Évadvég Marosvásárhelyen

Az e hét végi Csűrszínházi Napokon történő fellépésekkel véget ér a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának 2011/2012-es évada. Növekvő nézőszám, fejlődő infrastruktúra, különböző fesztiválokról díjakkal hazatérő színművészek, színházművészeti alkotók. Gáspárik Attila vezérigazgatóval az elmúlt évadról beszélgettünk.

Fotó: archív

Az e hét végi Csűrszínházi Napokon történő fellépésekkel véget ér a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának 2011/2012-es évada. Növekvő nézőszám, fejlődő infrastruktúra, különböző fesztiválokról díjakkal hazatérő színművészek, színházművészeti alkotók. Gáspárik Attila vezérigazgatóval az elmúlt évadról beszélgettünk.

– Első évadát zárta a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház az Ön irányítása alatt. Hogyan értékeli az elmúlt évet, mivel elégedett és mivel kevésbé?

– Mindent összevetve, pozitív a véleményem, szakmai sikerek és gazdasági jellegű megvalósítások egyaránt jellemezték az évadot. Sikerült növelnünk a bevételeinket és emelnünk a nézőszámot is, főleg a tavalyi és az azelőtti évhez képest. Mindez nem jött volna össze egy jó szakmai színvonal nélkül, és beigazolódott: a társulat sokkal többre képes, mint amire és ahogyan eddig használták. Ugyanakkor a művészeti igazgató és a színművészek személye nem változott, ami azt jelzi, hogy menedzsmenti szinten voltak problémák. Persze, ezek mindegyikét még nem sikerült megoldanunk, a nézőtér például több szempontból is sok kívánnivalót hagy maga után. Az előcsarnok télen hideg, és nem esett még át felújításon. Igaz, idén tudtunk szerelgetni, de még távol állunk attól, hogy elégedettek legyünk. De nagyon jó volt a közönség hozzáállása az évadhoz, számos kellemes és hasznos visszajelzést kaptunk, és megbizonyosodhattunk róla, hogy van még egy rétege a marosvásárhelyi polgárságnak, amelyet érdekel a színház. A Bolyai Farkas líceum diákságából verbuválódott önkéntes csapat például egész évben segített minket és nézőinket. Remélem, hogy sikerül úgy „megmérgeznünk” őket a színházzal, hogy egy életre elkötelezik magukat e művészet mellett, hiszen ők a jövő közönsége. Kiemelkedő szakmai sikereket arattunk, és egy kicsit félek is ezektől. Én sem gondoltam volna, hogy egy év alatt ennyi jelentős fesztiválon nyerünk díjakat. Minden színház szeretné elérni, hogy Pécsett nyerjen. Mi először voltunk, és meg is nyertük a fesztiválon a legjobb előadás díját. Ez nagy felelősség, teljesen más perspektívába emeli a marosvásárhelyi színházat, amelyről eddig úgy beszéltek, hogy „régen milyen jó volt”. Most más lett a besorolás, más kategóriába kerültünk. Remélem, hogy ezt sikerül tudatosítanunk azokban a művészekben is, akik nem fogták fel e siker jelentőségét. Mindez nagyobb gonddal, felelősséggel jár. További eredményként könyvelem el a román és magyar tagozatok közötti kapcsolat élővé válását és az internetes jegyrendelés megvalósítását. Ilyen téren is jó eredményeket értünk el.

– Nemrég azzal vádolták meg egy román nyelvű újság lapjain, hogy a közelgő, a román társulat létrejöttének ötvenedik évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozat túlságosan multikulturális.

– Nem lepett meg, a művészvilág hálátlan és kegyetlen. Tény, hogy igazgatóságomat nem mindenki nézte jó szemmel. Rengeteg feljelentésben, névtelen fenyegetésben volt részem az elmúlt évad során, ezek csak az én személyemről szólnak. Nem egyszerű színházat vezetni, kell egy nagy adag fanatizmus hozzá. A legnagyobb gondot például az évek óta elvarratlan szálak, szerződések okozzák. A megoldáshoz bonyolult műveletek szükségesek, amelyekkel elkerülhetetlenül alá kell szállni a múltba. Például 2005 óta sem sikerült befejezni a belső felújítást, amelyből a néző mit sem lát. További kudarcként élem meg, hogy a feliratozott előadások ellenére nagyon kevés magyar néző jött el a román nyelvű előadásokra. A román anyanyelvűek a magyar társulat produkcióira kíváncsiabbak voltak.

– Milyen évadra számíthat a marosvásárhelyi közönség? Haladnak tovább az elkezdett úton?

– Továbbra is nagyon széles spektrumban gondolkozunk. Klasszikus szövegek, kísérletek, a megkezdett zenés út folytatása... Szeretném stabilizálni eddigi eredményeinket, tovább növelni a nézőszámot. Augusztustól új művészeti igazgató érkezik Keresztes Attila személyében, a Kövesdy István mandátuma lejár. Keresztes Attila a szatmári színház volt igazgatója, előtte Kolozsváron volt rendező. A folyamatos miniszterváltás sem tett jót az intézménynek. Nemrég voltam Bukarestben, a kultuszminiszter mindent megígért, csak pénzt nem. Le fognak vágni a költségvetésből. De nem vagyunk veszélyben: ha meg tudjuk tartani a bevételeinket, nem fog túl durván érinteni. Továbbra is folytatni szeretnénk a közönségnevelést, nagy öröm volt számunkra, hogy az idén több külföldi előadást is vendégül láthattunk. Általuk a marosvásárhelyi közönség is tudomást szerezhetett arról, hogy mi folyik a nemzetközi színházi világban. Kaptunk egy meghívót Lisszabonba, ahova a Carmina Buranát visszük. Sikeres az előadás, beválogatták a Bukaresti Országos Színházi Fesztiválra is. Oda másodszor megyünk. Visszatérve az évadra, rendezni fog többek között Kincses Elemér, Somogyi Szilárd, Porogi Dorka, Harsányi Zsolt. Szeretnénk jobban dinamizálni a vidéki közönséget, busszal ide szállítani őket, avagy vendégjátékokkal kiszállásokat szervezni.

– Mely előadásokat mentik át a következő évadra?

– Csak azokat nem játsszuk, amelyeknek a jogdíja lejárt, ilyen például a Szomorú vasárnap. A többit továbbvisszük. Nem voltak jól kihasználva a produkciók, A makrancos hölgy, avagy a hárpia megzabolázása című előadásunkat például háromszor annyi néző tekintette meg az idén, mint egy évaddal ezelőtt. Mindegyik produkciónkban van még nézőszám, szeretném, ha a következő évad repertoárját tizenöt-húsz előadás képezné. Mert így lehet variálni, váltogatni őket.