A hírös város volt a díszvendég

Igazán magasra állították a mércét más testvértelepülések számára a kecskemétiek, akik az idén a Forgatag díszvendégeiként mintegy 80 fős delegációval foglalták el a rendezvény több terét, színpadát, kiállítóterét. Mindenhol ott voltak, ahol a programban helyet kaptak, s hozzátehetjük, nem volt olyan esemény, ahonnan hiányoztak. 

Nehéz lenne felsorolni úgy, hogy valami kis apróság ne maradjon ki mindazon tevékenységek, kulturális programok közül, amelyekkel valósággal elárasztották a kecskemétiek az idei marosvásárhelyi Forgatagot. S ez nem véletlen, hiszen Marosvásárhelynek a legrégebbi és legtartósabb kapcsolata az idők folyamán Kecskeméttel alakult ki. Egy beszélgetésünk során Kerényi György, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Társaság fáradhatatlan vezetője, lélekmotorja elmondta, hogy a Sapientián fogalmazódott meg leginkább ennek az igazi oka. Dávid László rektor úr szerint minden racionális tény azt mutatja, hogy a két város természetes szövetségese lehet egymásnak: a méretétől kezdve a társadalmi-gazdasági struktúrája miatt nagyon sok olyan kötődést jelenthet, amit nem is kell nagyon szorgalmazni, hiszen ez természetszerűen összekapcsolja a két települést. S ez bizonyságot nyert az idei Forgatag alatt is. 

Próbáljuk meg mégis összefoglalni. Kezdhetnénk talán Pál Attila kecskeméti színművész egyéni előadásával, amely igen nagy sikert aratott. Folytathatnánk a Szivárvány Játéktérrel, amelyet Józsa Katalin, a kecskeméti ifjúsági otthon vezetője irányított, s ahol több tucat munkatársa invitálta játékra az érdeklődőket. Érdekes volt ennek keretében a magyar népmese sátor, ahol a képernyőn a televízióból ismert tanulságos magyar népmeséket nézhették végig a kisebbek, aztán sorolhatnánk a verbunkot járókat, akik a világtalálkozó gálán is bemutatkoztak. Eljöttek a diákszínjátszók is, akik Az idei év slágere a Bánk bán címmel egy kicsit „átgondolták” a legismertebb magyar dráma költőjének hajdani sorsát... Aztán volt interaktív hangszerbemutató, itt voltak a Kodály iskola néptáncosai és népzenészei, a Látó közös találkozót tartott a Forrás folyóirat munkatársaival, volt kerámia- és történelmi kiállítás, gasztronómiai bemutató, s gyönyörködhettünk a vásári forgatagon kiállított temérdek tárgyban, sőt turisztikai kiadványokkal is nyújtottak némi eligazítást azoknak, akik netán kedvet kaptak arra, hogy e gazdag kínálatot követően ellátogassanak Kecskemétre. Egyszóval minden volt, ami szem szájnak ingere, elmének és léleknek vonzó. 

S persze ne feledkezzünk meg a vendéglátókról sem! Talán nem sértődik meg senki, ha ezúttal kiemeljük a szervezők közül Náznán B. Olgát, aki több hónapja munkálkodott azon, hogy a kecskemétiek ilyen szép számban eljöjjenek és ilyen gazdag programot mutassanak be Marosvásárhelyen. Leírjuk, de tudjuk, hogy a szó nem elég: köszönjük! És elismerés jár mindazoknak, akik évtizedek óta mindkét oldalon tevékenykedtek azért, hogy a két város közötti kapcsolat – kisebb-nagyobb hullámokban ugyan – de működőképes maradjon. 

