2022. augusztus 17., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

3. Folkfórum a sokszínűség jegyében

Három napon át néptáncosok, adatközlők, muzsikusok és hagyományőrző mesteremberek lakták be a marosvásárhelyi vár udvarát és a bástyákat. A Maros Művészegyüttes, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Pro Folk Dance Egyesület harmadik alkalommal szervezte meg a hét végén a Folkfórum fesztivált, ahol a Maros megyei kultúrával, a hagyományok sokszínűségével ismerkedhettek meg a látogatók. A Maros megyei hagyományőrzők fesztiválján több száz fellépő, gyermek és felnőtt néptáncosok mutatták be az egyes tájegységek jellegzetes táncait, népviseleteit, emellett pedig a gyerekek betekintést nyerhettek a régi, már-már eltűnőfélben levő hagyományos mesterségek rejtelmeibe.

Pénteken este a Szűcsök bástyájában két kiállítással kezdődött meg a fesztivál: Lajtha László zeneszerző, népzenekutató életét és munkásságát mutatta be a 10 roll upból álló tárlat, amely köré épül a kolozsvári táncház 45 éves múltját közönség elé táró fotó- és videókiállítás. A péntek esti táncházas, borkóstolós „bemelegítés” után, szombat délelőtt cigány és szász táncokkal nyitotta meg hivatalosan is a fesztivált a Maros Művészegyüttes román és magyar tagozata. 

Elsőként Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes vezetője köszöntötte a jelenlévőket a Maros megye értékeit bemutató eseményen, ahol alkalom adódott betekintést nyerni a magyarok, a románok, a cigányok, valamint a szászok kultúrájába, nemcsak a tánc és népviselet, hanem a népi hagyományos mesterségek terén is.

Kelemen László, az Erdélyi Hagyományok Házának vezetője reményét fejezte ki, hogy miközben körülöttünk világjárvány és háború dúl, ez a fesztivál a béke szigetévé tud válni, de ugyanakkor alkalom arra is, hogy tanulni tudjunk egymástól: békességet, egymás megértését, és talán egy kis népzenét, néptáncot, népmesét is – mutatott rá.

– A kultúra az, ami megmutatja, hogy kik voltunk és kik vagyunk; erő, amely meghatároz minket mint nemzetet, és közösséggé formál. Ez a fesztivál hídként szolgál a különböző etnikumok között, és ez igen fontos, főként, ha arra gondolunk, hogy tőlünk néhány száz kilométerre különböző nemzetek egymással harcban állnak – fogalmazott Kovács Mihály Levente, a Maros Megyei Tanács alelnöke.

Fotók: Mariș Cristian Daniel / Folkfórum


Mesterségem címere…

Szombaton és vasárnap délelőtt a megye különböző részeiről érkező néptáncegyüttesek vették birtokba a színpadot, a székely ruhás apróságoktól az egyes tájegységek jellegzetes népviseleteibe öltözött felnőttekig, több száz fellépő – köztük hivatásos és amatőr együttesek tagjai – csillogtatta meg tehetségét. Az interkulturális sokszínűség jegyében magyar, szász, román és cigány táncokat és népviseleteket is megcsodálhatott a közönség. Ráadásként a vár Vargák bástyájában igen látványos kiállításon ismerkedhettek meg a különböző autentikus népviseletekkel a látogatók.

A tánccsoportok és adatközlők mellett a fesztivál másik értékes színfoltját a hagyományőrző mesteremberek jelentették, a színpad szomszédságában felállított sátraiknál a borongós időjárás és a csepergő eső ellenére is „egymásnak adták a kilincset” a gyerekek, akik betekintést nyerhettek többek között a hangszerkészítés, fafaragás, szövés, hímzés, bőrdíszművesség, valamint a népviselet-készítés rejtelmeibe, mi több, ők maguk is kis időre mesterekké válhattak.

A szovátai Márton Leventétől elleshették, hogyan készülnek a vonós hangszerek. A mester elárulta, citerákkal kezdte a pályafutását, majd hegedűkészítést tanult Angliában.

Tőle nem messze a marossárpataki Ádám Dániel a kosárfonás rejtelmeibe kalauzolta az érdeklődőket. A mester kész termékeket is hozott, de a helyszínen is nekilátott egy-egy darabnak. Mint mondta, családi hagyományt visz tovább, a településen, ahol él, sok gyereket megtanított már fonni, arra is volt már példa, hogy külföldi csoportokat is fogadott, amelyek próbálták ellesni a mesterség csínját-bínját.

