Fény a rácsok mögött

Elítélt rajzaiból nyílt tárlat

Női arcok, szürke háttérre ,,hullt” vörös virágok, a Megváltó megjelenítése, ház, udvar, távoli templom csendje – néhány villanás a marosvásárhelyi börtön egyik elítéltje, Abagiu Cosmin ceruzarajzaiból, amelyeket múlt szerdán állítottak ki a Maros Megyei Könyvtár keretében működő Amerikai sarokban. 

A Fény a rácsok mögött elnevezésű, rendhagyó tárlat a megyei könyvtár és a megyeszékhelyi börtön 13 éves együttműködésének figyelemre méltó mozzanataként valósult meg. A kiállítást Avram Monica, a könyvtár igazgatója nyitotta meg, majd a rendezvény ötletgazdája, a börtön elítéltjei számára indított olvasóklub kezdeményezője és irányítója, Illyés Claudia vette át a szót, végül Boros Tety karikaturista fejtette ki véleményét a látottakról. A művész dicsérte az ötletet, amely lehetőséget kínált a megnyilvánulásra a 32 éves, rajztehetséggel bíró, Temes megyei elítéltnek, majd az alkotások fekete-fehér árnyalatvilágára tért ki, ami a 17 év szabadságvesztésre ítélt férfi életét tükrözi. Boros Tety a továbbiakban reményét fejezte ki, hogy Cosmin szabadulása után képes lesz intézményes szinten, művészeti oktatásban részesülve fejleszteni tehetségét, és üzente neki, hogy szabadlábra helyezése után próbáljon meg a templomdíszítés terén munkát keresni. 

Abagiu Cosmin a járványhelyzet miatt nem vehetett részt a tárlatnyitón, így levélben mondott köszönetet a megmutatkozási lehetőségért. Írott vallomásában a tettére is utalt, amelyért eddig 11 évet töltött a rács mögött – „…késő van már a megbánásra. Az áldozat életét ez nem hozza vissza…” –, és azt is elárulta, hogy számára az igazi büntetést az jelenti, amikor este kialszik a villany, és elhatalmasodik rajta a bűntudat. Ilyenkor lepereg előtte egész zátonyra futott élete és mindaz, amit elveszített. „Ma nem a rajzaimat, hanem a lelkemet állítom önök elé. Egy fájdalomtól eltorzult lelket” – üzenték a román nyelven írt sorok.

Sokatmondó borítékok

A megnyitó után Illyés Claudiával beszélgettünk. A lelkes könyvtáros elsőként arról mesélt, hogyan került kapcsolatba a rajzok készítőjével.

– Abagiu Cosmint a börtönben működő olvasóklubban ismertem meg. A járványhelyzet miatt februártól már nem mehettem be a büntetésvégrehajtó intézetbe ezekre a foglalkozásokra, de – hogy az olvasás se maradjon abba, és a fiúk se érezzék elhanyagolva magukat –, postán kezdtem küldeni könyveket nekik. Így szerzett olvasmányélményeiket, illetve mindazt, amit egy regény felébresztett bennük, levélben írták meg nekem. Ekkor figyeltem fel Cosmin tehetségére, ő ugyanis mindig szebbnél szebb rajzokkal ékesített borítékban küldte a leveleit. Felvetettem neki a kiállítás gondolatát, a többi már ment magától. Nagyon sok rajzot postázott nekem, azokból választottuk ki a tárlat anyagát.

– Elárulta, mióta rajzol?

– Erről nem esett szó, mindenesetre az alkotásai gazdag témavilágról tanúskodnak. A börtönben közelebb került Istenhez, ebben a börtön papja is segítette, így sok vallásos jellegű rajza van. Nekem ajándékba állatos rajzokat – lovat, elefántot – készített. Ugyanakkor van egy egyedi alkotása is, amelyen saját magát ábrázolja, ahogy olvas a rács mögött.

Heti kóstoló a világirodalomból

– Beszéljünk kicsit az elítélteknek indított mozgókönyvtárról.

– 2007-től működik, hetente egyszer találkoztam a programba bekapcsolódókkal. Általános műveltséget fejlesztő foglalkozásként indult, illetve kézimunkázásra, papírhajtogatásra is sort kerítettünk. Később terápiás csoportként folytattuk az együttléteket, aztán az ábécét tanultuk, és végül sikerült létrehozni a rég megálmodott olvasóklubot. Minden résztvevőnek adtam egy példányt ugyanabból a könyvből, azt valamennyien elolvasták, a következő héten pedig megbeszéltük, utána kiosztottam egy másik könyvet. Ezeken az együttléteken teáztunk, süteményt ettünk. Ami az olvasnivalót illeti, olyan műveket választottam, mint a Tuareg, James Clavelltől a Patkánykirály, Ioan Slavici-tól a Jószerencse malma. Csodásan el tudtunk beszélgetni ezekről a könyvekről. A karantén kezdetétől könnyen fogyasztható krimit és szerelmes könyvet is küldtem be nekik, de olyan remekműveket is, mint Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című műve, illetve William Goldingtól A legyek ura. Úgy gondolom, lényeges, hogy az elítélt is fontosnak érezze magát, és ebben a beküldött műveknek jelentős szerepük lehet.