Gaál József, Kecskemét alpolgármestere a Népújságnak kifejtette: nagyon értékes és hasznos volt a Forgatagon a kecskeméti részvétel. A küldöttségünk tagjai – táncosok, kézművesek, színjátszók – bemutatták Kecskemét értékeit, barátkoztak a vásárhelyeikkel, jól érezték magukat, ami mindennél fontosabb volt. Reméljük, hogy közvetlen módon is tartós kapcsolatok születtek. Ami a hivatalos részét illeti, találkoztunk a város önkormányzati képviselőjével, Péter Ferenccel, a megyei tanács elnökével, a kecskeméti egyetem rektora pedig megbeszéléseket folytatott a Sapientia rektorával. A találkozók fő témája a gazdaságfejlesztés, a munkaerőpiac és a foglalkoztatási helyzet, az oktatás volt. Megállapítottuk, hogy nagyon sok hasonló feladattal küzdünk mind a gazdaság, mind az oktatás terén. Kecskemét térsége előbbre van gazdaságilag, de úgy gondoljuk, hogy emiatt hasznos tapasztalatokat tudunk átadni a marosvásárhelyieknek. A jövőt illetően megállapodtunk abban, hogy érdemes tovább folytatni az együtt gondolkodást: a felsőfokú oktatás és a gazdaságfejlesztés terén a kereskedelmi és iparkamarák bevonásával, konkrétan a közös érdekeltségű vállalatok közötti együttműködési lehetőségek feltárásával. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükség van arra, hogy megépüljön az autópálya Marosvásárhelyig, hiszen addig igazán nem is beszélhetünk gazdaságfejlesztésről. A város szemmel láthatóan fejlődik, lehetőség van arra, hogy kialakuljanak komoly gazdasági, oktatási kapcsolatok, jól képzett, diplomás munkarővel rendelkezik, ami a befektetőknek komoly vonzerő is lehet, van ipari park, repülőtér, ami biztosíthatja mindazon lehetőségeket, amelyeket ki lehetne majd használni annak érdekében, hogy a már említett együtt gondolkodás és tervezés konkrét lépéseit is megtegyük. 

A kecskeméti delegáció tagja volt dr. Ailer Piroska, a Kecskeméti Főiskola rektora is, aki találkozott Dávid Lászlóval, a Sapientia EMTE rektorával és meglátogatta az egyetemet is. A rektor asszony elmondta, hogy a Kecskeméti Főiskolának a Sapientiával többéves kapcsolata van, viszont ez az utóbbi időben egy kicsit elhalványult. A találkozó célja tulajdonképpen az volt, hogy felújítsák, élénkítsék a két oktatási intézmény közötti kapcsolatot. A beszélgetések során azokat a konkrét fogódzókat keresték, amelyek híd szerepet tölthetnének be a két intézmény között. Három fontos területről beszéltek, az egyik a hallgatóknak és az oktatóknak felajánlott mobilitás programok. Az Erasmus program keretében ugyanis létrejöhet a két egyetem közötti tanár- és/vagy diákcsere, áthallgatás, illetve tapasztalatcsere. Felmerült a duális képzés lehetősége is. A harmadik terület pedig az oktatásfejlesztés, a kutatás volt. Ennek keretében az is lehetséges, hogy a diákok az államvizsga-dolgozatukhoz szükséges kutatást vagy dokumentálódást elvégezhetik Kecskeméten is, vagy fordítva, de a tanárokkal olyan kutatási témákat is megbeszéltek, amelyekhez az EU is nyújt anyagi segítséget, és amelyeket közösen lehetne megpályázni. Ailer Piroska elmondta, több órát volt a Sapientián, de ez nem volt elég, reméli, hogy több napot is eltölthet, és akkor mindazt, amit ilyen rövid idő belül papírra vetettek, elmélyíthetik. 

Kerényi György a világtalálkozón is felszólalt, és köszönetet mondott mindazoknak a civil szervezeteknek, amelyek az évtizedek során bekapcsolódtak a két város közötti kapcsolatrendszerbe, s amelyek közül többnek a Forgatagon való ittlétükkor is sikerült újabb szimbolikus ajtókat nyitniuk egymás (Marosvásárhely és Kecskemét) felé. A Forgatag is példa volt arra, hogy a politikai akarattal szemben sok esetben a nemkor-mányzati szervezetek közötti összefonódás, a civil társadalom igazolja, hogy van erő túllépni az akadályokon. „A nemzeti összetartozásnak sok személyes gyökere és köve is van. Azok a csoportok itt is, ott is, amelyek egyesületté, baráti társasággá alakultak, valamint a közös rendezvények bizonyítják, hogy illene már európai módon megértenie a többségi nemzetnek, hogy nem ellenük, hanem értük is szólnak ezek a kapcsolatok, rendezvények. A magunk részéről megtettük, amit kell: kétnyelvű programot nyomtattunk és elektronikus formában közzétettük, mert mindenkit szívesen láttunk rendezvényeiken” – mondta Kerényi György, aki lapunknak kifejtette: mindezeknek köszönhetően elmondható, hogy már nem kell különleges dolgot kitalálni ahhoz, hogy a két város közötti kapcsolatok minden szférára kiterjedjenek. A két város annyira egymásért „teremtetett” építészetben, történelmében, kultúrájában, hogy szinte természetes az, hogy a kecskemétiek otthon érzik magukat a Maros partján, és ez így van akkor is, amikor az erdélyiek látogatnak el Bács-Kiskun megyébe. Aki ezekben a napokban kint járt a Forgatagon, megbizonyosodhatott erről. Kell-e ennél több?