Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-12-27 14:58:30
Januári évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
SAROLT (?, 954 körül–997 után): az Erdélyben független fejedelemként uralkodó Gyula leánya, Géza fejedelem első felesége. Házasságukból két leány és egy fiú: István született. Sarolt bizánci kereszténységben nevelkedett, házassága a Gyula és a fejedelem törzse közti szövetséget volt hivatva előmozdítani. Férje mellett elősegítette a kereszténység terjedését.
DEGRÉ ALAJOS (Lippa, 1819. jan. 6–Bp., 1896. nov. 1.): író, publicista. ~ Lajos és Miklós apja. Atyja francia származású sebész, anyja magyar volt. Jogi tanulmányait 1838–1840-ben Nagyváradon végezte. 1842-től Pesten jurátus, 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. Jurátusként részt vett az 1843-as országgyűlésen, utána rövid ideig Bécsben dolgozott, majd Pestre költözött. 1846-ban tagja lett a Petőfi körül tömörülő Tízek Társaságának. 1848-ban a pesti Közcsendi Bizottmány jegyzője, majd belügyminiszteri titkár lett, de már ez év nyarán beállt honvédnek a Földváry vezette önkéntes zászlóaljba. 1848. szept.-től huszárkapitány Móga János alatt, majd a Károlyi huszárezredben. Világos után az Alföldön bujdosott, az amnesztia hírére jelentkezett, és Aradon internálták. Szabadulása után Pestre költözött, 1856-ban végiglátogatta a magyar emigránsokat a Ny-i országokban. 1867-től a Kisfaludy Társaság tagja. 1870–75 és 1878–1881 között országgyűlési képviselő előbb a balközép, utóbb a 48-as párt programjával. 1883–1885-ben szerkeszti az Ország Világ c. lapot. Írásaiban a francia romantikusokat utánozza, visszaemlékezései időtállóak. – Fontosabb művei: Iparlovag (vígjáték, Pozsony, 1844); Eljegyzés álarc alatt (vígjáték, Pest, 1845); Félreismert lángész (vígjáték, Pest, 1846); Kedélyrajzok (elb., Pest, 1847); Bál előtt és bál után (vígjáték, Arad, 1852); Két hatalom (vígjáték, Pest, 1857); Két év egy ügyvéd életéből (r., I–II., Pest, 1853); Salvator Rosa (r., Pest, 1855); Az ördög emlékiratai (r., I–II. Pest, 1860); A száműzött leánya (r., Pest, 1865); A kék vér (r., Pest, 1870); A nap hőse (r., Pest, 1870); Itthon (r., I–II. Bp., 1877); Az elzárt gyámleány (r., Bp., 1878); Visszaemlékezéseim (I–II. Bp., 1883–84); Így van jól (r., Bp., 1887).
SZILÁGYI ISTVÁN (Nagykálló, 1819. jan. 6–Máramarossziget, 1897. ápr. 12.): tanár, író, az MTA l. tagja (1846). A bölcsészeti, jogi és teológiai tanfolyamokat Debrecenben végezte, ahol Arany János tanulótársa volt. 1842-ben a nagyszalontai gimnázium igazgatója, ott Arany János pályakezdésére volt ösztönző hatással. 1845-től 1896-ig Máramarosszigeten működött, 1840-ben és 1841-ben a Kisfaludy Társaság pályadíját nyerte el Árpád c. költeményével és a Csák és a királyleány c. elbeszélésével, 1843-ban az MTA a Szókötéstan szabályai c. nyelvészeti munkáját jutalmazta. Egyháztörténeti és helytörténeti, azonkívül pedagógiai munkákat írt. Fő művei: Keresztyén egyháztörténet (Máramarossziget, 1860); A gimnáziumi oktatásügy története a magyarországi helvét hitvallásúaknál (Sárospatak, 1861); Adalékok a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása történetéhez (Vaszary Kolossal és Révész Imrével, Bp., 1877); A római irodalomtörténet rövid vázlata (Máramarossziget, 1891).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.