatja.” Azért tartom kevésbé szerencsésnek, hogy ott lesz, mert itt, Marosvásárhelyen már kiépült egy bázis: van laboratórium, földterület, oktatócsoport, amely kevés ráfordítással oktathat az agrármérnöki szakon is.
– Milyen gyakorlati lehetőségeket biztosítanak a diákoknak?
– Az egyetemi képzés elméleti és gyakorlati aránya 40-60%. A szorgalmi időszak gyakorlatorientált. A főépület körül 21 hektár földterületünk van, amit már művelünk. 8,3 hektáron kukoricát vetettünk, ezenkívül gyógynövénykertünk, kísérleti zöldségparcellánk van, kísérleti fajokat ültettünk el a gyümölcsösünkben, dísznövénykertet és arborétumot is létesítettünk, vízinövényeket is gondozunk. Az utolsóévesek a ménesi borászatban gyakorlatozhatnak, ugyancsak fogad minket a sárpataki Blondy cég. A nyári gyakorlat alatt négy hétet dolgoznak a diákok a saját területünkön, de ebben az időszakban szakmai látogatásokat is teszünk a kolozsvári, a tordai növénytermesztő kísérleti állomásra, a zsidvei, héderfáji bortermesztőkhöz, a szovátai Larix gyógynövény-feldolgozó céghez, a farkaslaki Székely gyümölcsösbe.
– Az oktató legnagyobb elégtétele, ha diákja megállja helyét a szakterületen. Van-e visszajelzés arról, hogy egyetem után a diákoknak hova sikerült elhelyezkedniük?
– Nagyon sok diákunk dolgozik. Hárman itt maradtak az egyetemen a doktorátusi programban, ők tanársegédek. Egy másik volt diákunk a marosszentgyörgyi kutatóállomáson, ketten a ménesi borászati központban, mások a Blondy cégnél dolgoznak. Sokan saját gazdaságot vezetnek, növényvédő szereket forgalmaznak, többen kertépítő céget hoztak létre, s vannak olyanok is, akik Magyarországon mester- és doktorképzőn vannak. Reméljük, hazajönnek, és ők is erősítik majd az erdélyi magyar mezőgazdasági szakképzést. Úgy érzem, hogy a csíra jó, életképes, feltörekvő, s hogy ezt mennyire sikerül megőrizni, anyagi támogatássokkal fenntartani, arra a jövő adja meg a választ. Mi is szeretnénk többet, tudjuk, hogy lehet ennél jobban is, de ehhez még több oktató, illetve szemléltetőeszköz kellene… Reméljük, az általunk elvetett mag majd hosszú távon is életképes lesz Erdélyben.