2020. július 9., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Margaret Island zenekart Lábas Viki, Törőcsik Kristóf és Füstös Bálint alapította 2014-ben. Első nagylemezük 2015. szeptember 1-jén jelent meg Egyszer volt címmel, két évvel később, 2017-ben aranylemez lett. Az évek során több daluk is vezette a Petőfi Rádió toplistáját, többször is jelölték őket Fonogram díjra. Dalaik különlegesek, stílusuk egyedülállónak nevezhető a mai magyar zenében.

Forrás: a Margaret Island Facebook-oldala


 Azok, akik azt hiszik, hogy a nagy zenekarokat – ha úgy tetszik, sztárokat – nem érinti a koronavírus-járvány, tévednek. A zenekarok élete is teljesen megváltozott, hiszen elmaradtak a koncertek, kiesett az év egy jelentős része. Szerencsére azonban a Margaret Island zenekar kihasználta ezt a periódust is. A három alapító tag önkéntes karanténba vonult Fonyódra, a Balaton partjára, ahol egy kis stúdiót rendeztek be és új dalokat írtak.

Összeállításunkban Lábas Vikivel, Törőcsik Kristóffal és Füstös Bálinttal beszélgettünk.

 – Milyen a zenekar élete és mindennapjai a koronavírus-járvány idején?

Lábas Viki: – Elég érdekesen alakult, hiszen három hónappal ezelőtt hárman úgy döntöttünk, hogy elválva a zenekar többi részétől, elvonulunk egy végtelen alkotótáborozásba Fonyódra. Egy-két héttel ezelőtt, amikor már megengedték, tartottunk egy stábbulit, amikor mindenkivel újra találkoztunk. Nagy élmény volt. Másrészt pedig sok ismerősünk van itt, a Balaton partján, úgyhogy nem unatkozunk.

Törőcsik Kristóf: – Most már találkoztunk egy-két barátunkkal, akik meglátogattak minket. Ilyen szempontból nagyon jó – és a többiek is ezen a véleményen vannak –, mivel a nyári periódusban egyik koncertről megyünk a másikra, és emiatt nem lenne lehetőségünk találkozni a barátainkkal, most pedig megvan erre az alkalom.

Füstös Bálint: – Március-áprilisban szinte végig zenéltünk. Amikor beütött a válsághelyzet, úgy láttuk a legjobbnak, hogy a lehetőségeket úgy tudjuk a legjobban hasznosítani, ha együtt vagyunk, s ezért vonultunk el közösen önkéntes karanténba.

– Nem olyan rég elindult a #Zenélnénk kezdeményezés. Miről szól?

Füstös Bálint: – Amikor láttuk, hogy csökken az új esetek száma, és  újraindul az élet, több zenésszel együtt úgy éreztük, szeretnénk újra zenélni, és ezt szerettük volna jelezni a közönségünk számára is.

Lábas Viki: – Bennünk is felmerült a kérdés, hogy az embereknek mennyire lesz kedvük kimozdulni, és mennyire fognak félni a tömegrendezvényektől, de reménykedünk benne, hogy minden félsz elhárul idővel. Arról nem is beszélve, hogy a közönség számára is teljesen más élményt nyújt az élő koncert, mint az online. 

– Milyen hangulata volt a Hegyilevegő online fesztiválnak, összehasonlítva egy élő rendezvény varázsával?

Lábas Viki: – Szerintem nagyon jól megcsináltuk. Az volt az egyik kedvenc kezdeményezésünk. Nagyon jó fejek a többiek, a teljes csapatot kedveljük.

Füstös Bálint: – Az talán a legkülönösebb, hogy tudjuk, ott vannak az emberek, nézik az adást, de mégsem látjuk őket, nem halljuk a visszajelzésüket. Amikor pedig befejezünk egy dalt, csend van, amivel nincs semmi baj, csak olyan furcsa érzés, mert tudjuk, hogy ott vannak az emberek. 

Lábas Viki: – Nagyon cukik voltak a Bagossyék, mert miután megcsináltuk a Hegyilevegő fesztivált, elneveztek rólunk a kisállatkáik közül hármat. Azt hiszem, én egy nyuszi lettem, Kristóf csibe, Bálint pedig egy macska.

– Milyen tervekkel vágtok neki az idei nyárnak, ami nem a megszokott formában fog lezajlani?

