Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Fodor András
Gyerekkori alkony
Az ég fölémborul,
a rét körémsimul,
az árokparton üldögélek,
bársonyos, lassú révülések
dalait dúdolom.
A hűskaréjú ég
napját ledobta épp,
ott guggol már a földi parton,
félkörben küldi rá az alkony
lappangó árnyait.
Amott a zöldben kint
kaszások törzse ing,
a fanyar sarjuillat árad,
a hangok ajkamon megállnak,
szívom a fű szagát.
Nyárvégi alkonyat,
áttetsző pillanat,
de benne mégis, látom, érzem,
ahogy a tűnt idő az Éden
örök tündökletébe fog.
(1946)