Hajdu Szabolcs: olyan filmet akartunk, amit jó csinálni

A célkitűzésünk egy olyan film elkészítése volt, amit jó csinálni, amiből lehet tanulni és amivel a végén mindannyian elégedettek vagyunk – hangsúlyozta az MTI-nek Hajdu Szabolcs, az Ernelláék Farkaséknál című, Karlovy Varyban Kristály Glóbuszt nyert alkotás rendezője és forgatókönyvírója. 

A Tamara, a Macerás ügyek, a Fehér tenyér, a Bibliothéque Pascal és a Délibáb rendezője legújabb független filmjéről szólva hozzátette: mindezek megvalósulása után „csak a hab a tortán”, hogy az Ernelláék Farkaséknál világpremierjére Közép- és Kelet- Európa egyetlen A-kategóriás seregszemléjén, a hivatalos versenyprogramban kerülhetett sor. 

A film alapjául az ugyanezen a néven, szintén Hajdu Szabolcs rendezésében futó színházi előadás szolgált. Története szerint Farkas és felesége, Eszter, valamint kisfiuk kénytelenek befogadni otthonukba Eszter nővérének, Ernellának Skóciából egyévnyi sikertelen megtelepedési kísérlet után visszatérő családját. A hívatlan vendégekkel való kényszerű együttlét rávilágít a szereplők közt lappangó feszültségekre és ellentétekre. 

„A színházi premiert követően, látva a közönség reakcióját, rögtön eldöntöttük, hogy filmet is csinálunk a történetből. Szerettük volna, ha nemcsak egy dokumentációs értékű színházi felvétel marad meg belőle, hanem az előadás színvonalához méltó mozgókép is” – idézte fel a rendező, hozzáfűzve, hogy így sokkal több emberhez jut el az előadásban összesűrített tapasztalat, hiszen Karlovy Varyban egyetlen vetítésén többen látták, mint a színházban egy egész évad alatt. 

A színpadi előadáshoz hasonlóan Hajdu Szabolcs mellett legközelebbi munkatársai, Szabó Domokos, Gelányi Imre és Török-Illyés Orsolya – a rendező felesége – szerepel a filmben, kiegészülve a Maladype Színház két színésznőjével, Tankó Erikával és Szilágyi Ágotával. 

„A színházi előadásban a gyerekszerepeket felnőttek játszották, és amikor a filmet elkezdtük forgatni tavaly szeptemberben, őket lecseréltük a saját gyerekeinkre” – mondta el Hajdu Szabolcs, kitérve arra is: a forgatás 12 napig tartott, helyszíne saját lakásuk volt. Az alkotást Hajdu Szabolcs 13 operatőr szakos tanítványa fényképezte, többségük a Budapesti Metropolitan Egyetemről, míg a hangmérnöki munkát a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai végezték. 

A producerek Herner Dániel, András Muhi, Ferenczy Gábor és Muhi Zsófia voltak. Az MTI kérdésére, hogy mennyire nehéz ma Magyarországon független filmet forgatni, úgy válaszolt: „nem volt nehéz, mert pont annyit vállaltunk, amennyit az adott körülmények és lehetőségek között meg tudtunk csinálni”. Mint fogalmazott, nagyon gyorsan dolgoztak, és még gondolatban sem merült fel, hogy nem fogják tudni végigvinni a filmet, amelyet várhatóan ősszel mutatnak be Magyarországon. 

A filmrendező az M1 csatornának adott interjúban úgy fogalmazott: „az a fontos ebben a filmben, hogy nem lehúz, hanem inkább felszabadít”. Tele van játékos és vidám jelenetekkel, ugyanakkor „kellően mélyre megy ahhoz”, hogy a nézők „aktívan tovább tudják gondolni a saját életükben”. Hajdu Szabolcs szerint már a színházi előadás is „nagyon intim volt”, de attól, hogy a filmet a saját lakásukban forgatták, még személyesebbé vált a történet. „Tulajdonképpen megnyitottuk egy virtuális közönség előtt az otthonunkat, és a közönség nagyon hálás volt ezért.” 

A film „egy sokfelől összegyűjtögetett eszszenciális családot mutat meg”, egy mai családot, és erre a történetre Karlovy Varyban az 1200 férőhelyes moziteremben „ugyanúgy, ugyanolyan ütemben reagáltak” a nézők, mint a lakásszínházban.