Ioana Pârvulescu: A nincsmadár
Apám Temesvárott született, de csak gyermekkora első éveiben élt ott – Bukarestbe költözött a család, majd később Brassóba –, hát nekem is kevés az emlékem a bánsági városról. Egyetlen kivétellel.
Mesélte, hogy épp március elsején született, s az alkalomra márciuska medált kapott, rajta madárkával; gyakran próbáltam elképzelni: hol összehúzott, hol kiterjesztett szárnyakkal; cinkeként összeszorított vagy tátott csőrrel; gyakran trillázó pacsirtaként; máskor pedig fehér galambként, olajággal a szájában.
A kis medált néha aranyló glória övezi, vagy apró gyűrűhöz kapcsolva annak vékony lánca tartja a gyerek nyakában.
Máskor minden arany, megint máskor ezüst, és néha csak pléh, amilyenre a márciuskákat rögzítik.
Egyszer aztán a Béga fölötti Traján hídon (ma ismét Mária híd, tervét a városi legendárium szerint maga Gustave Eiffel alkotta) véletlenül a vízbe ejtette márciuskáját az apám.
Látni kívánta, hogy úszik-e, mint a sirály?
Nem tudom, és már nincs kit kérdeznem.
Bántott, hogy a születésekor kapott márciuska talizmán a folyó mélyén hányódik. Kapaszkodó koromban faggattam apát, miért nem keresgélte soha. Úgy képzeltem akkor még: ha elveszítünk valakit, aki kedves nekünk, vagy odalesz valami fontos az életünkből, hát semmi sem akadályozhat meg a visszaszerzésében.
Amint cseperedtem, ábrándosan azt képzeltem, hogy az elapadt Béga iszapját kotorászva egyszer csak markomban érzem a márciuskát – a nincsmadárral.
Et voilà pourquoi cet oiseau s’appelle l’Oiseau-Qui-N’Existe-Pas./ Et pourquoi il est si triste./ Il dort peut-être, ou il attend qu’on lui permette d’exister.
És íme, miért Nincsmadár./ És miért oly szomorú./ Talán alszik, vagy arra vár, hogy megszületve majd felszáll.
*
Ioana Pârvulescu (Brassó 1960) esszéíró, publicista, irodalomkritikus, bukaresti egyetemi tanár. (Ön milyen tárgyakat kedvel különösképpen? – Válasz Cristian Pătrăşcănoiu körkérdésére – részlet; Orizont, 2023/1. A versidézet forrása: Claude Aveline: Portrait de l’Oiseau-Qui-N’Existe-Pas, 1950. Dessin aux crayons de couleurs et poème manuscrit, 31 x 24 cm. Bibliothèque municipale de Versailles.)
Fordította: B. D.
