Három falu ünnepelt

Furcsa egybeesés, ha arra gondolunk, hogy szombaton volt a nyári napéjegyenlőség. Az eseményt történelmi idők óta jelzik szerte a világon. Az ünnepek is ilyen jelek egy közösség életében. Lezárnak egy időszakot, megnyitnak egy másikat, jelzik az átmenetet, az élet ciklikusságát. A rendszerváltás óta, immár szabadon, minden település falunapokat tart, amelyek többé-kevésbé valamilyen vallási vagy profán ünnephez kötődnek. Kellenek ezek a közös együttlétek, amelyek megerősítenek, attól függetlenül, hogy a szervezők milyen jelleget adnak nekik. Fontosak ezek a napok, ilyenkor egy kicsit váltunk, kilépünk a szürke mindennapok rutinjából, szórakozunk abban a közegben, ahol a legjobban érezzük magunkat. 

 

A hét végén Mezőfelében, Csejden és Pókában szerveztek falunapokat. A közös ezekben az, hogy egyik település sem községközpont, s a rendezvények célja valójában az volt, hogy jelezzék a „külvilágnak”: önállóan is léteznek, dolgoznak, értéket alkotnak és szórakozni is tudnak e településeken. 

Mezőfelében

A mezőfeleiek kézművessége messze földön ismert, s a falunap is jó alkalom arra, hogy felvonultassák mindazt, ami emblematikus lehet. Így került sor a helyi kul-túrotthonban egy komplex kiállításra, ahol a református nőszövetség által készített dísztárgyak mellett helyet kaptak a hagyományos gyékény- és nádfonások (Lázár Éva, Pápai Ferenc), a varrottasok (Koncsag Erzsébet) és a falu világát igen szépen ábrázoló festmények (Benkő István). A már ismert Novák József címerei sem véletlenül kerültek a falra, hiszen felesége felei. 

S ahogy ilyenkor lenni szokott, a szervezők gondoskodtak arról, hogy mindenki, korra, nemre, vallási felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül találjon magának programot. Már pénteken este a zsúfolásig megtelt művelődési otthonban a Kéknefelejcs nótatársulat teremtett jó hangulatot. Szombaton a sportkedvelők minifoci-bajnokságon mérhették össze tudásukat, majd délután az mezőcsávási és felei óvodások és iskolások népi gyermekjátékokkal, rövid színdarabokkal szórakoztatták a szülőket és nagyszülőket, majd bemutatkoztak a kiállítók. Vasárnap a rendezvény a sportpályára költözött, ahol a sportrendezvényeken kívül nem maradhatott el a hagyományos gulyásfőző verseny sem, ahol nem is a vetélkedés volt a lényeg, hanem az, hogy ki-ki a maga ismerősét megvendégelje, együtt legyen vele. S ha már Mezőcsávás, akkor kihagyhatatlan volt a fúvószenekar, az általános iskolások és a református egyház furulyásai is szép műsort mutattak be, és jó volt látni, ahogy a kicsik és a nagyok ropták a néptáncot. Este könnyűzene és operett, a buli előtt pedig rockzene hangzott fel a színpadon. 

Fekete Gyula, a főszervezők egyike, a Pro Câmpeniţa – Mezőfele Egyesület képviselője, helyi tanácsos elmondta, a mintegy nyolcszáz lelket számláló, nagyrészt magyar faluban már a tavaly igényelték, hogy legyen külön ünnepség, hiszen a községben nem igazán tudtak ilyen rendezvényt szervezni. Összefogással, támogatással, érdeklődéssel sikerült másodszor is „kalap alá hozni” a falunapot, s reméli, hogy ez elöljárója lesz majd a községi napoknak is – mondta többek között. 

Szép gesztus volt, hogy a fellépők egy-egy feliratozott trikót kaptak, s ezáltal, újkori rítusként, a szereplőket is bevonták a teendőkbe, azzal a reménnyel, hogy jövőre is megtartják a rendezvényt. 

