Jaeger Tibor kiállítása Marosvásárhelyen

A bika éji dala

Újra az Art Nouveau Galéria közönsége elé állt a Marosvásárhelyről Stockholmba elszármazott grafikus. A járvány miatt tavalyról elhalasztott kiállítása május 19-én nyílt meg. 

Új tárlattal, új világgal, új művekkel jelentkezik Jaeger Tibor, bár némi szemlélődés után rájövünk, hogy természetesen nőtt ki ez a világ az eddigi művek alapján. Ábrázolásmódjában, képelemeiben egységesebbé vált, olyannyira, amit csak egy hirtelen bekövetkező alapvető élménnyel magyarázhatunk – persze, kézenfekvő 2020 meghatározó eseményére utalnunk – a Covid–19-es járványra. Neki is, de nagyon sokunknak alapjaiban változtatott az életén, de még az életszemléletünkön is, hiszen a gyakorlati tapasztalatainkat mind a mai napig nem tudjuk teljes értékű, minden jelenséget megmagyarázó rendszerben értelmezni. Annál érzékenyebben figyelünk föl minden ellentmondásra, utána persze a kódot keressük, hogy mit is jelent ez a kontraszt, mert biztosan jelent valamit. A mindennapi életben ez bizalmatlanságunkat, óvatosságunkat jelzi, de a művészetben a kód keresése a bizalmat jelenti, amit megelőlegezünk a művésznek mindannyian, akik belépünk a kiállítóterembe. Jaeger Tibor megváltozott, emberközpontú világát első pillantásra érzékeljük, de okát-célját nehezen fogalmazhatjuk meg, amíg végig nem nézzük a nyomatokat. Pedig sok figurát látunk, többet fel is ismerünk, emiatt gyanítjuk, hogy a többiek is jelentéses arcok, de csak egyetlen konkrét fogódzót találunk – ebben az esetben az arcot a stockholmiak nyilván fölismerik, itt Vásárhelyen nyilván nagyon kevesen. Viszont a fekete kép mellett a piros betűs feliratra azonnal fölfigyelünk: Tilos maszkkal belépni Svédországba! Kétéves tapasztalatunk van itthon az ellenkezőjéről. De ha ennek a grafikának ilyen kifordított jelentése van, akkor vajon ugyanilyen áttételes, metaforikus a többi is? 

 Több nyomaton találunk fényképet. Egyiken marosvásárhelyi fényképet – még a barátok egykori templomával és ma is látható tornyával, a járdán komolyan figyelő embe-rekkel – férfiak, lányok, gyermekek, a fotó mellett pedig tréfálkozó, esetleg ironizáló emberek, de a fotó előtt egy töprengő – Gondolkodó, mintha Rodinre utalna a grafikus – Mivé lettél, ó, édes városom?! Legmeglepőbb persze a nyúlfejű férfi – aki részese is, nem is az élcelődésnek. A fekete alakok az előtérben nyilván a mű valós idejét mutatják, a nyúlfejű férfi esetleg a virtuális valóságból érkezik. A fotón – a háttérben, az alapokat jelentve pedig a gazdag múlt. Ebben a megközelítésben azt találjuk, hogy különböző idők ütköznek egymással – az, ami komoly és kedves volt egykoron, mára ironizálhatóvá, esetleg nehezen érthetővé változott. 

 A mai éltesebb hölgyek és urak gyerekkorának emlékezetes része a sok május elsejei felvonulás, amikor zászlókkal a kezükben, elszánt arccal vonultak a főtéren az emberek, hangoztatván a tömegünk erejét. Jaeger Tibor grafikáján ez a motívum Vénusz születésének része, de nem a mitológiában elképzelhető módon, hanem a manapság divatos meztelen melegfelvonulások díszleteként, amikor is az őzbakfejű férfi – talán az ógörög kecskelábú pásztoristen ellentéte, hallal – keresztény szimbólum – vagyis hittel kíséri Vénuszt, aki természetesen gyönyörű nő. Céltudatosan és természetesen meztelenül menetel, ágyékát szőlőfürt takarja – jelezvén – sokatoknak savanyú a szőlő. (…)

 Az idő, a múlt és a jelen közötti átértékelődés nemcsak alapvető társadalmi fogalmak körül jelenik meg. Jaeger Tibor ezt fölfedezi a hétköznapok világában is. A modern kor – múltnak ábrázolt – jellemző epizódja a fodrásznál egymás mellett ülő, frizurájukat szárító hölgyek képe, akik beszélgetni ugyan nem tudnak, de képzelődni, álmodozni annál inkább – miért ne képzelnének maguk elé a csupa izom, nagy, ágas-bogas szarvú bika-férfit, miközben átellenben, a kép jeleneként, a múlt század elejéről, esetleg derekáról ide tévedt öregurak nosztalgiázhatnak, ránézhetnek a pohár borra, de ha a sudár, dús hajfonatú szőkeségre gondolnak, bizony belátják, hogy rájuk se nézve megy el mellettük, ő is a csupa izom bika-pasasra veti a szemét. 

 Sem a fogalmaink nem időtállóak, de még a gondolataink sem – rajzolja Jaeger Tibor – az én véleményem szerint. Delacroix emblematikus festménye is megjelenik egyik grafikáján. A festmény a barikádharcok látványának hatására született 1830-ban, címe: A szabadság vezeti a népet. Ez a fogalom Jaeger alkotásán, immár egyetlen szóvá sűrűsödve – FREE – a pantomimlegenda Marcel Marceau ütőjén jelenik meg. Az idő és a fogalmak viszonylagosságára, talán pattogására figyelmeztet tehát a művész, de ne feledjük el, hogy valamennyi grafikáján, amelyeket itt láthatunk, az ember – állandó. A véleménye, a helyzete változik, sokszor a feje is – de valójában mindig ember marad.

 A jelenben is meg kell küzdenünk saját ellentmondásainkkal – miként a Kép-zet 7. darabján láthatjuk. A lány szorosan odabúvik gyöngéd rókaemberéhez, miközben lélekben fejéhez kap, jaj, mit tettem, jaj mit teszek! A másik ellentmondás számomra is rejtély, talán a rókaember is számol azzal, hogy a lány hamar otthagyja, de egyelőre véle van, és ez az igazán fontos… 

 Ezzel persze eljutunk a kiállítás címéhez – amely talán parafrázis, de sokkal közvetlenebbül is értelmezhetjük – A bika éji dala. Ki a bika? A bika ugyan nem dalol a mi fülünk szerint, de társainak, a teheneknek és a rivális bikáknak lehet más a véleményük, és persze, nem éjjel dalol, de hát nyilván metaforával találkozunk. Alig hiszem, hogy alkonyattal, napszálltával kellene számolnunk. A kiállított munkák energiával telítettek, mozgalmasak, rendkívül sokrétűek, remek, találó grafikai megoldásokkal. Meglepően sok a pictor doctusra jellemző kiindulópont, amiként a reneszánsz alkotók is a kiemelkedő elődökre alapoztak. Goya, Pilinszky, Jacques Tati néhány vonala, verssora vagy filmjelenete is megihleti Jaeger Tibort, aki a már meglévő szituációk felvázolásával is új valóságot teremt, de a képzelt állatfejű emberek szerepeltetésével a való világ és a képzelt világ egymásra hatását is be tudja nekünk mutatni. Akkor ér célt, ha meg tudunk fejteni rajzai jelentésrétegei közül legalább néhányat. Engedjék meg, hogy gratuláljak Jaeger Tibornak új műveiért. 

*Részletek a 2022. május 19-i megnyitón elhangzott beszédből