2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Fenntartható erdőgazdálkodás

A nemrég Szovátán megtartott negyedik Székelyföldi Agrárinnovációs Fórumon előadást tartott Melles Előd erdőmérnök, aki előadásában kitért az erdő- és vadgazdálkodás hiányosságaira, és a székelyföldi erdőtulajdonosokat összefogásra ösztönözte.

 

A nemrég Szovátán megtartott negyedik Székelyföldi Agrárinnovációs Fórumon előadást tartott Melles Előd erdőmérnök, aki előadásában kitért az erdő- és vadgazdálkodás hiányosságaira, és a székelyföldi erdőtulajdonosokat összefogásra ösztönözte.

Az erdőmérnök előadásából többek között kiderült, hogy Székelyföld összterülete 1.243.500 ha, ebből az erdőalap 485.267 ha. A tulajdonviszonyt illetően 2012-es adatok szerint az államé 69.325 hektár, a területi közigazgatási egységek köztulajdona 68.007 ha, a területi közigazgatási egységek magántulajdona 14.370 ha, magánszemélyek 39.158 hektárt birtokolnak, az oktatási és vallási intézmények 8.525 hektárt kaptak vissza, a közbirtokosságok 255.012 hektáron gazdálkodnak, ezenkívül különböző jogi személyek, társulások 30.870 hektár felett rendelkeznek.

A magánerdészetek 2002 után alakultak meg, ezek lassan felszámolják az állami erdészet monopóliumát, azonban nincsen összefogás az új struktúrák között – mondta Melles Előd –, és sok esetben konfliktusban állnak a korábbi erdészetekkel. A kormányzat sem tisztázza ezt a viszonyt, holott ezek komoly szerepet vállalhatnak akár a természetvédelmi területek megőrzésében is. Ennek egyik oka az, hogy az új erdészetek gazdaságilag nem elég stabilak, nem rendelkeznek azzal a kiépített hálózattal a kitermeléstől az értékesítésig, mint a korábbi Romsilva-egységek. A konszolidálást gyengíti az is, hogy gyakorlatilag több helyen – bár visszaszolgáltatták az erdőket, de nem mérték ki – azok kell ezt a munkát elvégezzék, akik korábban az állami egységnél dolgoztak, és emiatt bizonytalan a helyzetük. A továbbiakban az is gond, hogy sok közigazgatási területen több erdészet, erdőkerület is van. Az agrártámogatási rendszerből kimaradtak az erdők, holott igencsak elkelne az anyagi segítség, hiszen egy-egy erdőparcellát csak évek múltán lehet értékesíteni, addig meg kell őrizni, gondozni kell a fákat, ami kiadást jelent a tulajdonosok számára. Ha lenne is pályázati lehetőség az erdőgazdálkodásra, a magánerdő-tulajdonosok, ahol nincs kitermelés, nem tudják előteremteni az önrészt. A faanyag és az erdő termékeinek értékesítésében még mindig illojális konkurenciát jelent az állami erdészet, ami szintén a magánerdő-tulajdonosok gazdasági létének megerősödését gátolja. Mindezekhez társul az is, hogy a közbirtokossági területeken kívül szétszabdalt erdős területek vannak, ahol nehéz megteremteni az egységes, hatékony gazdálkodás feltételeit. Az erdőtulajdonosok pedig azonnali hasznot szeretnének, ami a jelenlegi gazdasági körülmények között nem megvalósítható. Egyszóval: majdhogynem nagyobb a ráfordítás egy hektár erdőre, mint a kiszámítható jövedelem. Az erdészeti alaptörvényben előírt támogatások nincsenek gyakorlatba ültetve, ezért még mindig a faeladás jelenti a fő jövedelmi forrást, mivel az erdő melléktermékeinek begyűjtése és értékesítése nehézkés. Az üzemtervek elkészítésekor gyakorlatilag a 100 ha alatti területeket nem is veszik figyelembe. Mivel nincs jövedelem, a magánosítást követően egyre több a vágás, a tulajdonosok rohamosan csökkentik az erdős területeket.

Mindezeken segítene, ha mind kormányzati, mind gyakorlati téren életbe léptetnék a fenntartható erdőgazdálkodás elveit, és ennek megfelelően kidolgoznának egy támogatási rendszert. Mindezt kapcsolatba hozhatnák a globális klímavédelmi programokkal, amelyek ösztönzik az erdőalapok növelését, a még meglévő természetes, érintetlen erdők védelmét, az újratelepítéseket. Továbbá szükség van arra is – mondta többek között Melles Előd –, hogy megszüntessék a felszabdalt területeken való gazdálkodást és az erdőkitermelést némiképpen fékezzék a fa relatív magas felvásárlási árával.

Az ötletek gyakorlati megvalósításáért létre kell hozni a Kelet-erdélyi Tulajdonosi és Erdőgazdálkodói Szövetséget (APAPET), amely folyamat már elindult. Ennek a szervezetnek lenne a szerepe irányítani a székelyföldi erdőgazdálkodást (FM) minőségi tanúsítványok kiállításával. Nem utolsósorban egy székelyföldi erdészeti klaszter létrehozásában is kellene gondolkodni – mondta az erdőmérnök. Szükségessé vált egy székelyföldi erdészeti kutatási és fejlesztési központ megalapítása is, amely többek között foglalkozna az erdők által megkötött szén-dioxid-mennyiség egységes felmérésével, értékesítési lehetőségek felkutatásával, marketingtevékenységgel, egységesen koordinálná a beszerzési eljárásokat és biztosítaná a hosszú távú tartalmas erdőgazdálkodást. Továbbá rendszerbe foglalná a védett területek kezelését – hangzott el többek között az előadáson.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató