Tele van az internet velük. És közben olyan rigmusok keringenek már-már magyar közszájon/szkájpon: „Jobb ma egy ecset, mint holnap egy mecset”, vagy „Jobb ma egy hurka, mint holnap két burka”. Kétségtelenül rímelnek.
Tele van az internet velük. És közben olyan rigmusok keringenek már-már magyar közszájon/szkájpon: „Jobb ma egy ecset, mint holnap egy mecset”, vagy „Jobb ma egy hurka, mint holnap két burka”. Kétségtelenül rímelnek. Valószínűleg a szorongástól, amivel a holnapi napot várják kigondolói. Ui. arra számítanak, hogy negyedszázad múltán – ha ez így folytatódik vagy nem tesznek a vándorhullám ellen semmit – itt minden elmecsetesül, muszlimmá lesz (siíta és szunnita részleggel), és ezek mellett majd eltörpül, parányivá és nosztalgikussá lesz a román–magyar barátság, a roma és az össz nem roma lakosság közötti érdekkülönbségek gubanca. Akkor majd visszasírhatóvá válik a múltnak az a szelete, amely a szokott helyi apró-cseprő konfliktusokat illeti, hiszen akkorák lesznek a társadalmi szakadékok, hogy az egyik partra szorultak közötti régebbi hagyományos ellentétek egymás iránti szerelmes barátságokban fognak feloldódni.
Így vélekedik az egyik. A másik szerint Európa van annyira erős, hogy leküzdje – közösen, csoportosan, idővel és taktikusan, új stratégiák kidolgozásával – ezt a válságot. A nagy kihívást. A 21. század legsúlyosabb társadalmi, gazdasági, etnikai és kulturális válságát. Hosszan tartó lesz. Európa végül is befogadja ezt az embertömeget, magába szívja. Népességfogyása elmúlik. Asszimilál – nem minden kínok nélkül.
A változások nem maradnak hatástalanok. Sokak életét megkeserítik. Még többek életét megmentik. Lesznek talán vegyes házasságok. Sőt arab nyelvű útjelzők. A Kossuth Lajos utcát és az Antonescu sétányt is kitáblázzák: felül arab, alább – ebben a sorrendben – román latin, magyar latin és valamint angol latin betűkkel.
A kerítésekhez minden bizonnyal iskolás csoportokat fognak vinni a turbános, keffiás tanár bácsik és kendős vagy burkás tanár nénik szigorúan elkülönített (nem is bűnös koedukált) csoportokban, és rámutatnak arra, hogy ez a kizáró szemléletmód megtestesült tárgyi bizonyítéka állta útját három percre a diadalmas új eurázsiai szellemnek és humanizmusnak.
Az önkéntes segítők szobrai ott állnak majd a keleti pályaudvarok és a II., III. és IV. János Pál pápa terek mellett/közepén. A mecsetté átalakított volt zsinagógákban Izrael-ellenes szurákat fognak felolvasni. És nem lesznek délután hat órai kezdettel meghirdetett kulturális rendezvények – pangani fog ez idő tájt a Bernády Ház is – mert minden magára valamit is adó, új típusú, sokoldalúan fejlett mohamedán kultúrával büszkélkedő műveltséghordozó a müezzin hangjára figyelmezve ellódul majd hajbókolni, térdepelve fejét ütögetni a közeli Ibrahim al Ibn Filimon utcai mecsetbe. Ezzel szemben fellendül majd a szőnyegszövő ipar, a nagy bevásárlóközpontok, ha állni akarják a versenyt, bazárokká (suk) alakulnak át, átrendezik a kínálatot. A ruhásüzletek egymást túllicitálva kínálják majd a szebbnél szebb selyem tetőtől talpig lepleket, a férfiak csak úgy dúskálhatnak a turbánokban. Fürdőszobák helyett törökfürdők lesznek, masszázsszalonok és többnejűség. Kávéházak, vízipipa. Alacsony munkamorál.
Az iskolákban a dicsőséges török hadjáratok történetét tanulják majd a gyerekek és nem szabad megkérdőjelezni azokat az igazságokat, amiket lediktálnak a tanárok. A nők megvetését és a férfinem diadalmas győzelmi himnuszát külön órán sajátítják el a fiak.
Némiképpen hasonlítani fognak az idők az ötvenes évekhez. Ízlés- és tudatmódosító tanfolyamokat szerveznek, kádik mondanak hálaadó imát december 1-jén, augusztus 20-án, az aktuális muzulmán ünnepeken. Az Isis vezetők képe ki lesz függesztve minden középületben. Dorin Florea, akkor is ő lesz majd a polgármester, már folyékonyan beszél arabul, hiszen az mégiscsak könnyebb, mint a magyar, és többen lesznek arab szavazói, mint mi ma.
És abban is hasonlítani fog az ötvenes évekhez, hogy bár ki van hirdetve a lelkiismereti szabadság, de a katolikus, református, ortodox vagy unitárius gyerekek csak titokban, az éj leple alatt osonhatnak vallásórára. A papok ellen koncepciós pereket fognak kezdeményezni, és a nemzeti ellenállást kíméletlenül le fogják törni. A ramadán megszegőit megkövezik.
Nem kizárt, hogy végül a lakosság egy mindenre elszánt rétege létrehozza a keresztények és volt konzervatív európai értékekben hívő népek felszabadítására a keresztény kommunista pártot. Azt nem garantálom, hogy maga N. C. is feltámad addigra.