Lábas Viki: – Pénteken próbáltunk a zenekarunkkal. A karantén ideje alatt új dalok születtek, lassan abból is elkezdünk csepegtetni. A zenekarral összepróbáljuk a fesztiválszettet, különböző koncertekre fogunk készülni, tehát ugyanazzal az erővel és energiával vágunk neki, mint bármelyik eddigi nyárnak, csak most volt pár hónap szünetünk előtte, hogy kipihenjük az elmúlt jó pár évet. Olyan dolgokra volt most időnk, amikre eddig nem, és ez szerintem sokat segít a felkészülésben is.

Törőcsik Kristóf: – Szerintem nem baj, ha van egy kis újratervezés. Van az a mondás, hogy „ember tervez, Isten végez”, most egy kicsit ez történt velünk is és az egész szakmával.

Füstös Bálint: – Adott volt a helyzet, és megpróbáltuk minél inkább az előnyünkre fordítani, olyan dolgokon is dolgoztunk, amikre a hétköznapokban nem jut elég idő vagy energia. Átnéztük a dalainkat, rendbe raktuk a koncertfelszerelésünket, amire már évek óta nem volt példa.

– Említettétek, hogy születtek új dalok is. Miből áll a dalszerzés folyamata?

Törőcsik Kristóf: – Ez egy érdekes folyamat. Eddig úgy volt, hogy valamelyikünknek volt egy ötlete, és azt együtt kibontottuk és/vagy mi írtunk rá szöveget vagy Róbert Szabolcs segített. A karanténban másképp történt, most elég sok olyan dalkezdemény van, ami a közös fonyódi ötletelésből született.

Füstös Bálint: – Nagyon jó, hogy Fonyódon be tudtunk rendezni egy házi stúdiót, és a következő dalunk, ami júliusban meg fog jelenni, teljes egészében itt készült.

Lábas Viki: – Itt doboltunk a padlón, tapsoltunk, szóval minden nagyon autentikusnak nevezhető.

– Milyen otthon stúdiózni, összehasonlítva egy nagy stúdióval?

Füstös Bálint: – Nem kell félnünk, hogy kifutunk a stúdióidőből. Amikor eszünkbe jut egy ötlet, neki tudunk fogni próbálkozni. Tehát ki tudunk próbálni egy ötletet többféle hangnemben, többféle tempóban és többféle hangulatban. Ez persze veszélyes is, mert nagyon sokszor próbálkozunk, hiszen nem tudjuk, melyik szól igazán jól. De úgy gondolom, nagyon szerencsés helyzet, hogy van itt egy kis stúdiónk.

Lábas Viki: – Ami még nagyon jó, hogy le tudunk ülni kényelmesen zenélni. Érdekességképpen mondom el, hogy mi most mind papucsban ülünk a gép előtt és úgy beszélgetünk veled. 

Tegnap azon gondolkoztam, jó lenne felvenni itt, Fonyódon az egész albumot, mert annyira más, szerintem az albumnak is adna egy plusztöltetet. 

– Visszatérve a dalokra: tisztában vagyok vele, hogy nehéz választani, de ha egyáltalán lehet, melyik a kedvenc saját dalotok?

Lábas Viki: – Őszintén megmondva, én nem hallgatom magunkat. Elkészítjük a dalokat, és szabadon engedjük őket, tetszenek, akiknek tetszenek, szeressék, akik szeretik. Én mindig azt mondom, hogy azokat szeretem, amelyekben Kristóf énekel, mert az nem az én hangom. 

Törőcsik Kristóf: – Én pedig azokat a dalokat szeretem, amelyekben Viki énekel. 

Füstös Bálint: – Kedvencet nem tudnék mondani, azonban minden dal kötődik valamilyen különleges szituációhoz, és ezért van az, hogy mindig van egy-két olyan dal, amely éppen kedvesebb valamiért számomra. Ezek általában nem a legpörgősebb dalok.

Lábas Viki: – Igen, ezek az úgynevezett B oldalas dalok, amiket senki nem hallgat, de mi nagyon szeretjük őket. 

– Hogyan készültök fel a különböző méretű, horderejű fellépé-sekre?

Lábas Viki: – Ez nagyon változó. Mivel sokan vagyunk, mindenkinek megvan a saját része. Mi nyilván a zenéért felelünk, és hogy minél profibbak és magabiztosabbak legyünk a színpadon. Van több kicsi csapat – technikai stáb, menedzserek, fényesek –, akiknek a munkája összeadódik egy-egy koncert során.