Csejden 

Alig tíz kilométerre van a megyeszékhelytől, mégis úgy tűnik, mintha néhány évtizedet mennénk vissza az időben. A dombok, erdők övezte kis faluban még nincs internet, csatornázás, ivóvízhálózat, egyetlen főutcából és néhány leágazásból áll a település egy ilyenkor szerény vizű patak mentén. Mégis volt erejük, hogy megszervezzék az első falunapot, amelyet a Pro Csejd Egyesület és a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal, valamint az ifjúsági egyesület kezdeményezett. 

Filep Zoltán főszervező a Népújságnak elmondta, nem titkolja, ezáltal szeretnék egy kicsit felhívni a figyelmet a településre, a környezetére, arra, hogy még milyen infrastruktúra-beruházást kellene megvalósítani. Mert az ünnepség nem csak a mulatozásról kell szóljon. Mi falusi városiak vagyunk – mondja, utalva arra, hogy a községközpont összenőtt Marosvásárhellyel, s az ugyancsak oda tartozó kis falu mégis „nagyon” vidék. Véget ért az iskolai év, kezdődik az aratás – mondja, ezért találták alkalmasnak június első vasárnapját (az idén máris csúszott ez az időpont), hogy hagyományosan falunapokat szervezzenek. S ha már az első, akkor legyen nagy csinnadratta. Az ünnepséget a szászrégeni fúvószenekarok nyitották meg és a hagyományőrző huszárok, akiket ilyen szépen kiöltözve sohasem láttak a faluban – véli a szervező. 

Aztán helyet adtak a csejdi és marosszentgyörgyi kisiskolásoknak és óvodásoknak is a színpadon, s eljött a marosszentgyörgyi Jubilate Deo dalcsoport és a szintén községközpontbeli Cousen együttes, s fergeteges táncot mutatott be a marosszentgyörgyi Táltos magyar és a Vadrózsa cigánytánccsoport. 

Sóvalvi Szabolcs polgármester okleveleket adott át a négy legidősebb és legfiatalabb csejdi lakosnak és házaspárnak. A hab a tortán az X-Faktor tehetségkutató verseny győztesének, Oláh Gergőnek az előadása volt. S jó hangulatú előadást tartott a Maros Művészegyüttes. Az ünnepséget pedig az egyre népszerűbb marosvásárhelyi Vecker együttes zárta. 

S ha már az ünnep célja az volt, hogy jelezzék jelenlétüket, ezt nem tehették másként, mint lampioneregetéssel, amelyek talán a megyeszékhelyig is ellátszottak, hiszen a város légvonalban alig három kilométerre van. Mégis oly távol. 

Pókában

A pókaiak hagyományt teremtettek az ünneppel, hiszen már a 12. alkalommal gyűltek össze az iskola udvarán, ahol a kis színpadon délután a szomszédok (Vajda-szentivány és Marossárpatak) hagyományőrző néptáncegyüttesei léptek fel, majd Ördög Miklós Levente és Szabadi Nóra, Ábrahám Tibor szórakoztatták a jelenlévőket. S ahogy lenni szokott, délelőtt a református istentisztelet nyitotta meg a rendezvényt, és mindenkit ünnepi ebéddel vártak. 

S ha már Póka, akkor tudni kell, hogy az üstökben nem gulyás, hanem halászlé főtt, hiszen a környék horgászparadicsom. S az üst mellé álló 10-12 csapat tagjai olyanok, mint egy labdarúgó-bajnokság 

(sz. m.: mondhatjuk, világbajnokság, hogy legyünk aktuálisak) válogatott sportolói, mivel évről évre átadják egymásnak az „arany-fakanalat”, mert az, hogy ki nyer, attól függ, hogy ki mennyire borsos, vagy ázott, pihent stb. hangulatban van. A jó ízeket itt garantálják, s a jó hangulat is biztosított! 

Az esti óriási tábortűz lángja lármafaként jelezte, hogy a pókaiak megérdemlik ezt az ünnepet is.