Hetvenéves a Marx József Fotóklub

1953-ban alakult Marx József fotóművész kezdeményezésére a fotográfia marosvásárhelyi elkötelezettjeinek lelkes kis csapata, a városi fotóklub, amely rövid idő alatt a település határain túl is elismerést szerzett magának, és azóta is a fotómozgalom meghatározó alakulatának tartják szerte az országban. Fotósnemzedékek sokaságát „fertőzte” meg e sokrétű művészi foglalatosság szenvedélyével, számos nemzetközileg is megbecsült tehetségnek az érvényesülését segítette elő. Az úttörő mester, akinek a nevét utóbb a klub felvette, sok kiváló követőre talált, akiknek munkássága ugyancsak példásan öregbíti Marosvásárhely hírnevét. Both Gyula vezetésével évek óta rendszeres kiállítótevékenységgel hallatnak magukról. Ezen a mostani kerek évfordulón is kiállítások sorával igyekeznek még közelebb kerülni a közönséghez. Október 19-én a vár Vargák bástyájában az egyik régi klubtag, Plájás István Bontott formák című tárlata nyílt meg, 20-án a Szűcsök bástyájában a klub közös kiállítása, illetve Tordai Ede egyéni válogatása, A vírusok földje került az érdeklődők elé. A jubileumra átfogó albumot is megjelentetett a fotóklub. Az előszót közöljük az alábbiakban.

 „s az évek teltek, mint a percek”

Hetven év egy intézmény életében is tekintélykeltő időszak. Egy szabad akaratból, azonos szenvedély jegyében létesült civil tömörülés esetében hét évtized még hatványozottabb figyelmet és elismerést érdemel. Kezdjük is azzal: Le a kalappal a Marx József Fotóklub előtt! Gondolatban ezt nagyon sokan megteszik, nemcsak itthon, szerte az országban, hanem külföldön is, hiszen 1953-as megalakulása óta számtalan helyen és rengetegszer hallatott magáról a fotográfia iránt ízig-vérig elkötelezett marosvásárhelyi alakulat, sok-sok elismerést, fotóművészeti díjat hoztak a városnak a lelkes klubtagok. A babérok persze egyéni teljesítmények köré fonódnak, de az összteljesítmény is ezekből áll össze nagy egésszé, ami egész honi fotómozgalmunkra is ösztönzően hat. Egy villoni ballada refrénje jut erről az eszembe, parafrazálom: Lelkesek voltunk mindahányan, s az évek teltek, mint a percek… Igen, a múló percek, az elszálló pillanatok rögzítésére törekvő „megszállottak” lelkesedése hozta össze, tartotta egyben ezt a fáradhatatlan fotós csapatot is. Ez éltette annyi időn keresztül, miközben sorsát, létezését egymást váltó rendszerek és abszurdba hajló társadalmak, diktátorok és helyi potentátok, anyagi és együttélési nehézségek, más megpróbáltatások tették gyakorta kérdésessé. A fotóklub pedig nemcsak hogy fennmaradt, de ma talán még virágzóbb, mint eddig bármikor. Harminc taggal igyekszik bizonyítani, hogy méltóképpen igazodik azokhoz az elvárásokhoz, amikhez a kezdeményező, akinek a nevét 1992-ben bekövetkezett halála után vette fel a klub, mindig ragaszkodott. Hosszasan sorolhatnám, mit várt el Marx József fotós társaitól, több más alkalommal megtettem már, most egy dolgot hangsúlyozok csupán, az igényességet, ami nyilván a minőségi fényképezés egyik legfőbb előfeltétele. Ennek szellemében folytatta tevékenységét a későbbi klubelnökök – Bálint Zsigmond (1992-2002), Tamás András (2002-2004), Incze István (2004-2011) és a jelenleg is fáradhatatlanul szervező Both Gyula – irányításával ez a sokféleségében is egységes, kitartó alkotóközösség, amely tetszetős változatosságban és sokszínűségben egyértelműen humánus üzenetet közvetít közönségének. Ahányan fotóznak, annyiféleképpen láttatják környezetünket. Természetesen mindannyian a saját tudásuk, tehetségük függvényében váltak, válnak sikeressé. Egyesek nemzetközi szakmai elismeréseket, kiválósági címeket is magukénak tudhatnak, mások még csak az érvényesülés útján lépkednek, a klubbeli együttműködés mégis mindenkinek hasznára válik. Így volt ez tegnap is, így van ma, és remélhetőleg a jövőbeli tevékenység is ekképpen alakul.

Az albumból kiderül, hetven esztendő alatt 113 fotós lépett be a klubba, tízen tekinthetők alapítóknak. Közülük már csak Bálint Zsigmond van köztünk, ő viszont jelenleg is követendő példa mindenki számára. Mindenütt ott van, ahol valami fontos történik, fiatalos lendülettel, gazdag tapasztalata teljes arzenáljával, albumok sorozatával is gyűjti, rögzíti immár digitálisan a népélet jelenségeit. Marosvásárhelynek minden periódusban megvoltak a maga legendás fotósai. Ha idősebbekkel beszélgetünk, a nemrég távozott Haragos Zoltán neve, az Erdélyi Lajosé, Ajtay Viktoré, Schnedarek Erviné, Molnár Zoltáné, Török Gáspáré, Mihu Constantiné, Pálosi Ferencé feltétlenül elhangzik, ha a maiak kerülnek szóba, a már említettek mellett Tordai Ede, Fülöp Jenő, Kerekes Péter Pál, Plájás István, Cseh Ilona, Kucsera Jenő, Gheorghiu Petru, Borbély Zoltán neve vetődik fel bizonyára. Vagy éppenséggel másoké, akiket szintén joggal sorolhatnánk. Azokat is, akik az eltelt évtizedekben más országba települve illeszkedtek a fotográfia élvonalába. Az a korábbi értékes hagyomány, amit a Marx József Fotóklub Marosvásárhely figyelemre méltó fotótörténeti múltjából átörökített, és korszerűsödve, újítva tovább gyarapított, alaposan körüljárt nép- és helyismeretben, közösen is végzett falukutatásban, elmélyült emberábrázolásban, alkotótábori projektekben kamatozik, következetesen folytatva mindazt, amit a szociofotóban, táj- és természetfotóban eddig is kellő érzékenységgel, metaforikus láttatóerővel a világ elé tártak. Évfordulók jönnek, évfordulók mennek, ami köztük történik, és meghatározza az életünket, az a legfontosabb lételeme a fotósnak. Kívánjuk, hogy sose fogyjanak ki a témákból, mondandókból a következő évtizedekben sem!

Fotó: N.M.K.