Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Borzongva bujkál erre titkolt láza
a múltnak, mikor mással ültem itt.
Bolond szél sír, száz fa őrjöngve rázza
az alkonyatban vörös fürtjeit.
Véreső hull a reszkető avarra.
Az erdő tépett ernyője zörög –
s vén tölgyek törzsét dérpatina marja.
…Ki velem jársz a holt mezők között
hangtalan suhanj, kedvesem, a ködbe,
vigyázz, hogy bánatokba ne botolj: –
mert itt les reánk a nyomunkba szökve
sok letépett csók, elfonnyadt mosoly.
Furcsa félelem sodort össze minket. –
Nehéz a gyászban árván állani!
Titkon keresve tűnt kedveseinket,
vagyunk egymásnak mások árnyai.
(1932)
114 éve született a költő, újságíró, lapszerkesztő.