Folytatódik a régészeti leletek mentése

Amint arról korábban beszámoltunk, a Nagyernye és Jedd közötti terelőút építését megelőzően a Maros Megyei Múzeum munkatársai régészeti leletmentést végeznek.

Amint arról korábban beszámoltunk, a Nagyernye és Jedd közötti terelőút építését megelőzően a Maros Megyei Múzeum munkatársai régészeti leletmentést végeznek. Hét helyszínen folyik az ásatás, amelyek közül kettőnél igen érdekes tárgyak kerültek elő a földből. A Nagyernyéhez közelebb első, ún. 7-es számú lelőhelyen gót temetőre, míg a Tófalva és Agárd közötti út mellett egy római kori falura bukkantak. 

Az i. sz. II., III. századból származó településen eddig mintegy 2000 négyzetméteren hét ház nyomát találták meg. Nagyon sok római kori cserép került elő, ezekből a leletekből határozták meg a település korát. A szépen kidolgozott agyagedény-töredékek mellett még kézzel készítetteket is találtak, amelyeket korban nem tudtak beazonosítani, de feltételezik, hogy ezek vagy a korábbi dák, vagy a római visszavonulást követő időszakból valók, amikor még használták a rómaiak által hátrahagyott eszközöket, de kénytelenek voltak sajátot is előállítani. Ezeket a töredékeket a marosszentannai kultúra leletanyagához hasonlítják, ahol ugyancsak a római visszavonulás utáni települést találtak. Az ásatásokat vezető Nicoleta Man, római korral foglalkozó régész kifejtette, a házak egy 4 x 5, vagy 5 x 6 méteres helyiségből álltak, falaik tapasztott agyagból készültek, amelyeket kívülről és belülről farönkök tartottak. Az egyik házban egy tűzhelyet is felfedeztek, ezt a ház többi részétől mészkövekkel határolták el, több ilyen kő eredetileg római kézimalom volt, ezeket ily módon hasznosították újra, miután elkoptak. A házak környékén több gödröt is találtak, amelyek raktározásra vagy állattartásra utalnak. Nem úgy kell elképzelni ezeket a háztáji gazdaságokat, hogy közöttük kerítés állt. Egyszerűen az építmény mögött létesített kezdetleges istállóban, vagy egyszerűen elkülönített és befedett szérűn tárolták az élelmet. Hulladékgödröket is találtak, amiből az étkezésre, a mindennapi életmódra utaló nyomokat is találhatnak. A házakat két sorban, egymástól nem több, mint 10 méterre építették. A környezetről ítélve ez kizárólag földművesek által lakott település volt, hiszen nem messze található a Terebics-patak, a közelben erdő van, és feltételezhetően volt akkor is, és a patak melletti területen növényeket termeszthettek. A környéken nem volt katonai létesítmény, hiszen ez már a birodalom belsejében volt, ezért nem római katonák, vagy ezekkel kapcsolatban levő személyek lakhattak itt – mondta a régész.

Valószínű, hogy a település jóval nagyobb volt, nincs kizárva, hogy nem csak a megépítendő út nyomvonala alatt terült el, s ha majd lesz támogatás, folytatják a település feltárását. Nem annyira látványos a régészeti lelőhely, ezért idegenforgalmi szempontból nem tudják értékesíteni, esetleg valamilyen táblával jelezhetik, ha befejezték a leletmentést, hogy hol is állt mintegy 2000 évvel ezelőtt egy település.

Amint említettük, az ún. 7-es lelőhelyen több kor nyomait is feltárták. A munkálatokat vezető Bereczki Sándor régész a megépítendő út nyomvonalán haladva, közelebb kerülve a nagyernyei úthoz, IV. századi népvándorlás kori gót temetőt talált. 25 sírt azonosítottak be, amelyek közül ötöt tártak fel. A régész elmondta, sajnos ezeket a későbbi korokban kifosztották, s csak azok a tárgyak maradtak meg, amelyek nem kellettek a sírrablóknak. A csontokat is széthordták. Ennek ellenére régészeti szempontból gazdag anyag került elő: kerámiaedények, lándzsa, kés, csontfésű, üveg és borostyán fülbevalók, ruhacsatok és egyéb kellékek. Nemesfém tárgyak nincsenek, hiszen épp ezek miatt dúlták fel a sírokat. Annak ellenére, hogy nem számítottak ilyen gazdag régészeti leletanyaggal rendelkező temetőre, a régészeknek nem okozott meglepetést a feltárás, mivel Bereczki Sándor és kollégái mintegy 200 méterre már megtalálták a gót település nyomait.

Amennyiben nem függesztik fel az útépítést, az Országos Útügyi Hatósággal kötött szerződés értelmében augusztus végéig dolgoznak a régészek. S amint lehetőség lesz a megfelelő anyagi fedezetre, folytatják majd a kutatásokat. Az tény, hogy az említett helyszínek igazolják, hogy az őskőkortól folyamatosan lakott volt ez a terület.