Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Jól benne járunk a farsangi időben, de kevés a hírünk hagyományos farsangi szokásokról, játékokról, kosaras és egyéb bálokról, az ünnepkörhöz kapcsolódó más eseményekről. Aktuális járványhelyzetünk miatt ez érthető, de nem természetes állapota a kultúrának, sőt az emberi létezésnek sem. A járvány előtti világunkban ilyenkor egymást érték a rendezvények, de legalább egy jókedvű összejövetelre, táncmulatságra vagy iskolai karneválra mindenütt futotta.
Hagyományos farsangi szokások, játékok
A hagyományos népi kultúrában a farsang időszaka a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör között, vízkereszt napjától hamvazószerdáig, valóságos színházi évadnak is számított. Az európai és a magyar népi kultúrában a farsangi időhöz kapcsolódik a legtöbb dramatikus szokás és játék. A falvak életrendjében ez a mezei gazdálkodás rövid szünete, a pihenés, a téli asszonyi társas munkák, a leány-legény fonók és más összejövetelek, a szórakozás, a táncmulatságok, a párválasztás és lakodalmak, a fonóbeli játékok és maszkos jelenetek előadásának ideje volt. Mozgalmas, sűrített időrendje a kalendáriumi évnek és az emberi szabadságvágynak.
A farsangi dramatikus szokások és játékok bősége tekintetében a közép-erdélyi néprajzi tájunk, Marosszék és a tágabban értelmezett marosi régió egyike lehet a leggazdagabbaknak, akár európai viszonylatban is. Amikor évtizedekkel ezelőtt szülővidékemen elkezdtem a gyűjtésüket, dokumentálásukat, ezt a végtelen gazdagságot még nem sejtettem. De elkapott a megismerésük láza: farsangról farsangra, vidékről vidékre, faluról falura, szinte házról házra menve, jelenetről jelenetre kérdezve, figyelve, elvegyülve a farsangolók között, lassan kibontakozott a farsangi színjátékos világ, és benne a játékos ember, a homo ludens alakja. Amikor aztán egy időre abbahagytam és megszusszantam, elcsodálkozhattam: 126 településről 915 farsangi szokás- és játéktípus vagy változat és még több farsangi alak nézett vissza papírról, fényképről, szólt hangszalagról, filmkockáról. Ezekkel a játékokkal egyrészt a farsangi időben tartott fonókat és más társas összejöveteleket keresték fel, vagy házról házra jártak az álöltözetes alakok (többségükben legények, de férfiak és asszonyok is, a szomszéd fonó népe), akiket tájainkon hol maszkuráknak, hol fársángoknak, másutt batykóknak, bakkusoknak neveztek. „Fonószínház” is lehetne a neve, mert leginkább a fonó népi intézménye szolgált keretéül, színpadául. A farsang utolsó napjaiban, különösen húshagyókedden és hamvazószerdán, a falu terei változtak mozgószínpaddá, kötött szerkezetű vagy más vidám menetek járták az utcákat. Résztvevői (régebben házasság előtti legények, férfiak, újabban asszonyok, leányok is) egy-egy jelenetet adtak elő többször a nap folyamán, beköszöntek a házakhoz, és sokféle tréfát megengedtek maguknak. Ahogyan szerették mondani: űzték az eszüket, fogta őket a figura. Ez az „utcaszínház” a teljes közösséget szólította meg, és egyben ennek a szószólója.
A fonószínház vidékünkön kedvelt előadásait tematikus rendbe sorolva, kezdhetnők az állatmaszkos játékokkal (kecske, ló, medve, bika, gólya), folytatva a mitikus alakokkal (halál, ördög, bábuk), az életfordulókkal (lakodalmas és halottas játékok), a mesterségeket, embertípusokat megjelenítő játékokkal (betyárok, cigányok, kovácsok, orvos, borbély stb.), de jelenünkhöz közeledve egyre sűrűbben színre léptek a korabeli aktualitás alakjai is. A farsang végi utcaszínház jellegzetes szokásjátékai régiónkban a szimbolikus lakodalom (a sámsondi fehér fársáng, a kölpényi szép fársáng, a kibédi fársáng), a komikus-parodisztikus lakodalom (Beresztelke, Szásznádas-Pipe), a vénlegény- és vénleánycsúfolás (csutakhúzás a Nyárádmente falvaiban), a farsang temetése (Görgényüvegcsűr, Sóvidék, Küküllő vidéke), a farsang és a böjt, Konc király és Cibere vajda küzdelme (szórványosan a teljes régióban). A hagyományos fonószínházi játékok közül lassanként kimaradtak az állatmaszkos és a mitikus alakok, a farsang végi utcaszínház lakodalmas és temetési játékai megőrizték népszerűségüket. A farsangi kultúrában egyszerre temetnek, űzik a telet, és lakodalmaznak, párosodnak az új élet, a tavasz, a megtisztulás örök reményében és óhajával.
