2022. szeptember 24., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az (újra)felfedezés örömét élhették át azok a művészetkedvelők, akik a Maros Megyei Múzeum várbeli székházában rendezett jubileumi kiállításon találkozhattak a száz éve született Györkös Mányi Albert festményeivel. A kalotaszegi születésű, kolozsvári alkotó naivan leegyszerűsített, álomszerű képi világát, gyermekien tiszta, erőteljes színeiben is varázslatos, balladás hangvételű festészetét négy és fél évtizeddel ezelőtt ismerhették meg a vásárhelyiek. A festői tehetségét negyvenévesen felfedező, majd nagy szenvedéllyel kiteljesítő zenész akkor már egyre (el)ismertebb kezdett lenni, a Kultúrpalotában a szobrász Benczédi Sándorral közösen mutatkozott be, kellemes meglepetést szerezve a helyi közönségnek. Egyértelmű sikerként őrzi az emlékezet azt a tárlatot. A mostani is mély nyomokat hagy a látogatókban. Az újabb nemzedékek az első találkozás élményével, a régebbiek az egykori szép emlékek felelevenítésével gazdagodva üdvözölték a Györkös Mányi Albert Emlékház kezdeményezését, hogy a centenáriumi emlékév keretében utaztatják az anyagot, és Kolozsvár után az itteniek máris láthatják a hagyatéki gyűjteményt, amit erre az alkalomra magángyűjtők, intézmények kölcsönzött képeivel is gyarapítottak. A vásárhelyi múzeum kiállítótere kisebb, mint amekkorát a Bánffy-palota galériái biztosítanak, de meghitt, rég letűnt korokat idéző, történelmi hangulatával sejtelmesebbé teszi, fel is erősíti a Györkös-festmények teremtette különleges atmoszférát. Erről az emlékházat vezető, a hagyatékot gondozó, az eseménysort elindító Kós Katalin és a társszervező Szebeni Zsuzsanna, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője is szólt a megnyitón. Szuggesztíven méltatták is a festő művészetét, hiszen annak alapos, jó ismerői, elmélyültek benne, amikor az Álomképek című háromnyelvű, átfogó, tartalmas kötetet és a Györkös Mányi Albert metszetei című, ugyancsak tetszetős albumot írták, szerkesztették, gondozták. Azzal a meglátásukkal is egyet lehetett érteni, hogy noha Marosvásárhelyen a kolozsvári kiállításon szerepelt 123 munkának csak alig több mint felét lehetett falra helyezni, az életmű szellemét, lényegét, jellegzetességeit hiánytalanul sikerült felmutatni, a legfontosabb alkotások nem hiányoznak a tárlatról. 


A Györkös 100 kiállítás megnyitója 2022. május 3-án a Maros Megyei Múzeum várbeli székhelyén. Méltatók: (balról) Kós Katalin, Ötvös Koppány-Bulcsú és Szebeni Zsuzsanna. 

Közreműködő: Domahidi Zsuzsa fuvolaművész



Ez a két friss kiadvány, Kántor Lajos korábbi Györkös-monográfiája (1995), a festőről megjelentetett sok tanulmány, értékelés, vallomás, interjú mára már alaposan körbejárta ezt az egyedi alkotói jelenséget, ennek még vázlatos ismertetésére sincs most terünk, lehetőségünk, ezzel talán valamikor később próbálkozhatunk. Azt viszont érdemes ezúttal is kiragadni, amit az Álomképek kötet közöl – Németh Lajos művészettörténészt idézve – az 1993-ban elhunyt festőről: „… saját művészi látásán átszűrt világot jelenít meg, amely egyszerre hordozza magában a múlt nagy tradícióját és a művészi egyéniség közlési vágyát, egyéni rejtjeleit. Komor és szigorú művészet ez – a múlt és a jelen metszőpontján születő tiszta képlet. Nem elég megnézni, együtt kell élni vele.”

Igen, ez utóbbi megállapítást az alaposabb művészeti felkészültséggel nem rendelkező, laikus néző is érzékelheti. Ha beáll a kis termek közepére, és onnan néz körbe, egyszer csak azt tapasztalja, úgy körülöleli a színek zsongása, hogy mozdulni sem képes. Ha pedig mégis közelebb vonzza magához a festmények valamelyike, akkor sokáig az nem engedi továbblépni. Marasztaló az izzó vörösek szólója, a kék megannyi sötét és világos árnyalata, a fehérek, sárgák, a kalotaszegi színvilág lenyűgöző kórushangzata. Megfigyeltem, a látogatók mindegyre ide-oda járnak a három teremben, vissza-visszatérnek hol egyikbe, hol a másikba. Nehéz eldönteni, melyik festmény tetszik jobban, melyiknek van több mondandója szemlélői, a festővel párbeszédet kezdők számára. A szülőfalu, Tordaszentlászló? Annak ősiséget sugárzó, titokzatos lelkülete? Netán Szék vidéke? A tájba szervesülő emberek állataikkal, értékteremtő foglalatosságaikkal, hitéletükkel? Az egykorvolt, ódon Kolozsvár? A Kalevala eposzi jelrendszere? A templomok, szentélyek misztikuma? Az emberlelkű hangszerek motívuma? A léthelyzetek, népszokások szürreális színjátéka? A madonnaarcok, a gyermekszemek, az elrévedő tekintetek? Sokáig lehetne sorolni a festmények, a ködösített látomások erényeit. Nem kétséges, a kiállításon mindenki megtalálja a festő által neki szánt, személyre szabott üzenetet. 

Az emléktárlat június 30-ig látogatható.


A háború temetése… Györkös Mányi Albert olajképe, 1969


Téli erdő piros rókával, 1975

Kicsengetés… Györkös Mányi Albert metszete


 Köszöntő… Györkös Mányi Albert metszete