„Itt a szöveg a főszereplő”

Mácsai Pál az Azt meséld el, Pista! című estjéről

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész október 28-án a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében a Bernády Napok gálaestjén adja elő egyéni műsorát. Előzetesen kértünk tőle néhány beajánló gondolatot. 

– Már több mint hétszázszor lépett közönség elé ezzel az egyéni esttel, ugyanannyiszor azonosult az íróval. Az ősbemutató óta az ön életéből is eltelt több mint két évtized. A szöveg ugyanaz, mint amit annak idején Bereményi Gézával közösen összeállítottak, de feltételezem, hogy az előadás változott valamennyit az évek során, ahogy bizonyára a mai Mácsai Pál tapasztalattára is sokat gazdagodott azóta. Beszélhetünk ilyen változásról?

– Természetesen. Egy színpadi előadás egy rövidebb széria esetén is folyton változik, hiszen „élőlény”, csupa jelen idő. Bár, én azt hiszem, hogy ha egy előadás felvételét nézzük meg kétszer, az a kettő sem egyforma élmény, mert a befogadó állapota, kedélye is hullámzik. Az a két évtized lassan három, ennyi idő már át is alakítja a medreket, átépíti a partokat az emberben. Jobban értem Örkény vívódásait, kétségeit, egész élete abszurditását.

– Nagyon sokfelé előadta ezt a kétórányi monológot. Mindenütt egyértelmű sikert aratott. Tulajdonképpen kiknek szól az előadás, milyen korosztályt, milyen közönségréteget szólít meg vele?

– Ez a szöveg – nem vagyok álszerény, itt a szöveg a főszereplő, nem én – mindenkit megérint, mindenki érti. Egyszer felléptem az Azt meséld el, Pistával a Magyar Tudományos Akadémián, ahol az akadémikusok hallgatták, másnap pedig a nádudvari könyvtárba mentem, jól el is tévedtem Hortobágyon, és ott olajkályhák kattogása közben hallgatta 25 ember. Pontosan úgy reagáltak, mint a tudósok: mert Örkény szövegének, de szerintem egész emberi alkatának is a lényege az őszinte és világos beszéd. De itt van maga a műfaj: a mesélés. Ősi, drámai gesztus, évezredeken át így öröklődött az emberi tudás, de máig körbeüljük a jó beszélőkéjű öregeket, és hallgatjuk, amit a világról mondanak. Ez a mesélő pedig, Örkény, aki mint mindenki apja vagy nagyapja ül itt, és hát ő nagyon jó mesélő, pontosan választja el a lényegest a lényegtelentől, remek az arány- és ritmusérzéke, és a fájdalmas mondandókat is – legalábbis egy határig – a röhögés ostyájába csomagolva nyeleti le  velünk.

Hallgassuk hát Örkény és Mácsai meséjét október 28-án, jövő pénteken 18 órától!