A mindenkori aktualitás farsangi alakjai
A hagyományos farsangi jelenetek és alakok mellett már jó ideje megjelentek az adott korszak aktuális figurái. A fonószínház szobai, belső, a kívülállóktól elzárt tere erre sokkal alkalmasabb volt, mint az utcaszínház kötött rendje, nyilvános tere, bár ez utóbbiban is egyre gyakrabban fel-feltünedeztek az elmúlt évtizedek során. Ragadjunk ki néhány példát a mindenkori aktualitás farsangi jelenetei és alakjai közül a második világháborútól napjainkig.
Mezőmadarason és több más faluban az 1940-es évek végének fonójában megjelenítették a menekülést, az orosz katonákat, nagy riadalmat, felfordulást okozva a fonóházban. A marosszéki Mezőség falvaiban az 1950-es években percseptorok, adószedők jelentek meg farsangi alakként, és követelték az adót. „Ezt a fonóban komolyan elhitték. Haragudtak reám, hogy miért vittem oda, nem ismerte meg őket senki.” Ugyanebben az időben Magyarpéterlakán állatbegyűjtőnek öltöztek a legények, a fonó népét megvizsgálták, hogy „jó húsban vannak-e”. Mezősámsondon utánozták a pénzcsalókat, akik a földgáz bevezetésére pénzt gyűjtöttek a faluból, majd nyomtalanul leléptek. Gyulakután farsangi batykóként jelenítették meg a kollektív gazdaság fogatosát, brigádosát és elnökét. A jelenetben a fogatos arra panaszkodott, hogy nem kapnak fizetést, eldobta az ostorát, felmondott. A brigádosról és az elnökről gúnyolóéneket kezdtek, becsapták az asszonyokat. „Mert én többé sose hiszek/ Az ő hazudós szavoknak”, fújták. Mezőfelében az 1980-as években több farsangi játékban megjelent a milicista. Egyrészt olyan játékok születtek, amelyekben ő az egyik főszereplő, másrészt a hagyományos játékok bővülhettek a rendőr szerepkörével. Az 1989-es karambol jelenet színhelyén megjelenik a milicista alkoholszondával, de ő is alig áll a lábán. A bikavásár jelenetben követeli az eladócédulát, a bikát a vágóhídra küldi, a gazdát a „vármegyeházára”. Az 1992-es változatban is kérné a cédulát, de „most szabad a vásár”, nem parancsolhat, végül a „bika” szarvai között találja magát.
Változtak az idők a farsangi játékokban, de a farsang örök szabad szelleme nem. Az 1990-es farsang aktuális figurái természetesen a néhány héttel azelőtt kivégzett diktátor és hozzátartozói voltak. Mezőfelében N. C. mint suszter jelent meg cipészszerszámokkal és kitüntetésekkel, a farsangtemetésen többfelé a házaspár koporsóit is elégették. Az 1990-es évek elejének jellegzetes aktuális alakja volt a földmérő brigádos és a földéhes. Alsósófalván komikus mozdulatokkal mérte kinek-kinek a „jussát”, Kelementelkén a riporternek elmondta a földéhes, hogy megkapja a „három sing földet” (sírhelyet a temetőben). A fotóriporterek és a tévések is népszerű farsangi figurákká váltak. A mikrofonjuk kukoricacsusza, az „operatőr” disznóperzselő szerkentyűvel filmezett. Megjelentek a lovas indiánok és „kóbojok”, az apácák és az utcai lányok, Mezőfelében éppenséggel a türelmi zóna jelenet, Gyulakután a vetkőző kisasszony. Mezőfelében és Beresztelkén bányászok csaptak össze a rendőrökkel, az emlékezetes bukaresti bányászjárást utánozva és parodizálva. Nagyot ugorva az időben, de Beresztelkén maradva, békefenntartó ENSZ-katonákkal is találkozhattunk 2006-ban, a hagyományos palacsintasütő és -osztogató szekérről megkóstolhattuk az új világ, az EU palacsintáját, aminek, a reklámja szerint, már akkor 5 euró volt darabja. S ha már nem kell a legényeinknek katonának menni, nincsenek katonalegények, akkor az alsósófalvi leányok öltöztek annak, bokrétával a kalapjukban. Felvirágzott a sóvidéki gyógyturizmus? Nosza természetgyógyász szépségszalonnal és Pusztai Uniós Wellnessközponttal várták az alsósófalvi Puszta utcában a farsangtemetés résztvevőit. Kellene a bölcsőde, de még nincs a faluban? 2020-ra elkészült a farsangi bölcsőde, igaz, csak két férőhelyes.
S ha már itt a járvány, és kell az oltás, bőven volt belőle a 2021-es alsósófalvi farsangtemetés utcai asztalán, úgymint sófalvi, atyhai, siklódi és bukaresti vakcina, a sófalviak közül többféle, és aki mégis elkapta a vírust, befeküdhetett a rögtönzött, teljes felszereltségű, utcai Bábakalács Kovid Kórházba. A farsang szelleme, játékkedve nemcsak a hagyományos szokásokat élteti, hanem megteremti komikus vagy mellbevágó aktuális jeleneteit és alakjait is.
Dr. Barabás László