Óriási élmény volt a gyerekeknek, hogy a kibédi Szilveszter László és felesége, Anna asztalánál a hagyományos szövőszéket, valamint a rokkát is kipróbálhatták. László elárulta, a legegyszerűbb szövési módszert és fonási technikákat próbálták bemutatni a gyerekeknek, megismerkedhettek az orsós fonással, a fonókerékkel, valamint a rokkával. A helyszínre elhozott kis méretű, régi, hagyományos szövőszék saját készítésű, és megtalálható rajta minden, ami egy igazi szövőszéken. A kibédi házaspár keze alól sok minden kerül ki: székely ruhának való alapanyag, gyapjútermékek, zsákanyagok, terítők. Kibéden van egy bemutatótermük, ahol a népviselettől a zsákokig, az átalvetőig, törülközőig számos terméket felsorakoztatnak, illetve gyerekcsoportokat is fogadnak, hogy megismerkedjenek a szövés technikájával.

A szomszédos asztalnál elsősorban lányok fordultak meg, ugyanis a nyomáti Simó Andrea Ünige hímezni tanította őket, a magyar népi kultúrából választottak néhány egyszerűbb mintát, elsősorban virágmotívumokat, és egy kis könyvjelzőt hímezhettek maguknak a kézművesműhelybe betérők. Nem messze, a csittszentiváni Székely Lajos mester asztalánál pedig a fafaragászatot lehetett kipróbálni. 

A legkisebb fesztiválozóknak vásári bábjátékkal is kedveskedtek Bonczidai Dezső és Szabó Dániel bábszínészek. A szombati előadások sorát a Maros Művészegyüttes és a Sopron Táncegyüttes közös gálaműsora zárta, vasárnap pedig a Mátyás király álruhái című zenés-táncos mesejátékot adta elő a Maros Művészegyüttes magyar tagozata.

A vár udvarán ugyanakkor, idén első alkalommal, helyi termékvásárral is gazdagodott a Folkfórum kínálata, a Parapács Egyesület jóvoltából elsősorban székelyföldi termelők házias finomságait lehetett megvásárolni.


Maros megye rendkívül sokszínű

Barabási Attila Csaba lapunknak elmondta, az interetnikus fesztivál mind Erdélyben, mind pedig az országban hiánycikknek számít. Különböző rendezvényeken megjelennek az interetnikai csoportok képviselői, de fesztivál, ami erre alapoz, nincs, ezért hiánypótló az immár harmadszor megtartott esemény. Maros megyének olyan népi értékei vannak, amelyekkel sok más megye nem rendelkezik, a magyar, a székely népi kultúra nálunk hangsúlyosan jelen van, akárcsak a román, elég ha a Görgény völgyére, vagy a Maros mentére gondolunk. A szász népi kultúra sajnos kissé elhalványulófélben van, ezért a fesztivál lehetőséget nyújt arra is, hogy ennek az értékeire is felhívják a figyelmet, hiszen minél sokszínűbbek vagyunk, annál értékesebbek. A romák népi kultúrája szintén rendkívül szép és változatos, akár öt perc alatt olyan előadással képesek előrukkolni, amire mások akár hosszú ideig készülnek. 

– Én örülök annak, hogy Maros megye ennyire sokszínű, és a fesztivál lehetőséget nyújt arra, hogy ezeket az értékeket megmutassuk, azt is öröm látni, hogy az egyes etnikumok kultúrája békességben megfér egymás mellett – összegzett a Maros Művészegyüttes vezetője, aki a fesztiválon előadást is tartott a Gyöngykoszorú-mozgalom jelentőségéről az erdélyi magyar néptáncban. Mint mondta, az, hogy Maros megyében a néptánc ma ott tart, ahol tart, nagyban köszönhető az EMKE egykori vezetőinek, többek között Szabó György Pálnak és feleségének, Szabó Évának, akik 1991-ben megálmodták és útnak indították a Gyöngykoszorú mozgalmat.

– A Gyöngykoszorú néptáncmozgalomnak óriási szerepe volt a Maros megyei néptánc életében, több ezer, mondhatni több tízezer gyerek, fiatal bekapcsolódott a mozgalomba, ami messzemenően csiszolta ennek a közösségnek a szakmai előrelendülését. A néptánc nemcsak Maros megyében, hanem Erdély-szerte is igen népszerű. Szerencsére nagyon sok gyerek jár táncolni, a szülők ösztönzik őket erre, és ez nagyon fontos, hiszen a néptáncnak egyéniséget formáló, identitásmegerősítő és értékmegőrző szerepe van – mutatott rá Barabási Attila Csaba.