Füstös Bálint: – A mi feladatunk a műsor összerakása és a dalok kiválasztása. Most már háromlemeznyi dalból tudunk válogatni, kiválasztjuk, hogy az adott helyszínhez milyen dalok találnak. Van egy fesztiválos műsorunk, amit egy egész szezonra kitalálunk, nyilván abban is vannak változtatások a koncerteken, van egy akusztikusabb, egy ülősebb műsorunk, ott inkább olyan dalokat szoktunk elővenni, amelyeket ritkábban játszunk, vagy amelyek szükségesek ahhoz, hogy meghittebb, intimebb legkört tudjunk teremteni. Illetve most már beszélhetünk szimfonikus műsorról is, az pedig egy harmadikféle gondolkodásmódot igényel. Frissen tart ez a folyamatos változás, hogy nem minden este ugyanazt játsszuk a színpadon. 

– Hogyan lehet áthangolódni egyik koncertről a másikra, hiszen van olyan, hogy egy nap különbséggel az ország különböző pontjain vagy éppen más országokban léptek fel? 

Törőcsik Kristóf: – Nem mindig ugyanúgy. 

Lábas Viki: – Van amikor könnyebben, van amikor nehezebben. A tavalyi év volt nehéz, mivel szimfonikus koncerteket csináltunk, és azzal párhuzamosan fesztiválokon léptünk fel. Tehát egyik este ülős, odafigyelős műsor, ahol minden hang számít, a másik percben pedig fiatalok előtt tomboltunk. Ilyenkor át kell állítani a fókuszt, és nagyon kell koncentrálni. 

Füstös Bálint: – Ebben a közönség nagyon sokat segít, mi érezzük, hogy mennyire vevő arra, hogy mit csinálunk, és ez minket is tud ösztönözni.

– Milyen érzés, amikor kevesen vannak a koncerten? Gondolok itt arra, hogy van olyan, hogy több ezren, akár tízezren vannak a fellépésen, és mondjuk eljösztök Szovátára, ahol vannak 100-an.

Lábas Viki: – Eszünkbe sem jut. Ha kimegyek egy koncertre, legyen az a Budapest Park vagy Szováta, nem érdekel, hogy hol vagyok és hányan vannak. Ha egy ember lenne és őt kellene szórakoztatnunk, az is ugyanolyan lenne, mintha ezer ember volna jelen, számunkra itt nincs különbség. Nem is nézzük, nekem eszembe sem jut, hogy jaj de kevesen voltak vagy huh de sokan.

Füstös Bálint: – Szerintem a kevesebb néha több. Tehát 100 nagyon lelkes ember, aki tényleg ott van, és énekeli a dalokat, még jobban is tud működni számunkra, mint 1000 olyan, aki csak nézelődik, és látjuk, hogy nem ismeri a dalainkat. Éppen az erdélyi közönségen szoktuk érezni, hogy hálás és odafigyel, ezért nagyon jó érzés nálatok koncertezni.

Lábas Viki: – Erdélyben nem az van, hogy megkérdezitek, hogy vagytok, és meg sem várjátok a választ, hanem titeket tényleg érdekel, hogyha megkérdezitek. Nekünk legalábbis ez a tapasztalatunk.

– Nem hiányzik most a pörgés?

Törőcsik Kristóf: – Az az érdekes, hogy sok zenészkollégával beszélgettünk, és mindenki azt állítja, hogy nekik sem hiányzik.

Lábas Viki: – Nem. Egyelőre nem. A karantén előtt éreztem, hogy már minden nagyon sok, az információ is nagyon sok mindenről, mindenki túltolja magát, mindenki mindenhol ott van, és ez jó, értékes dolog volt, hogy ennek mi is részesei lehettünk, és valamennyire hiányzik is. Azonban 6-7 év után elfárad benne az ember. Most például, hogy beütött a crach, és ki tudunk menni a friss levegőre sétálni, újra felfedeztük az apró és szép dolgokat. Bálint teljesen más, ő már menne.

Füstös Bálint: – Én is nagyon élveztem ezt az időszakot, de az én meglátásom szerint akkor van ennek értelme, ha visszatérhetünk abba, ami előtte volt, hiszen most is végig arra készülünk, ezért születtek az új dalok. Bennem ez van, hogy jó lenne végre kipróbálni ezeket az új dalokat közönség előtt is, de az állandó pörgés nem hiányzik. Jó tanulság lenne a pörgésben is megtalálni azokat a nyugodt pillanatokat, amik a karanténban voltak, szeretném, ha ez sikerülne.