Elmúlt egy hosszú tavasz – most múlik a forró nyár,
Fájó szívem percről percre Téged azóta is visszavár.
Szürke felhők borítják fölöttem a napsütötte kék eget,
Az augusztusi sötét éj csillagzápor könnyeivel integet.
Simogat emléked újra és újra – napról napra csöndesen,
Oly nehéz a sors – de álmaimban megpihenek kebleden.
Keresem, kutatom a végtelent – hol az égbolt lombokat ölel,
A fájó csöndben nevedet kiáltom – csak egy árva harang felel.
Kezeimmel kezedet keresem – rám borul a sűrű nyári zápor,
Átölel a bársony szivárvány – mely hozzád átvezet a mából.
Jöhet a tarka ősz, a pihepuha tél – a kikelet és egy újabb nyár,
Meghalt a remény – szívemben jéggé dermed a kósza napsugár.
Fájó szívvel emlékezem 2019. február 23-ra, amikor egy hideg hajnalon drága szíved utolsót dobbant. Utolsó földi utunkat február 25-én tettük meg együtt, én és Édesanyám – a marosszentgyörgyi születésű GAGYI MÁRIA. Nyugodj békében, drága Édesanyám, szívem-lelkem egyetlen, drága kincse!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
