Gesztusok

Nem újdonság, hogy Románia az 1918. december elsejei nagy egyesülés századik évfordulóját készül megünnepelni, amikor Erdély Románia részévé vált. Az esemény, amely nem mindenki számára egyértelmű öröm, lehetőséget biztosít a nacionalistáknak, hogy szabadjára engedjék magyarellenességüket, törvénytervezeteket találjanak ki a magyarság jogos törekvéseinek a visszaverésére, zsigeri gyűlöletük kimutatására. Ezekről már volt alkalmunk beszámolni, az év végéig minden bizonnyal még sokszor kimutatják a foguk fehérjét a szolgálatos nacionalisták.

A centenáriumi készülődéshez tartozik, hogy a Magyarok Romániában – száz év története című dokumentumfilm-sorozat első részével indította az RMDSZ a www.ezer100.ro honlapot. A weboldalon azok a projektek kapnak helyet, amelyek célja hangsúlyozni: a centenárium az erdélyi magyarság számára a lehetőség éve lehet, amikor felmutathatja mindazt, amivel az elmúlt évszázadban gazdagította Romániát. A szövetség ügyvezető elnöke szerint a céljuk a centenáriumi évben az, hogy az erdélyi magyarok jobban megismerjék saját múltjukat, hogy reflektorfénybe kerüljenek a magyarság értékei, amivel az elmúlt száz évben gazdagították Romániát, és ami arra is rámutat, hogy az erdélyi magyarság értékteremtő közösség, nem veszélyforrás Romániában. 

A honlap bemutatkozó oldalán olvasható: „2018-ban Románia megalakulásának 100. évfordulóját ünnepli. Nekünk, erdélyi magyaroknak pedig a kisebbségi lét 100. éve. Lehetőségünk nyílik elmondani a román közösségnek, hogy nélkülünk ma kevesebb lenne ez az ország. Hogy itt vagyunk, nem készülünk elmenni innen, itt tervezünk jövőt. Ezt az országot akarjuk jobbá tenni, közösen. Nem elvenni, hanem hozzátenni akarunk Romániához, úgy, ahogyan az elmúlt száz évben is tettük”.

Szép gesztus. Lehet szebb cél annál, hogy a magyarok a románokkal közösen szeretnék közösen jobbá, élhetőbbé tenni ezt az országot?

Ezzel szemben tegnap egyik román napilap szalagcímben hívta fel a románok figyelmét, hogy „a nagy egyesülés ellenségei nem alszanak”! Ha valaki még nem jött volna rá, hogy ki az a hatalmas ellenség, akitől tartani kell, megmondjuk: „a magyar nemzet, amely tulajdonjogot formál egész Erdélyre”, és amely semmi szín alatt nem hajlandó lemondani erről.

A továbbiakban oldalakon keresztül szörnyülködik azon, hogy egy olyan „kis nép”, mint a magyar, hogy képes ilyen hatalmas „irredenta zavargást” okozni a „közös” Európában, bekebelezne országrészeket Romániából, Szlovákiából, Szerbiából, Horvátországból, Ausztriából… És amely a honfoglalás óta, de főleg a trianoni döntést követően „hazug, kolonizációs, agresszív románellenes revansista” politikát folytat. 

Az „eszmefuttatás” folyamatos visszatérő motívuma, hogy Románia mindenfajta (ellen)reakció nélkül „hagyja magát lábbal tiporni”. Mi ez, ha nem uszítás a magyarok ellen, uszítás a kormány ellen? Van akiknek ez jelenti a centenáriumi „ünnepet”?