A napokban megjelent az új magyar helyesírási szabályzat. 612 oldal, 12 éven át írták. Fontos. Már akinek. Van, aki nem ír, nem olvas.
A napokban megjelent az új magyar helyesírási szabályzat. 612 oldal, 12 éven át írták. Fontos. Már akinek. Van, aki nem ír, nem olvas. Annak mindegy, hogy van-e új, vagy marad a régi. A változások alkalmazása csak 2016 szeptemberétől kötelező. Az analfabétákra ezt azután se vonatkoztathatják. Egyre több ilyen emberről beszélhetünk, noha bizonyos statisztikák mást mutatnak. De tudjuk, tapasztaljuk, írás, olvasás kérdésében már az iskola sem garancia. Van, ahol ki is iktatják a kézírást a napi gyakorlatból. Az elektronikus levelezésben, sms-küldésben, a facebookos bejegyzésekben pedig a helyes írás az egyik legutolsó szempont. Feltételezhető, hogy az új szabályzat, a 12. kiadás előírásait, noha megengedőbb szemléletűek, mint a ma még használatos 11. kiadáséi, az új európaiak, a migránsok sem fogják tökéletesen elsajátítani. Attól még nem dől össze a világ. Csak azért hozom szóba, mert eszembe jutott: vajon ez a fogalom, a migráns megjelenik-e valahol a frissen kiadott kötetben? Egyelőre ezt nem sikerült beszereznem, az aránylag régi kiadású Idegen szavak és kifejezések szótárában viszont csak a migráció kifejezést találtam. Nyilván ebből származtatható a migráns. Egy kis találékonyság nyelvi ügyekben is segít. Mostanság elég gyakran meg is lepődöm azon, hogy a környezetünkben egyesek mekkora inventivitást mutatnak fel ilyen tekintetben. Azokra a kétnyelvű feliratokra, transzparensekre, plakátokra, reklámszövegekre gondolok, amelyek mind sűrűbben jelennek meg a nagy nyilvánosság előtt. Alapjában véve örülnöm kellene, hiszen ez is jelzi, egyre többen tartják természetesnek, hogy ne csak románul, magyarul is szólítsák meg a polgárokat. Az örömbe azonban mindegyre üröm vegyül, a magyar változatban bődületes nyelvi, helyesírási hibák is feltűnnek. A média ritkán teszi ezt szóvá, nehogy a többség azt mondja: „Ezeknek semmi se elég!” Pedig egyszerű lenne elkerülni a bosszantó elírásokat. Olyanokat kellene megbízni e feladatok elvégzésével, akik tökéletesen ismerik a magyar nyelvet és a helyesírást. Szép és becsülendő, ha valaki beszéli a nyelvünket, de ez esetben nem elég, hogy az illető jól tud magyarul. Nyilván éppoly lehangoló, ha a román nyilvános felirat helytelen.
Tudom, nem könnyű helyesen írni. A minap hallottam, hogy 85 éve lőtték ki az erszényesfarkas utolsó ismert vadon élő példányát. Hat évre rá, 1936. szeptember 7-én múlt ki az utolsó fogságban tartott példány, Benjamin. Nem voltam rest, olvastam a dologról egy keveset. Igen, egybeírva szerepel a szakszövegben a kihalt állat neve, hiába húzza alá hibaként a komputer helyesírási ellenőrzője. Ezen is meglepődtem egy kicsit, de még inkább azon, hogy miért írnak úgy a szóban forgó ragadozóról, mint kihalt fajról. Egykori lakóhelyén, Ausztráliában, Tasmaniában lehet, hogy már nincs egy példány se, de nálunk tele az ország erszényesekkel, farkasokkal. Legtöbb esetben az erszényesek farkasokként viselkednek, s a farkasok folyamatosan gondoskodnak az erszényükről. Néha az is előfordul, hogy fogságba kerülnek, de arról idejében gondoskodnak, hogy továbbra is tele maradjon az erszényük. Na, az ilyenek miatt tart ott ez az ország, ahol ma vagyunk! De ez már nem egyszerű helyesírási probléma.
