2022. december 10., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

110 éve született, és 15 éve hunyt el

 Épp harminc éve, 1992. október 7-én Vadasdra látogatott Haáz Sándor erdélyi magyar etnográfus, grafikus, a székely népviselet egyik legavatottabb ismerője, a népművészet tudora. Akkor épp 80 éves volt. E sorok írójának meghívására érkezett a faluba, azzal a céllal, hogy megtekintse a helyi református templom belsejében lévő textíliákat, a padokra és karzatokra évtizedekkel korábban felszerelt kézimunkákat, és véleményt mondjon egy esedékes, teljes varrottascseréről.

 Haáz Sándort korábbról ismertem, gyakran találkoztunk a Kriza János Néprajzi Társaság gyűlésein, szakmai megbeszéléseken vettünk részt itthoni és külföldi szemináriumokon.

Gyakran fordultam meg marosvásárhelyi lakásán, a Ballada utca sarkán, ahol a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jegyében beszélgettünk népi kultúránk múltjáról, jelenéről, a tiszta forrásból való merítkezés fontosságáról. Szó volt egy vadasdi gyermeklájbiról is, amit az édesapja, Haáz Ferenc Rezső 1912 körül rajzolt le Székelyudvarhelyen (a piros-kék csíkos, széles kék zsinórozású lájbit egy vadasdi diákon látta meg), amely ma is a székely anyaváros múzeumában található. Erről bővebben a Népismereti Dolgozatok 1978 kötet 143. oldalán ír.

Kérésemre örömmel vállalta, hogy saját autónkkal kijön Vadasdra, s egy éjszakát lakásunkban tölt, ahol tovább folytattuk a beszélgetést, ott, ahol korábban abbahagytuk... Ekkor került elő a családi könyvtárunkban őrzött, korábban megvásárolt Udvarhelyi varrottasok. Írás utáni varrottas minták 

Szentimrei Judit előszavával (társszerző Cs. Gergely Gizella; szerkesztő Salamon Anikó) című kötet, amely 1976-ban jelent meg a Kriterion gondozásában. Sok fontos, érdekes dolgot mesélt az anyaggyűjtésről, a kötet rajzanyagáról, a kiadás hátteréről, amiről egyébként sohasem szereztünk volna tudomást. A kötet borítójára ajánlásként ezt írta: A vadasdi fiatalok lelkes és szorgos munkájuk mellé állva segítséget szeretnék adni Székely Ferencnek és Teréznek szeretettel: Haáz Sándor (aláírás) 1992. X. 7.

Másnap látogattuk meg a helyi református templomot, ahol Kiss Károly lelkész fogadott, bemutatva a megfakult, kicserélésre „megérett” textíliákat. A helyszínen előadott érvelései és szakmai tanácsai elérték céljukat: az általa ajánlott mintázat, a formai követelmények bemutatása teljes változást hozott a templombelső későbbi átalakításában. Ma is ezek az írásos kézimunkák díszítik a vadasdi templombelsőt.


* * *

Haáz Sándor már egyetemista korában bekapcsolódott az erdélyi fiatalok falukutató mozgalmába, s budapesti diákként megismerkedett az Országos Magyar Bokréta Szövetségen keresztül a néptáncmozgalommal. Egyetemi néptánccsoportot szervezett és irányított. A háború kitörése után visszatért Erdélybe, és tanár lett Székelyudvarhelyen, Korondon és Székelykeresztúron.

1955-ben került Marosvásárhelyre, ahol néptánc-szakirányító volt a Maros-Magyar Autonóm Tartomány központi Alkotások Házában, majd 1956 októberében, amikor megalakult az Állami Székely Népi Együttes – a későbbi Maros Művészegyüttes –, őt bízták meg a tánckar megszervezésével, a táncmesteri teendőkkel. 1964-ig volt a népi együttes koreográfusa és kosztümtervezője. Ezután rajzot tanított az egyik marosvásárhelyi iskolában. 1974-ben nyugalomba vonult, ezt követően szakirodalmi és népművészeti munkásságának élt. Az ő rajzaival jelent meg Gazda Klára Gyermekvilág Esztelneken című munkája (1980) és Szentimrei Judit Széki iratosok című kiadványa (1982).


Haáz Sándor 95 éves korában, 2007. május 21-én hunyt el. Idén volt születésének 110. és halálának 15. évfordulója.